Szeretném, ha szeretnél [EXO ff] | ✓

☆ 10. fejezet ☆

Egy héttel késöbb:

Ma már végre valahára hazaengedtek. Egy hétig bent tartottak kivizsgálásra, és még két héten keresztül, heti háromszor jöhetek vissza, hogy megvizsgáljanak.

- Végül is, magától újra indult a szíved. Ilyet még nem láttam. Inkább ellenörzünk amíg minden rendben lesz veled. A szíved még kicsit gyenge, de már nem veszélyes - indokolta meg az orvos.

Amint megtudtam az ápolónőtöl (aki a héten is ápolgatott) egy gyalogos hívta a mentőket, akik szinte azonnal kiértek a helyszínre. A korházba szállítottak, és megműtöttek. Egy hétig eszméletlenül feküdtem, s a gépek tartottak csak életben. Azt mondták, ha szombatig nem térek magamhoz, lekapcsolják a gépeket. És megtették. A barátaimnak adtak időd hogy elbúcsúzzanak tőlem, majd végleg lemondtak rólam. De én nem hagytam magam. Azóta is hálás vagyok annak az alaknak, aki nem engedte, hogy fent maradjak. És most itt vagyok. Újra megtanultam járni (ami a sok fekvéstől nem igazán ment), de még egy hónapig nem dolgozhatok. Isten igazából nem is jelent problémát, hisz a fiúk koncerteket adnak, semmi szükségük nincs most rám.

Kedden kirakták a klippet, ami nem meglepő módon, mindent tarolt. Most koncertről - koncertre, műsorról - műsorra járnak, és készülnek a turnéra, amire mellesleg holnap délután indulnak. Sunggi és Ririn lelkiegben felkészültek, ami annyit tesz, hogy sűlve-főlve együtt voltak a fiúkkal. Igazán meglepett, hogy Baekhyun is minden nap meglátogatott, és legalább két órát bent töltött mellettem. Szerencsétlenségemre a szív verést jelző gépet meghagyták (a gyenge szívem miatt), ami párszor felgyorsult, amikor Baek megölelt, vagy épp adott egy-egy puszit. Ennek köszönhetően a fejem jó párszor vörösen virított. Sokat beszélgettünk, és sokkal jobban megismertem, így már bátran kijelenthetem, hogy tényleg beleszerettem. Bár ezt eddig is tudtam.

☆ ☆ ☆

Össze pakoltam azt a kevés cuccot is, amit a héten hoztak be otthonról, majd a kistáskával a vállamon kiléptem a korházból. Egyik barátom sem ért rá, így egyedül sétálgattam Szöul utcáin. Körülbelül fél óra séta után, a kis házikóm elött találtam magam. Előhalászva a lakáskulcsot, behejeztem a zárba, majd kinyitottam az ajtót.

- Meglepetés - kiabálták egyszerre, majd kilőttek mindenféle konfettit. Nagyon meglepődtem. Hírtelen erős fájdalom szúrt a szívembe, ami nagyon fájt. A fájó ponthoz tettem a kezem, és éreztem hogy alig kapok levegőt. A táskám kiesett a kezemből, és levegő után kapkodva térdre rogytam. Mindenki körém gyült, majd megragadva mind két kezem, leültettek a kanapéra. Ririn legugolt elém, majd nyugtatgatni próbált. Köhögtem, fuldokoltam, egyszerűen nem akart levegő jutni a tüdőmbe. Sunggi hozott egy pohár vizet, amit a kezembe nyomva, megitatott velem.

- Vegyél mély levegőt. Nyugi. Nem lesz semmi baj. Lélegezz mélyen - engedelmeskedtem neki, hisz teljes mértékben megbízom benne. Már két éve orvosnak tanul. Pár perc elteltével sokkal jobban voltam.

- Sungrin. Én...én úgy sajnálom. El...el is felejtettem hogy vigyázni kell a szívedre. Bocsánat - magyarázkodott Ririn, de csak megráztam a fejem.

- Semmi baj. Nem haragszom. Sőt, nagyon is örülök. - mosolyogtam rá bíztatóan. Viszonozta mosolyom, majd szorosan megölelt - Őszintén nem akartam elrontani a bulit. Nyugodtan bulizzatok csak. Én most bemegyek a szobámba és kipakolok, aztán jövök - néztem körbe, majd felpattantam a kanapéról. Elballagtam a földön hagyott táskámhoz, és felkapva azt, a szobám felé igyekeztem. Szerencsémre a kis birodalmam eléggé eldugott helyen van, így bármikor bevonulhatok oda. Becsukva magam mögött az ajtót, ledöltem az ágyra.