Szeretném, ha szeretnél [EXO ff] | ✓

☆ 19. fejezet ☆

Nagyot nyújtózkodtam, amikor újabb 2 óra buszozás után, végre újra Szöul ismerős utcáira kanyarodtunk. Baekhyun-nal egész úton beszélgettünk, aminek köszönhetően rengeteget nevettem.

Jó mélyet szippantottam a friss tavaszi levegőböl, amikor végre leszálltunk a járműröl. Mindenki maga után húzta a bőröndjét, amiről eszembe jutott, hogy az én ruháim nagy része, még mindig Eunhyuk-nál van.

- Baj van? - éreztem meg két meleg kart a derekam körül.

- Nem. Csak eszembe jutott, hogy az én cuccaim még Eunhyuk-nál vannak. Szerinted elvisz a sofőrötök? - húztam el a számat. Nem igazán bír engem az a fickó, bár az érzés kölcsönös.

- Ha szépen megkérem biztosan. - fordított meg a karjaiban, így szembe kerültem vele - De ehhez az kell, hogy engem is szépen megkérjen valaki - húzta ravasz mosolyra ajkait. Tudtam mire megy ki a játék.

- Légyszi Baek, beszélj a sofőrrel, hogy vigye el a te aranyos barátnődet Eunhyuk-hoz - rebegtettem meg a pilláimat, kissé túljátszva a szerepemet.

- Valami elmaradt - suttogta közel hajolva, mire nevetve a füléhez hajoltam, és bele suttogtam:

- Köszönöm - súgtam, majd egy apró puszit nyomtam az arcára.

- Nem pont erre gondoltam, de megteszi. - hámozta le rólam a karjait - Mellesleg, én is veled megyek, és azt találtam ki, hogy Chanyeol-t is magunkkal vihetnénk Sohyun-nak. Mit szólsz?

- Tökéletes első találkozás. Ráadásul nem is lesznek egyedül, így elkerülhetőek a kínos csendek. Okos vagy. Látod, pontosan ezért szeretlek - böktem meg a mellkasát, mire elkapta az ujjamat, és magához rántva belepuszilt a nyakamba.

- Jól van gerle pár. Azért tartogassatok valamit a négy fal közé is - jött el mellettünk nevetve Xiumin. Éreztem, hogy elpirulok.

☆ ☆ ☆

- Köszönjük a fuvart! - mondtam, miközben kiszálltam az autóból. A sofőr egy morgással felelt. Ezt megbeszéltük.

- Miért hoztatok ide? - lépkedett mögöttünk Chanyeol a nagy házat nézve. Baekhyun-nal kézenfogva mentünk.

- Neked nagy barátod Eunhyuk, nem? - bólintott egyet - Na, most újra találkozhatsz vele. - mosolyogtam rá.

A kapuhoz lépve elengedtem Baek kezét, és megnyomtam a csengőt. Pár pillanat múlva Sohyun igyekezett felénk fel sem nézve. Amikor a kapuhoz ért felpillantott, és elakadt a lélegzete. Széles mosolyra húzta ajkait amikor találkozott a tekintetünk, és Baekhyun-ra is rámosolygott, azonban amikor a társaságunk utolsó tagjára nézett, megdermedt a kezében a kulcs, a szemei elkerekedtek, és egy lehheletnyit elpirult. Halványan elmosolyodtam a reakcióján, és a mögöttem álló Chanyeol-ra néztem, akinek hasonlóan kikerekedtek a szemei, és pislogni is elfelejtett. Baekhyun-ra pillantottam, aki hozzám hasonlóan a kis szerelmeseket nézte mosolyogva.

- Beengedsz minket? - legyintettem egyet Sohyun arca előtt mosolyogva.

- Persze. Bocsánat. - rázta meg egy kicsit a fejét, és a kulccsal kinyitotta a kaput. A tekintetét leszegezte, az arca pedig teljesen kipirult. Megajándékoztam egy újabb mosollyal a zavarban lévő lányt amikor elhaladtam mellette, Baekhyun-t magam után húzva. Chanyeol is lassan lépkedett, majd Sohyun előtt megállva, a kezét nyújtotta.

- Park Chanyeol vagyok - mondta.

- Byun Sohyun - nyújtotta a lány is a kezét. Chanyeol szemei kitágultak, és teljes meglepetséggel kezet rázott Sohyun-nal.