Exo One Shots [Szünetel]

Japán huncutság [1]

    Az EXO kelletlenül vonszolta be magát a megbeszélt terembe. Valójában senkinek nem volt már kedve semmihez, de csinálniuk kellett, nem dobhatták be a törölközőt. Mert, ha ők nem dolgoznak, akkor az EXO-L – ek nem mosolyognak. Valahogy ez csengett mind a nyolc tagnak a fülében, amikor egy pillanatra is megfordult a fejükben, miszerint ők pihennek egy keveset. A kanapéra ültek, egymás mellé, olyanok voltak akár a verebek a drótokon, csendben,- ami tőlük elég fura volt- várakoztak a menedzserre, hogy elmondja, merre mennek, mit kell tenniük. Valójában alig vártak negyedórát a mindig fáradt Sehun, lehunyt pillákkal pihent, Baekhyun feje Minseok vállán foglalt helyet, míg Chanyeol a telefonját nyomkodta, füleiben zene szólt.

   - Fiúk! – lépett a terembe a menedzser, mire mindenki felkapta a fejét, még a bóbiskoló Jongdae is. – Holnap Japán, fanmeeting, olyan nagy, mint a múltkor, aztán a további programokat ott megkapjátok. A hotelben a szoba felosztásokat beküldtem a chatcsoportba, ha valakinek nem felel meg – nézett jelentőség teljesen Baekhyunra – szóljon és megpróbálom változtatni. Fél tízkor indulunk a dormból, jó lenne, ha kilencre a kisbuszba lennétek, a bőröndökkel együtt.

   Bár a srácok fáradtak voltak nem lazsáltak akkor sem, mikor haza lettek küldve. Mindenki elvonult a szobájába, Junmyeon és Jongdae pakolni kezdett, hogy reggel ne kelljen neki, Chanyeol zenét írni ment a kis stúdiójába, Minseok és Baekhyun együtt néztek valamit az idősebb telefonján. A két fiatal táncokat gyakorolt, míg Kyungsoo szöveget tanult. A dormban nem volt nyüzsgés, mégis a leader boldogan járkált fel s alá, mert tudta, másnap látni fogja a fanokat, akik megőrülve mosolyognak majd.

***

  - Remélem tudod mit jelent az, hogy Japánba megyünk! – lépett Baekhyun, Chanyeol mellé, aki elhúzta a száját.
 

- Rengeteg skinshippet, igaz?
  - És még annál is többet – rázta meg haját a kisebb, majd beült a helyére a kisbuszban.

   Nem szerette, Baekhyun nem szerette, hogy meg kell játszania magát a fanok előtt. Szerette Chanyeolt, a legjobb barátja volt, mégis őrültségekre kérték őket. Nem szokták egymást tapogatni, kezét megfogni, sőt még csak közelebb állni egy méternél, ha nem muszáj, de ne mivel a japán fanok annyira ChanBaek mániásak, tenni kell nekik a szépet, mert ebből van nyereség. Baekhyun sosem értette miért nem lehetnek egyszerűen csak olyan jó barátok, mint Minseok és Jongdae, miért kell belebeszélni a rajongók hasába a lyukat?

Elbóbiskolt az úton, majd mikor észhez tért egy forró tenyeret érzett meg combja belső felén, kissé meglepődött, hisz sosem fogdosta még meg senki őt ilyen nyíltan, de aztán körbenézett és rájött, mindenki alszik. Ő és Chanyeol hátul ültek, leghátul, bár nem volt garancia arra, hogy a sofőrűk nem látja őket, nagy eséllyel eltakarta kettejüket az előttük ülő széles vállú Sehun és a kisebb Kyungsoo.
  - Chanyeol-ah – suttogta a másik vállába. Elpirult, kimelegedett egy pillant alatt és kellemetlenül feszengett a másik tenyere miatt. Nem tudta mi a fene ütött belé, alsó ajkára harapott, ahogy megérezte a forróságot fentebb csúszni. A mellette ülő felmordult, egy apró nyögés csúszott ki elnyílt ajkai között, majd tovább pihent, de Baekhyun egyre rosszabbul lett. Kapkodta a levegőt, nem tudta mi tévő legyen, hiába simított rá a másik nagy és eres kezére, nem tudta elvenni a helyéről. Nem tudta megmozdítani, mert akkor biztos felnyögött volna a kellemes érzéstől. Érezte a gyomrában a bizsergést, ahogy az elterülő forróságot is a mellkasában.
  - Chan... kérlekh – szuszogott ezúttal már a másik fülébe, hogy végre felébredjen, de az csak tovább pihegett minden szó és mozdulat nélkül.

  Chanyeol ördögi módon kezdte el húzni a kisebb eszét. Elaludt, olyan gyorsan bóbiskolt el, hogy muszáj volt kihasználni a helyzetet, meg akarta érinteni, óóó, de még milyen helyeken! Chanyeol mindennél jobban kívánta a kisebbet, sosem vallotta magát másnak, de úgy gondolta ő Baekhyun-szexuális, bármennyire idiótán is hangzott.