Szeretném, ha szeretnél [EXO ff] | ✓

☆ 14. fejezet ☆

Hihetetlenül gyorsan telt el az az egy hét, amit az Eunhyuk rezidencián töltöttem. Sohyunnal sülve-főve együtt voltunk, ami kissé veszélyeztette biztos állását, de szerencsére megúsztuk.

Most épp a repülőn ülve várom, hogy Kiotóba érkezzek. A bőröndömet a kastélyban hagytam, hisz körülbelül fél napra utazom csak el, és nem akartam magammal cipelni. Így holnap, mehetek érte.

A fülhallgatót a fülembe helyezve kényelmesen háradőltem a bőr ülésen. Chanyeol nem ám egy fapados repülőre vett nekem jegyet. Majdhogynem első osztályú repülőn pihentetem a popómat. A zene üvöltött a fülembe, úgy lestem ki az ablakon. A fehér felhőket kémlelve, elgondolkodtam azon, vajon milyen lehet a felhőkön járni. Fizikai képtelenség, ám eljátszani a gondolattam mókás dolog. Gondolataimmal játszadozva vártam, hogy végre földet érjek Kiotó reptérén.

☆ ☆ ☆

A repülőröl leszállva, beszívva a friss levegőt nyújtottam ki elgémberedett végtagjaimat, majd kistáskámmal a vállamon, két gorillához léptem, akiknek a kezében a nevemmel ellátott tábla pihent.

- Maga Ms. Park Sungrin? - tette fel a kérdést az egyik, meglepő módon angolul.

- I-igen - feleltem szintén angolul.

- Ha nem bánja ezen a nyelven fogunk beszélni. Mr. Park Chanyeol azt mondta nem beszéli a nyelvünket - mondta még mindig fa pofával. A név hallatán halkan fel kuncogtam. Még hogy Mr. Park Chanyol. Milyen előkelő név.

- Rendben - feleltem még mindig mosolyogva. Az egyik égi meszelő megragadta a karomat, és maga után húzott. A repülőtér parkolójába érve, megpillantottam egy hatalmas autót. Úgy tűnt ez lesz egy ideig a szállító eszközöm. Beszálva a hatalmas járműbe (ami fel ért volna egy limuzinnal), kényelmesen elhelyezkedtem és vártam, hogy a helyszínre vigyenek.

- Fél óra múlva kezdődik a koncert. - közölte az egyik, aki a volán mögött foglalt helyet. Válaszként egy aprót bólintottam, amit valószínüleg nem láthatott, hisz mereven az útra koncentrált.

Pár perc kocsikázás után, egy hatalmas épület előtt leparkoltunk. Rengeteg ember tolongott, hogy elsőként juthasson be. Meglátva őket, akaratlanul is elmosolyodtam. Ennyire szeretik a bandát? Ennyire rajonganak értük? Elképesztő.
Kiszálva az autóból, előhalásztam a táskámból a jegyet, majd beálltam a tömegbe. Életemben eddig egyszer voltam koncerten, így nem volt sok tapasztalatom, de nem is tudatlanul tettem, amit tettem. Odatolakodtam a jegyszedőhöz, majd a kezébe nyomtam a jegyemet. Valamit mondott de nem értettem.

- Bocsánat. Nem beszélek japánul. - mondtam angolul, majd miután láttam, hogy érti mit mondok, megnyugodtam.

- Semmi baj. Csak annyit mondtam 5 perc múlva kinyitják a kaput. Utána bemehetsz a koncert helyszínére - felelte aranyos akcentussal.

- Köszönöm - kiabáltam túl a tömeg hangját, majd egy kicsit meghajoltam. Elmosolyodott, majd a következő emberhez fordult. Kiverekedtem magam a tömegből, majd kissé eltávolodva vártam, hogy kinyissák a kaput. Beletörődtem, hogy nem az első sorokban fogok csápolni, ami lehet jobb is, mert így biztosan nem fog észre venni Baekhyun. A fiúra gondolva a szívem hevesen kezdett verni, és rájöttem, hogy már írtózatosan hiányzik. Nagyon bánt, hogy nem beszéltük meg a dolgokat. Sőt, az még jobban bánt, hogy egyátalán nem is beszéltünk. Akkor láttam utoljára, amikor Chanyeollal videóhívásoztam. Bezzeg Chanyeol majdnem mindennap felhívott, és érdeklődött irántam. Mit sem törődve Baekhyun bunkóságával, izgatottan vártam hogy találkozhassak vele. Hogy megölelhessem, és magamba szívhassam az illatát. Gondolkodásomból a kapu nyílása szakított ki, amit a tömeg is észrevett, így egy csordaként tolongott befelé. Egy kicsit vártam, hogy nyugodtabb legyen a helyzet, majd amikor láttam, hogy a normálisabb rajongók maradtak csak hátra, lassan elindultam a bejárat felé. A hatalmas kapu alatt átlépve úgy éreztem, mintha egy másik világba csöppentem volna. A hely fedetlen, a szabad ég alatt található, így délután kettő felé még érezni lehet a nap sugarait, amik még nem igazán melengetnek májusban. Egyre belljebb lépkedtem, s már hallottam a tömeg egyre csak halkuló nyüzsgését, így arra a következtetésre jutottam, hogy hamarosan kezdődik a fellépés. Nemsokára a tömeghez érkeztem, ahol egy leányka sétálgatott EXOs lightstick-ekkel a kezében. Mellém érve a kezembe nyomott egyet a sok világító kütyü közül, amin az EXO logoja volt láható, majd tovább sétált.