Szeretném, ha szeretnél [EXO ff] | ✓

☆ 24. fejezet ☆

Helóka-belóka olvasóim!
Ez a rész azért is különleges, mert ma lett egy éves a történet :D
Ennek örömére egy jó hosszú részt írtam nektek ( 2365 szó) ami szerintem elég tartalmas is :D.
Remélem élvezni fogjátok!
A végére pedig csak annyit mondanék, hogy már vészesen közel járunk a végéhez.
Kezdjük is!

Remegő ujjakkal nyúltam a csengő felé, másik kezemben szorongatva az esküvői meghívókat. Fogalmam sincs mi az oka az izgulásnak ami eluralkodott rajtam, hiszen párszor jártam már itt. Miután sikeresen megnyomtam a csengőt, a szám szélét rágva vártam hogy valaki beengedjen. Nem kellett sokat várnom, Sohyun gyors léptekkel kisietett elém, majd egy széles mosollyal az arcán kinyitotta a kaput.

- Sungrin! - ölelt szorosan magához a lány, aki majd kicsattant a boldogságtól. Amióta Chanyeollal egy párt alkotnak, Sohyun egyfolytában vigyorog.

- Örülök, hogy újra látlak! - toltam el magamtól, majd egy széles mosollyal az arcomon átnyújtottam a kezemben tartott borítékok egyikét - Sok szerettel meghívlak téged és Chanyeolt, Ririn és Kai esküvőjére, ami pontosan két hét múlva lesz. Sajnos a menyasszony veszélyeztetett terhes, így az is csoda lesz ha a szertartást végig bírja majd állni. Ezért vagyok most én itt, mint önkéntes meghívó kiosztó - a lány elvette a borítékot, majd izgatottan kinyitotta a díszes papírt.

- Köszönjük szépen. Mindenképpen számíthattok ránk! - ölelt újra magához a lány. Eltolva magától szabad kezemért nyúlt, majd maga után húzott a hatalmas házba. Még most is meglepődöm hogy mekkora ez a palota.

A kinti, decemberi időhöz képest bent kellemes idő fogadott.

- Ömm... merre találom Eunhyukot? - kérdeztem zavartan, egyik lábamról a másikra helyezve testsúlyom - Oda adnám neki is a meghívót - a hangom megremegett az idegességtől. De mi miatt izgulok ennyire?

- Épp nem rég ment ki a kertbe sétálni. - sejtelmes mosoly terült el Sohyun arcán - Gondolom odatalálsz.

- Igen, persze - mondtam, majd sietős léptekkel az említett helység felé sétáltam. Amekkora ez a ház, több mint 5 percembe telt, hogy egyik végéből a másikba jussak, egyenesen ki a kertbe egy hatalmas üvegajtón át.

A hideg levegőre érve összehúztam magamon kabátomat, majd Eunhyukot kerestem a szememmel. A kert nem volt vészesen nagy, így egész hamar megláttam a fiú alakját. Nekem háttal állt, egy kopasz fát tanulmányozva. Mintha csak megérezte volna hogy itt vagyok, egy széles mosollyal az arcán megfordúlt. Hatalmasat dobbant a szívem mikor az ismerős, édes mosolyt megpillantottam - bár nem váltotta ki belőlem az a hatást, mint Baekhyun akár legkisebb mosolya is képes volt. Esetlenül intettem egyet, majd az én arcomra is kiült egy halványka mosoly. Lassan elindult felém, mire én is felé kezdtem araszolni.

- Szia! - köszöntem halkan, amikor már csak egy méter lehetett köztünk. Sötétbarna hajába belekapott a lágy, hideg szellő, ezzel homlokára fújva  rakoncátlan tincseit. Elképesztően helyes volt, mégsem mozgatott meg bennem semmit. Ririn szerint közelednem kéne Eunhyuk felé, mert biztos benne, hogy tetszem neki.

- Szia! - váratlanul kitárta karjait, majd szorosan körém fonta azokat. - Régen találkoztunk. Már hiányzott a baba fejed! - suttogta a hajamba. Akaratlanul is felnevettem a jelző hallatán, azzal viszonoztam ölelését. Még vékonyka kabátján keresztül is éreztem heves szívverését, mire halványan elmosolyodtam.