"Azok a fiúk" [KrisHan]

414 28 0
                                    


   Összevesztünk; persze, mint az elmúlt két hónapban mindig. Én mindig is sokkal érettebben gondolkoztam, mint ő és talán ez lehetett a baj. Bár kilenc hónapja pont azért szerettem belé, mert annyira édes volt, illetve a birtoklási vágyam felül kerekedett rajtam. Megszereztem magamnak, persze hozzám képest tényleg fiatal volt és féltem, hogy baja esne, így sajnos nem jutottunk tovább soha, egy túlfűtött érintésnél. Kicsi volt még hozzá.

- Nem is figyelsz rám. Yifan! - toporzékolt a konyhába felkötött hajjal. Elég volt csak ránéznem, máris közelebb léptem hozzá, a kezemet a derekára simítva húztam magamhoz. Éreztem hatalmas tenyereim alatt, hogy a teste megfeszült, beszívta a levegőjét, és mozdulatlan marad. Szemeimmel végig pásztáztam gyönyörű porcelán baba bőrét, ami úgy csillogott ebben a kevés fényben is, mint egy gyémánt. Szőke, szép lenövéses haja egy apró, fekete gumival a feje tetején összefogva, oldalt pedig a füle mögé tűrte. Olyan gyönyörű volt, bambi szemei szinte megvakítottak egy pillanatra, majd fogai közé vett vörös, duzzadt ajkaira pillantottam.

- Meg akarlak ütni Gege! - suttogta maga elé, és ökölbe szorított kezét arcomhoz emelte. Vártam, nem fordultam el tőle, nem ellenkezdtem. Mert tudtam, hogy sosem bántana, még ha valami hatalmas baromságot csinálnék is. Luhan mellettem maradna, segítene, mert szeret.

- Én pedig meg akarlak csókolni, melyik a jobb? Megvered azt, aki elhozott egy rossz helyről, nem tesz semmi olyat, amit te nem szeretnél, vagy inkább elfelejted a gyerekes butaságod, és végre megcsókolsz? - döntöttem oldalra a fejem, majd közelebb húzódtam hozzá. Megremegett a szempillája, és nyelt egy hatalmasat. Egy féloldalas mosoly után vártam, hogy mi fog történni. Apró ökle még mindig a arcomhoz simult, így kicsit féltem, hogy tényleg mindjárt behúz nekem egyet, de ő nem olyan. Ahhoz túl félénk.

Alig volt tizenhét éves, míg én már tapostam a harminc küszöbét. Bár rajtam nem látszott meg a kor, az utcán inkább csak barátokként mutatkoztunk. Mindenkinek furcsa lenne, ha két fiú együtt sétálgat, netán összefűzött ujjakkal. Bár a kis szőke azt sem tudta, hogyan néz ki egy női test, milyen örömöket adhat az embernek, és mikre képesek, én tudtam. Nekem elegem lett belőlük, miután szépen összetörték a szívem, így aztán sokáig nem volt senkim egészen Luhanig.

Elmélkedésemből azok az édes, kívánatos, forró és sikamlós ajkak zökkentettek ki, mire én egyből reagáltam. Kicsit megszorítottam a csípőjét, majd közelebb rángattam magamhoz. Ajkaimat lassan, s óvatosan mozgattam az övén. Élveztem a leges-legelső csókot, amit önszántából adott, a kilenc hónap alatt.

Nehezen bízott meg bennem, mindig azt hitte bántani, éheztetni fogom, netalán megölni. Éjjeleket töltöttem azzal, hogy csak ültem mellette és próbáltam bizalmat lehelni belé. Ha beteg lett levest főztem neki, nem mentem be az irodába, hanem mellette voltam. Egészen addig, míg több, mint négy hónap után azt mondta érez valami furát ott bent.

Mindig is imádtam, hogy ilyen gyermekien fejezte ki magát. Hiába volt lassan tizenhét, ő mindig egy öt éves szinten volt. Magyaráztam neki, hogy talán szerelmes, esetleg csak bízik bennem. Megkérdeztem milyen érzés, mire csak annyit válaszolt, hogy megakar puszilni, és mindig örül, mikor meglát. Félsikernek könyveltem el. Végül egy hónapnál tovább nem bírtam; egy dolgos hét után, mikor a szuszogó, félmeztelen teste mellé dőltem, apró csókokat nyomtam homlokára. Én már azokon az átszenvedett éjszakákon éreztem, hogy teljesen bele szerettem. Elvette az eszem.

- Gege - suttogta ajkaimra, mire én elváltam tőle. Bizonyára túl messzire mentem nála a fenékre simítással. Éreztem, hogy remeg alattam, és a pólómba markolva döntötte a homlokát a kissé hevesebben emelkedő mellkasomra. - Miért pumpálod így a vért? Mire kell? Elzsibbadt valamid? Vagy megint oda megy és zuhanyoznod kell? - nézett egy pillanatra a szemembe, én pedig csak elmosolyodtam. Kínosan ráztam a fejem, majd tarkójára fogva húztam vissza ajkaimra, óvatosan simítottam combjára, emeltem fel, hogy derekamra kulcsolja és a szívem kiessen a helyéről. Teljesen elképedtem, mikor végig húztam mézédes nyelvét alsó ajkamon, kirázott a hideg, és megálltam. Tartottam magamnál, hisz elejteni nem akartam, viszont az, hogy így közeledik furcsa volt.

- Rosszul csináltam? Azok a birkózó fiúk is ezt csinálták ott a mesés szobában - pillantott az említett helyiség felé. Én még mindig sokkosan néztem őt. Milyen birkózó fiúk? Hol bukkant rá ilyenre? És miért nézte egyáltalán? Kevesebbet kell itthon hagynom, iskolába kell íratnom!

- Mit csináltam még azok a fiúk? - kérdeztem az elsőt, ami eszembe jutott.

- Fura hangokat adtak ki, mint mikor te zuhanyzol, folyamatosan a "még" szavakat suttogták, és bevették a szájukba a másik micsodáját - túrt a hajamba, mire csak hangosan felnevetve letettem, és a konyhából besétáltam a hálóba. Leültem az ágyra, a fejemet fogva nevettem, és próbáltam nem felidézni azt a fejet, amit vágott. Teljesen elvörösödött, zavarba jött, és elharapta a mondandója végét. Nem tudtam, hogy most ez jó-e, vagy sem. Hogy ezzel előrébb vihetem-e a kapcsolatunkat, vagy a Luhan esetében ez csak egy apró felvilágosítás volt, amit most hagyni kell, hogy fel dolgozza.

- Gege, miért mondták, és csinálták azokat? - hallottam a hangját a közvetlen közelemből. Lassan csúsztatta lábát át a derekamon, és helyezte rám a súlyát. Ujjaival a nadrágom övét piszkálták, mire kipattantak a szemeim, és lefogtam a kezét.

- Azért édesem, mert ezt élvezik. Ha valakik szeretik egymást, vagy bíznak egymásban és magasabbra he-

- De te azt mondtad szerelmes vagy belém! Akkor miért nem csináltál velem olyat?

- Mert nem vagy rá felkészülve.

- De én azt akarom csinálni, mint azok a fiúk. 

Exo One Shots [Szünetel]Nơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ