Szeretném, ha szeretnél [EXO ff] | ✓

☆ 20. fejezet ☆

A próbaterembe lépve izgatott bizsergés fogott el. Már legalább egy hónapja nem jártam itt, és az őszintét megvallva, nagyon hiányzott. Egy hete érkeztünk haza a turnéról, azóta mindenki pihen.

Baekhyunnal már melegítőben léptünk még belljebb, és elkezdtük a próbát. Pontosabban nem is próba volt, hanem Baek felajánlotta, hogy eljön velem gyakorolni, hogy újra formába legyek.

Egy dal eltáncolása után mögém lépett, és hátulról átölelt. Mivel kontyba volt felkötve a hajam, szabad útja volt a nyakamhoz. Ezt kihasználva belefúrta a fejét, és apró puszikat hintett rá.

- Így nem lehet próbálni - mondtam teljesen elgyengűlve a közelségétől.

- Tudod mekkora öröm nekem, hogy ezt végre megtehetem veled? - lehellete csiklandozta a nyakam, amitől libabőrös lett mindkét kezem.

- Fogalmam sincs - kezdtem el húzni az agyát, mire a derekamat szorosan tartva, szembe fordított magával.

- Hatalmas - suttogta, majd közel hajolva megcsókolt. Karjaimat Baekhyun nyaka köré fontam és szorosan hozzá préseltem magam. Szinte lebegtem a boldogságban.

A filmbe illő pillanatunkat egy halk torokköszörülés szakította félbe. Baekhyun egy elégedetlen morgással reagált, és nagyon lassan húzódott csak el tőlem. Ezer százalék, hogy az én fejem vörösen virított. Baekhyun komótosan megfordúlt, és a lehető legcsúnyábban nézett szegény lányra.

- Elnézést a zavarásért - Ririn teljesen zavarba jött -, csak itt hagytam a telefonomat - mondta, majd lehajtott fejjel a terem végébe kullogott. - Már itt sem vagyok - indult el az ajtó felé, kezében a keresett eszközzel.

Már majdnem kiért az ajtón, amikor hírtelen a hasához kapva összeesett. Baekhyun még épp eltudta kapni mielőtt földet ért volna, így fizikailag semmi bántódása nem eshetett. A levegő a tüdőmben rekedt, majd én is a lányhoz siettem.

- Ririn! Te jó ég, mi van veled? - szólongattam feleslegesen az eszméletlen lányt. Baekhyun óvatosan felállt Ririnnel a kezében, majd felém fordúlva mélyen a szemembe nézett.

- Nyugi Sungrin, nem lesz semmi baja. Higgadj le és szólj Kainak. - ajándékozott meg egy bátorító mosollyal amitől sikeresen lenyugodtam. Pár mély lélegzetvétel után a telefont a fülemhez emelve tárcsáztam Kait.

- Szi-szia - köszöntem dadogva, majd megköszörülve a torkomat folytattam: - Ne-nem tudom mi történt Ririnnel, egyszer csakúgy összeesett. Gyere a kocsihoz, Baek már odavitte. Bevisszük a korházba. - meg sem várva a reakcióját kinyomtam a hívást. Gyors léptekkel Baekhyunék után igyekeztem.

Barátom már a kocsiba ültette a még mindig eszméletlen lányt, Kai pedig gyorsan bepattant Ririn másik oldalára.

- Ülj be Ririn egyik oldalára, én előre ülök! - lépett mellém Baekhyun és egy puszit nyomott az arcomra. Szót fogadva neki beültem barátnőm mellé. Az út csendben és viszonylag gyorsan eltelt.

Amint a kórház előtt megállt az autó mind a hárman szinte egyszerre pattantunk ki a járműből. Kai felkapta Rirint és gyors léptekkel a bejárat felé igyekezett. Baekhyun bevárt, majd a kezemet megragadva Kai után húzott.

Olyan gyorsan történt minden, hogy a következő pillanatban már csak arra emlékszem, hogy Baek vállára hajtott fejjel ülök egy korterem előtt. Reneteg ember lézengett az épületen bellül, ugyanis egy hatalmas baleset történt, így Ririn kivizsgálására is alig találtunk orvost.

- Amikor te feküdtél bent - szakította meg a hallgatózásomat a mellettem ülő fiú - szörnyen rosszul éreztem magam. Azt hittem, hogy az én hibám az egész baleset - felemeltem a fejemet a válláról hogy a szemébe nézhessek, de ő csak maga elé meredve beszélt - Féltem hogy elveszítelek. Az az egy hét amíg kómában voltál... aztán pedig hogy lekapcsolnak a gépekről amik életben tartottak. Sose éld át azt amit én akkor átéltem, mert szörnyű végignézni hogy akit mindennél jobban szeretsz egyszer csak... - nem engedtem hogy befejezze, az állánál megragadva magam felé fordítottam a fejét majd hosszasan megcsókoltam. Egy könnycsepp szántott végig az arcomon. Nem volt egy szenvedelyes csók, sokkal inkább érzésekkel teli.

- Szeretlek Baekhyun - mondtam amikor véget ért a csókunk. - Kérlek ne beszéljünk erről, mert utállak szomorúnak látni. Az a lényeg hogy most itt vagyok, együtt veled - döntöttem a homlokomat az övének.

- Szerencsére - simította meg az arcomat és most ő csókolt meg.

- Kai hol van? - kérdeztem amikor a fejem újra Baek vállán pihent.

- Kiment telefonálni. Értesíti a többieket Ririn állapotáról. Van egy dolog amiről te még nem tudsz. Ririn most készült elmondani, csak hát közbejött ez. A barátnőd valójában... - kedte el Baekhyun mire újra felemeltem a fejemet és a szemébe néztem. Már épp befejezte volna a mondatot, amikor Ririn kivizsgáló orvosa egy torokköszörüléssel félbeszakította.

- Önök Kwon Ririn hozzátartozói? - lapozgatta a kezében tartott dossziét az orvos.

- Igen. - álltam fel a székről - Meg lehet valamit tudni a barátnőm állapotáról? - kérdeztem a kezemet tördelve. Időközben Baek mellém állva átkarolta a derekamat.

- Csupa jó hírrel szolgálhatok. A kisasszony csak kevés folyadékot és tápanyagot juttatott a szervezetébe. Már fel is ébredt.  Ma éjszakára bent tartjuk még pár kivizsgálásra, de holnap reggel haza engedjük - ajándékozott meg az orvos egy félmosollyal.

- Tehát minden rendben vele? Hála az égnek. Be lehet menni hozzá? - kérdeztem izgatottan.

- Igen, vele és a magzattal is minden rendben. Jöjjenek utánam - felelte az orvos. A szívem kihagyott egy (vagy több) ütemet.

- Várjon! Azt mondta magzat? Az nem lehetséges. Ririn nem várandós - tiltakoztam egyből, de amikor a derekam körül szorult az ölelés, elbizonytalanodtam.

- Dehogyisnem. A barátnője már a harmadik hétben jár. A magzat egészségesen fejlődik. - szinte nem is tudtam felfogni a szavakat amiket az idős orvos mondott. A szemem előtt peregtek a képek amint Ririn a wc fölé görnyed, az a sok megvásárolt vacak a boltban...

- Hát persze. - mondtam sokkal inkább magamnak mint a körülöttem állóknak - Hogy lehettem ilyen idióta? És én még aggódtam érte, hogy valami komoly betegsége van - kaptam a fejemhez és éreztem, hogy a forró könnyek égetik a szememet.

- Valójában Ririnnel nincs minden rendben. - kezdte az orvos, mire összeszedve minden lelki erőmet újra a szemeibe néztem - Csak harmadik próbálkozásra jött össze a baba, és most az állapota azt mutatja, hogy a barátnője veszélyeztetett terhes. Ami persze nem hatalmas tragédia, hisz rengeteg nő hordott már ki így gyermeket, csak több figyelmet igényel mintha minden rendben lenne. - valahogy egyátalán nem tudtam most sajnálni. Sokkal jobban lekötött az a tény hogy hazudott nekem a legjobb barátnőm.

- Te tudtál róla? - fordúltam hátra az eddig csendben álló Baekhyunhoz.

- Igen - felelte egy kis hallgatás után. Lesütötte a tekintetét, mire éreztem hogy az első könnycsepp elszabadult. - Valójában mindenki tudott róla, csak előled lett elhallgatva - suttogta, de a nagy hangzavar közepette is pontosan értettem minden egyes szavát. Egy hatalmas kő nehezedett a szívemre, úgy éreztem mintha valaki rá ült volna a mellkasomra azzal a céllal, hogy összenyomja a tüdőmet.

- Elnézést, hogy megzavarom ezt a pillanatot, de az volna a kérdésem hogy meglátogatják Ms. Kwont vagy sem? Mert lenne egy nagyon fontos műtétem. Azt hiszem elmondtam mindent. Ha bármi kérdésük van, a nővérek szívesen válaszolnak rájuk - mondta az orvos, de alig értettem a szavait.

- Nekem most szükségem lenne friss levegőre - mondtam könnyes szemmel, majd a reakciókat meg sem várva elindultam a kijárat felé. Út közben összefutottam Sunggival és a fiúkkal, de nem is törődve velük meg sem álltam míg a friss levegőn nem találtam magam.

Elmondhatatlanul sajnálom ezt a rengeteg kihagyást 😳
Ráfoghatnám a 8. év végére, de isten igazából a kedvem is elment mostanában ennek a történetnek az írásától. Persze mindenképp szeretném befejezni, ne értsétek félre :)
Köszönöm szépen, hogy elolvastátok, és hogy kitartóan vártátok a folytatást. ♡
Remélem teszett! A következő résszel kapcsolatban nem ígérek semmit, de minden tőlem telhetőt megteszek!
Mégegyszer bocsánat ♡