Szeretném, ha szeretnél [EXO ff] | ✓

☆ 12. fejezet ☆

- Szia Chanyeol - integettem boldogan a kamerába - Olyan unalmas itt minden nélkületek.

- Szia Sungrin - integetett ő is mosolyogva. Látszott rajta, hogy nagyon fáradt, de az is hogy milyen sok erőt adtak neki az EXO-L-ek. Gondolom ez lehet mindenkivel - Hát azt nem mondanám, hogy unalmas itt, de nagyon hiányzol. Sajnálom, hogy nem hívtalak eddig. Nagyon elfoglaltak voltunk, ha volt is szabadidőnk akkor is aludtunk, ami nem igazán volt sok. És veled mi újság? Tetszik az új hajad - ecsetelte legjobb barátom.

- Köszönöm, a lányokkal még a múlt héten voltunk a plázába, azon belül is a fodrászatban, természetesen. Egy óra múlvára várom a "bébiszitteremet" - forgattam meg a szemem - Akit még mindig nem értem, miért kellett megkérni erre.

- Azért, hogy vigyázzon rád. Nem jó ha egyedül vagy. Összepakoltál már?

- Igen - sóhajtottam fel gomdterhelten - Chanyeol oppa, én nem akarom ezt - próbálkoztam a hízelgéses módszerrel, de hatástalannak bizonyult.

- Attól mert oppa-nak hívsz, nem mondom le. Eunhyuk már várja a találkozást - mosolyodott el pimaszul.

- Chanyeol, kivel beszélsz? - hallottam meg egy ismerős hangot, aminek köszönhetően a szívem hevesen kezdett verni.

- Sungrin-nel - felelte barátom kihajolva a kamerából. Egy pillanat múlva, megpillantottam Baekhyun mosolygó arcát. A haja vizesen tapadt a homlokára. Eszméletlenül jól nézett ki.

- Szia Sungrin-shi - integetett Baek - Miről beszélgettetek? - kíváncsiskodott.

- Ömm...csak a szokásos dolgokról - füllentettem - Régen beszéltünk már - nyomtam meg szándékosan a "régen" szót, hátha érzékeli a célzásomat.

- Jó lett a hajad. Ririn mesélte, hogy voltatok fodrásznál - mosolygott. - És mi újság veled?

- Semmi érdekes. Vártam egy hívást, de hiába. Nem hívott akivel szerettem volna beszélni erről-arról - célozgattam újra, de reménytelennek tűnt.

- Bocsi Sungrin, most mennem kell. Sohyun hív. Majd még beszélünk - mondta, majd el is tűnt. Bánatosan lestem a kamerába. Ezt már mondta két héttel ez elött, és azóta sem beszéltünk. Ráadásul ki lehet az a Sohyun?

Csengettek. Unalommal teli arcal néztem a vigyorgó Chanyeol-ra. Látszólag élvezte a nyomoromat.

- Na megyek a haverodhoz. Vigyázzatok magatokra. Add át az üdvözletemet a többieknek. Szia Chanyeol - integettem, majd gyors kinyomtam. A bőröndömet magam után húzva a bejárati ajtómhoz léptem. Egy mű mosolyt magamra varázsolva nyitottam ki azt. Amint megláttam az alakot, a mosolyom nem volt sokáig mű.

- Szia Sungrin. Nem hittem volna, hogy újra találkozunk - mondta mosolyogva, majd magához rántva megölelt. Sokkolódva toltam el magamtól, majd beljebb invitáltam.

- Felveszem a cipőm, aztán mehetünk is. - feleltem, majd felhúztam az említett lábbeliket. Eunhyuk beljebb lépett, és szemügyre vette kicsike-kis lakásomat - Mehetünk - mosolyogtam, az ajtó felé biccentve. Megragadta bőröndömet, majd kilépett a házból.

Bezártam utánunk az ajtót, és Eunhyuk után indultam.
A ház kertjével szemben parkolt egy fekete sportkocsi. A fiú elő halászta zsebéből a kulcsot, majd megnyomva a rajta lévő gombot, kinyitotta a szembe lévő autót. A jámű egy villanással, és egy halk pittyegéssel jelezte, hogy megtette a dolgát. Eunhyuk megragadta a kezem, majd körbenézve, lelépett az útról. Értetlenül néztem a meleg kézre, ami körül ölelte az én apró kis mancsaimat. Amint át is értünk az autóhoz, elengedte a kezemet, majd udvariasan kinyitotta nekem az ajtót.