Szeretném, ha szeretnél [EXO ff] | ✓

☆ 4. fejezet ☆

- Ne-ne. Ezt most felejtsd el. Kai, ne. Hagy békén - sikongatta Ririn, amikor Kai csak úgy felkapta, és a víz felé ment vele - ha beledobsz... - kezdte volna, de nem értettük a mondat végét, mert Kai belehajította Rirint a medencébe. Barátnőm prüszkölve bukkant fel a víz felszínén - Ezt még visszakapod - nézett rá szúrós szemmel, majd a medence széléhez úszva, kimászott a vízböl. Sunggi annyira nevetett, hogy folytak a könnyei, és egyszer csak Sehun fel kapta, és ő is bedobta barátnőjét. Jobbnak láttam ha meg sem szólalok, nehogy én is úgy járjak. Sehun - miután bedobta Sunggit - ő is beugrott a vízbe. Lassan odaúszva Sunggihoz, átölelte a derekát, majd hosszú csókban részesítette. Amolyan bocsánat kérés. Nevetve levettem a nadrágomat, hogy lábat lógathassak, mire a hátam mögül hangos füttyszó hallatszódott. Meglepődött arckifejezéssel fordultam hátra a hangok tulajdonosára, mire Baekhyun elégedett vigyorral nézett rám. Küldtem felé pár szúrós pillantást, majd mit sem törődve vele a medence felé indultam.

Már épp csak pár méter kellett volna, amikor megéreztem egy meleg kezet a derekamon. A karok tulajdonosa hírtelen felkapott, majd a medence felé vitt.

- Ha most bedobsz, nem éled meg a holnapot - kezdtem el rukkapálni Baek karjaiban, de olyan erősen szorított magához, hogy próbálkozásom semmit sem ért. Beletörődve a sorsomba hagytam, hogy bedobjon, de legnagyobb meglepetésemre nem engedett el. Ő is ugrott velem. Úgy érkeztünk a vízbe ahogy eddig voltunk, és én egy percre sem akartam elengedni. Elég mély ez a víz, és semmi gondom az úszással, de úgy döntöttem ha már ilyen kiváltságos helyzetben vagyok, ki használom. Ahogy éreztem, ő sem akart elengedni.

A medence aljára érve fel löktem magam, majd amilyen messze csak lehet elúsztam Baekhyuntól, he fel érünk ne legyen annyira kínos. Már épp elfogyott volna a levegőm, amikor felértem a felszínre. A hajam a fejemre tapadt, a pólóm pedig lebegett a vizen. Csodálatos látvány lehettem. Azonban meglepett, hogy Baekhyun még mindig nem jött fel a felszínre. Kapkottam a fejem a vízet kémlelve de semmi. A többiek jól elvoltak, a fiúk bent voltak a házikóban Ririnnel, Sunggi és Sehun pedig egymással voltak elfoglalva, a medence túlsó felén, pont háttal nekem. Tehát egyedül maradtam. Már épp lemerültem volna, amikor hírtelen Baekhyun jelent meg elöttem. Ilyedtemben ugrottam egy picit - már ha ez a vízben lehetséges.

- Tudod kit ilyesztgessél. Aggódtam érted - néztem rá mérges, egyben aggódó tekintettel. A szemeibe bambulva hírtelen minden haragom elszállt. Az ő haja is vizes volt, de neki igazságtalan módon, még ez is jól állt.

- Aggódtál értem? - kérdezte meglepve, még kicsit lihegve a sok visszatortott levegő miatt. Átölelte a derekamat, én pedig vállára tettem a kezem.

- Igen - vörösöttem el egy pillanat alatt - ez természetes - néztem mélyen a szemébe. Arca egyre csak közeledett az enyémhez. A szívem majd kiugrott a helyéről - nem elég a folyamatos "kellemes borzongás" - amit a közelsége okozott. Az eszem ezerrel tiltakozott, a szívem viszont az ellenkezőjét súgta. Szívesebben hallgattam volna a szívemre, de a kellemes csöndet Ririn törte meg, aki hírtelen belökte, a medence szélén magát süttető Kait. Szerencsétlenségére a fiú éber volt, és a csuklójánál megragadva, magával rántotta a vízbe. El akartam úszni Baekhyun mellől - mert már kínos volt, hogy még mindig egymást ölelve figyeljük a történteket - de nem engedett, inkább a medence felé kezdett húzni.

- Hagyjuk őket. Had találjanak egymásra - mosolygott rám, majd kimászott a medencéből. A szemem alig tudtam levenni a felsőtestére tapadó pólórol. Hirtelen felém fordult, amilyen gyorsan csak lehet elkaptam a tekintetemet, da sajnos lassú voltam. Elégedetten mosolyogva megragadta a kezem, és kihúzott a medencéből.

Hirtelen ötlettől vezérelve, lekaptam a pólóm, hogy kicsavarhassam belőle a vizet - persze ez csak mellékes ok volt, így már csak a bikinim takarta a testemet. Éreztem magamon Baekhyun kíváncsiskodó tekintetét. Halványan - hogy meg se lássa - elmosolyodtam, hisz ez volt a célom. Nehogymár csak én érezzem magam kellemetlenül. Sehun és Sunggi még mindig nagyon beszélgetett a medence egyik legeldugottam sarkában, így ők nem zavarták az ismerkedő kis párt. Kai hirtelen magához rántotta Rirint, aki hangosan felnevetett, majd a fiúba csimpaszkodva megcsókolta. Mosolyogva mégis szomorúan néztem őket. Hát nekik is összejött. Már csak én szerencsétlenkedem a "kis viszonzatlan szerelmemmel".

Belegondolva a jövőmbe, ahogy elképzeltem hogy 10 macska körbevesz - egy az ölembe, a nyakamba, a kezemen mindenhol - egyfolytában tüsszögök, ugyanis allergiás vagyok a macskára. Akaratlanul is elmosolyodtam, majd szomorúságomat lehúzva a wc-n, boldogan igyekeztem be a kis házikóba.

- Hát, úgy néz ki már csak én vagyok szingli leányzó a csapatunkon belül - mondtam mosolyogva. Egy pillanatra Baekhyunra néztem, aki engem figyelt. Elkapva a tekintetem, a felém közeledő Chanyeolra néztem.

- Ezen bármikor segíthetünk - kacsintott egyet, mire komolyságot megjátszva bólintottam egyet.

- Rendben - szivattam legjobb barátomat - észben tartom - kacsintottam most én, majd sarkon fordúlva otthagytam, had gondolkodjon. Épp hogy elléptem tőle, fejbe csapta magát - valószínüleg rájött, hogy szivatom.

A konyhába érve, a hűtőhöz lépve kivettem egy üdítőt.

- Kérsz valamit? - kérdeztem hátra sem fordulva, mert biztos voltam benne, hogy utánam jön.

- Igen. Én is kérek egy üdítőt - felelte Baekhyun. Kiszedtem még egy innivalót majd felé nyújtottam. Egy pillanatra össze ért a kezünk, de gyorsan elkaptam. Elég volt mára a szívem fájdítása. Kikerülve Baekhyunt - ügyelve arra nehogy hozzáérjek -, kiléptem a kertbe, majd összeszedve a cuccaimat, újra befele indultam.

Megkeresve a fürdőszobát átöltöztem, majd kilépve elbúcsúztam a többiektől, akik mind a medencébe lubickoltak, úszógumival, vagy a nélkül.

- Már is mész? - kérdezte szomorúan Ririn, aki újdonsült barátját semmi pénzért sem engedte volna el.

- Igen. Elfáradtam, és még csomó dolgom van - füllentettem, majd Kaira néztem - Vigyázz rá. Sehunékra már az áldásomat adtam. Most ti jöttök. legyetek boldogok együtt - mondtam, majd legugoltam a medence széléhez, hogy amit most mondok, ne hallja mindenki - Ha meg mered bántani, garantálom, hogy nem lesz aki tovább vigye a családnevet - mosolyogtam Kaira, de a mosolyom mögött észrevehette, hogy igenis komolyan beszélek.

Legalább fél óra volt mire elengedtek, mert vagy otthagytam valamit, vagy visszahívtak "csak még öt perc" - mondataikkal.

- Nekem is mennem kell - jelentette be Baekhyun, amikor már épp indulni készültem - meg vársz? - nézett rám ellenállhatatlanul cuki mosolyával, mire egy aprót bólintottam. Segítségkérően kerestem a lányok tekintetét, de csak Sunggi mindent sejtő nézésével találkoztam. Biztos ő küldte rám.

Pár perc elteltével meg is jelent a fiú az ajtóban. Mosolyogva elköszöntem mégegyszer a többiektől, majd elindultunk. Ránk telepedett a kínosnak mondható csend, hisz én nem terveztem semmit sem mondani neki, ő pedig azt sem tudom mire gondolt. Csendben sétálgattunk hazafelé, majd a házunk elé érve, fogalmam sem volt hogyan köszönhetnék el tőle. Iszonyatosan kínos szituáció.

- Hát akkor, szia - köszöntem el, de nem hagyta annyiban, magához rántott, majd szorosan megölelt. A szokásos "pillangók a gyomorban" érzés most sem maradt el. Mivel ő már lépett egyet így rajtam volt a sor. Ötlet nélkül, hirtelen felindulásból adtam egy puszit az arcára.

- Köszönöm, hogy elhívtatok ma. Nagyon jól éreztem magam - mosolyodtam el, majd elengedve a karját, beléptem a kapunk. Még az ajtóban visszafordúltam, majd esetlenül intettem neki. Belépve a házba idegesen fejbecsaptam magam, majd a kanapén eldőlve gondolataimba merültem.

Ha eddig nem jött rá, hogy ő nekem több mint barát, akkor igazán butus lehet...