Supernatural Stories//Odaát Novellák

Just a glass of wine

(Dean Winchester oneshot, nincs spoiler)

Csak egy pohár bor.

Ahogy kiveszem a dugót a palackból, émelyítő édeskés illat csapja meg az orromat. Mosolyra húzódik a szám. Halk koccanás hangja tölti be a szobát, ahogy az üveg a pohárhoz ér. Töltök.

Csak egy pohár bor.

Leteszem az italt az asztalra és kezembe veszem a poharat. Leülök. Az öreg kanapé megadóan reccsen súlyom alatt. A megkopott piros kárpit utat enged egy foszló szálnak, s az anyag halkan hasad tovább néhány centit.

Csak egy pohár bor.

Tekintetem a pohárban hullámzó vörösségről rád emelem. A tévé mellett ülsz azon a szétesni készülő karosszéken és csak figyelsz. Tekintetedben valami huncut csillogás játszik, és én majdnem megkérdezem:
„Mi az?".
De nem. Nem teszem meg. Félek, elrontanám a pillanatot. Félek, amint szólásra nyitnám a szám, darabokra szakadna körülöttem a tér. Félek, ha kérdenélek eltűnne ez a csöpp boldogság is, ami van most nekünk.

Csak egy pohár bor.

Csend van. Pedig nincs egyedül. Itt vagyunk. Egymás tekintetébe burkolózva élvezzük. Élvezzük a némaságot.

Csak egy pohár bor.

Iszom. Arra a néhány pillanatra elszakítom tekintetem rólad, s hagyom hogy a fanyar íz végigszántsa ajkaimat, nyelvemet s nyelőcsövemet is. Sóhajtok, s halk hang szakad fel torkomból. Aprót kacagok, majd mint akibe villám csapott feléd nézek ijedten. De nem tűntél el. Itt vagy.

Csak egy pohár bor.

Felállsz és kinyújtóztatod elgémberedett tagjaidat. Megértelek. Nem lehet valami kényelmes az az ülőhely. Az asztalhoz lépsz és a még üres poharat színültig töltöd. Ismét szólni akarok.
„Hé Dean, ne ess túlzásba! Nem kell sietni. Megvár. Élvezd ki." De nem. Most sem beszélek.
Még akkor sem, mikor mellém ülsz.

Csak egy pohár bor.

Már nem a némaságba burkolózom. Hanem az illatodba. A közelségedbe. Az örök smaragdcsillogásba a szemedben. A mosolyba, amit küldesz felém.

Csak egy pohár bor.

Kezd szokatlan lenni a hangtalan mindenség, mégis valahol jól esik. Bár furcsa, nem szoktál ilyen csendes lenni. Én sem.
Főleg nem egyedül. Ahogy nézlek egy pillanatra üveges tekinteted azt sejteti velem, ugyanarra gondolunk.

Csak egy pohár bor.

Mióta Sam és Jen elmentek levadászni a vámpírfészket a szomszédos államba, Lena és Cas pedig be vackolták magukat a bunkerbe, hiába csak négyen voltunk olyan kicsinek tűnt az az óriási hely. Vagy csak kettesben akartunk lenni.

Csak egy pohár bor.

Rufus kis faháza nem a legmeghittebb kuckó tudom, de mégis ez volt az első ötletem. Hisz tisztában vagyok vele, hogy neked is betelt már a pohár a lepukkant motelekkel.
Lelakott hely ez is belátom. Hisz Jody volt utoljára aki takarított itt jó hónapokkal ezelőtt, de mégis csak az számít, hogy mi itt vagyunk nem?

Csak egy pohár bor.

Ajkadhoz emeled a poharat, s mielőtt az alkohol szádhoz érne a lendülettől egy adag vörös folyadék terül szét fehér ingeden.
„Én mondtam, hogy ne ebben gyere. Megmondtam." Igen. Még otthon. De kire hallgatsz te Dean Winchester mondd? Kire hallgatsz önmagadon kívül?