Exo One Shots [Szünetel]

Ha szeretsz... [5]

Sehun

Zakatoló szívvel kapaszkodtam Chanyeol felsőjébe, hiába bíztatott, hiába mondogatta, miszerint minden rendben lesz, én féltem. Túlságosan is féltem attól, ami ezek után következett. Az alatt az alig tíz perc alatt bebeszéltem magamnak, hogy le fogunk bukni, elkapnak minket és a szülőházamba rohadok meg, egy nővel az oldalamon, gyerekekkel körülöttem, akik majd az én sorsomra jutnak.

- Sehun, ne gondolj butaságokra. Kérlek, ne hagyj cserben! Ne tedd ezt velem, már mindent olyan szépen kiterveltem, gyere velem. Haza! – szorított rá a kezemre, majd a szemeimbe nézve szinte könyörgött nekem. Ha úgy lett volna még a térdére is ereszkedik és keresztbefűzi az ujjait, csak menjek vele. Én pedig nem akartam, hogy elrontsam a saját sorsomat, aminek a vége talán happy end-del záródhat, így bólintva öleltem meg páromat és nyomtam egy bíztató csókot remegő ajkaira.

Olyan gyorsan történt minden körülöttem, az egyik pillanatban az erkély melletti ereszen csúsztam le, a másikban pedig már a bokrok mögött térdepeltem derékig sárosan. A szívem a tokomban dobogott, nem bírtam leküzdeni onnan, Chanyeol kezét szorítottam, a másik kezemben a bőröndöm fogantyúját szorongattam, míg a lelkem valahol máshol járt az agyammal karöltve. Nem tudtam hova megyünk, nem tudtam mikor kell indulnunk, és végképp nem tudtam helyes-e ez az egész, amit mi csináltunk akkor abban a percben. Meginogtam, megint, és már nem is akartam elmenni a párommal, nem akartam semmi olyanba belevágni, ami szinte láthatatlannak tűnt, szerettem Chanyeolt, nagyon, de túl nehéznek tűnt. Egészen addig, míg meg nem jelent a kerítés előtt egy hatalmas szürke terepjáró, tudtam, hogy a Chanyeolé, és valahogy azt is éreztem, hogy nemsokára indulnunk kell. A lehető legerősebben szorítottam szerelmem kezét, mire ő felém kapta a tekintetét. Láttam a szemeiben némi félelmet, mégis bátorság csillant a Nappal együtt. Azok a sötétbarna szemek szinte a lelkemben turkáltak, keresték a bizalmat, amit én egy sóhajjal és egy lágy csókkal mutattam ki.

Teljesen, száz százalékig bíztam benne, sosem volt semmi kétségem, mégis a lelkiállapotom akkor még nem tért vissza a helyére. Jay –aki egy őr volt- odasétált párom kocsijához, bekopogott az ablakon, ami azon nyomban lehúzódott. Egy sötét hajú nő ült a volán mögött, száját és az orrát maszkkal takarta, ujjaival erőteljesen a kormányba kapaszkodott, és egy gyönyörű gyűrű csillant meg az ujján. Valószínűleg beszélni kezdett és kérdezősködött, mert Jay kikapta a fülében lévő dugót, rákönyökölt az ajtóra és a kocsiba hajolva mutogatott a nőnek, akiről nem tudtam ki az. Nem is volt időm gondolkozni, amin Jay bentebb hajolt azon az ablakon Chanyeol felrántott a bokor takarásából, válla alá kapta a nehéz bőröndömet és lassú léptekkel húzódott a falhoz. Bár tiszta mocsok voltam akkor nem zavart, csak mentem a párom után és figyeltem, hogy a kamerák látókörébe ne essek.

Viszont, ha bele is kerülök, a képbe nem tudnak szólni Jaynek, hisz a fülében nem volt semmi, hiába ordított volna bárki is a mikrofonban, ha ő nem hallja. Így akár be is mehetett volna a kapunk bárki, akár egy tolvaj is, mert a kapuban csak ő állt, senki más. A másik csávó –aki név szerint Mong- a bejárati ajtó előtt őrködött, ami takarásban volt, hála egy tujának.

Alig mertem levegőt venni, mikor a nyitott kapuhoz értünk, ennek a nagy mamlasznak ott kellett volna állnia, megkérdezni, hogy hova-hova fiatalember, mint ahogy mindig, de lefoglalta a nő, így mi simán ki tudtunk lopakodni. Végig lépkedtünk a kerítés mentén a kocsi ellenkező irányába, nem kockáztattunk, gyorsak voltunk, halkak és leginkább idegesek. Talán háromháznyit mentünk, amikor az utcasarokra értünk, mi befordultunk, mire én azonnal a földre rogytam, a szívemhez kaptam és próbáltam megállni, hogy ne köpjem ki a tüdőmmel együtt a szívemet is. Zihálva néztem fel a fölém tornyosuló Chanyeolra, aki a homlokáról törölte le az izzadságot, majd rám pillantva elmosolyodott. Leguggolt, én pedig elfelejtettem levegőt venni, ahogy azokba a boldogságtól könnyfátyolos szemekbe pillantottam.