Magányos farkas

Hazugság

-Apa, mit láttál?-néz rá William kétségbeesetten.

A férfi kiesik gondolataiból és rám néz. Ez eléggé para helyzeeet! Már az is ijesztő számomra, úgy teszek meg dolgokat, hogy át sem gondolom mi lesz vajon, mi lehet ez az egész mögött. Másnak ismerem és látom a helyet. Az információim alapján az asszonyokat és gyerekeket ketrecbe vetik a férfiakat pedig kínozzák mellet még vallatják is. Kevés emberből álló falka ami mind alfa. De amit látok az szöges ellentéte minden szempontból. Egy óriási hely tele emberekkel. Nyugodtság és békesség, semmi vér szag vagy arra utaló jel hogy megkínoztak/ kínoznak fajtánk bélieket. Ez nagyon fura, semmi nincs a helyén. Már nem tudom mi is az igaz a Strong falkáról és mi nem.

-Apa!-emelte feljebb a hangját
de a félelem még mindig ott rekedt benne.

-Átírták!-nézz a srác szemébe méregbe mártogatott szemeivel.-Mindenét! Az összes emléke, át van írva! Hogy tehették ezt?!

-Mindent?-sápadt el még jobban.

-Mi van?-ejtettem ki a szavakat oly könnyedséggel mintha levegőt vennék. Tekintetük megint rajtam landolt. Csak néhány pillanatig figyeltek rám utána újra kis cseverészésbe kezdtek maguk körül. Szép lassan hátráltam az ajtó irányába, nem vették észre. Nem szököm még el, csak körül nézek egy picit. Résnyire kinyitottam és kisurrantam rajta. Hátra felé pillantgattam, hogy nem jönnek e utánam. De neki ütköztem valaminek, öhm vagyis inkább valakinek. Itt az összes fiú miért ilyen magas?! Kitörik a nyakam! Hátra léptem és lehajtott fejjel elmentem mellette. De a barna hajú nem hagyott, elém termett így újra neki ütköztem. Engem most ugyan elfogsz engedni!

-Menj vissza!-utasított halkan de erélyesen.

Utamat elállta így látóterem is kisebbre szűkült össze.
Szúrós pillantások egyvelegét kapta meg tőlem de nem hatotta meg. Feltámaszkodtam a lábára , ő pedig előre hajlította lábát. Már nyújtotta kezét, hogy megsimogasson ne talán tán az öklét nyújtja, hogy szagoljam meg. Nem jött össze neki. Lankadt a figyelme, kihasználva az alkalmat hátra löktem. Nem jött össze. A lábán amin támaszkodtam hátra lendítette és kibiztosította magát. Így a keze ami ki volt nyújtva, a nyakamnál lévő bőrt megfogta és azzal az egy kezével felemelt, megtartott és vitt vissza. Kinyitotta a nagy ajtót és egyszerűen bedobott majd ő is belépett. Az ajtónak dőlve figyelte minden mozdulatomat. A család még mindig vitatkozott de érkezésünkre kedvesen felfigyeltek és abbahagyták a tanácskozást.

-Mi szél hozott, Marc?-rázott kezet az ifjabb vezető.

-Gondoltam jelentést teszek, vagy legalábbis szólok, hogy megérkeztem.-ekkor rám nézett és olyan lenéző kifejezés ült az arcán, hogy kedvem támadt lekarmolni onnan. -De mint látom eléggé elfoglaltak vagytok.-máris a főnökét nézte, meg a lehetséges barátját.

-Á nem olyan sürgős!-legyintett William. Apja erre a kijelentésre fejbe vágta és egy kicsit megszidta.

-Ha ez nem sürgős neked akkor mi, hülye fiam?!

-öhm...talán egy rejtvény amit később is megtudok oldani?

-Idióta! Lory ezerszer fontosabb mint egy hülye rejtvény!-vágta újra tarkón.

Kezdem kétségbe vonni információimat erről a falkáról. Semmi veszélyes nincs itt. Az emberek is boldogok. A falkavezér meg egyáltalán nem olyan mint az emlékeimben.

-Akkor most pontosan mi is van velem?-és mindenki rám kapta a fejét. Néma csönd telepedett közénk és a nyugtalanító érzés ami befér közte magát, magamba.