Exo One Shots [Szünetel]

Rajongói képzeletek [SeBaek]

Baekhyun

      Plusz tizennyolc, plusz tizennyolc, plusz tizennyolc, smut, szexuális tartalom, szex...Mindenhol ezek a szavak, és nekem már elegem van belőle. Miért állítja mindenki azt, hogy ilyenek vagyunk egymással szemben? Eltitkoljuk a saját érzéseinket, aztán egymásra rontunk a fürdőben, éjjel mikor a másik alszik, vagy épp olyan kínos pillanatokat élünk meg, mint még soha senki. Az életünk, bár idolok vagyunk nem a szexről és a kielégülésről szól, mind a kilenc tagnak van olyan oldala, amit még a másik nem látott, nem tudjuk egymást elképzelni szeretkezés közben, hisz nem ilyenek vagyunk. Persze... tudjuk, hogy vannak olyan tagok, akik nem csak a nők felé húznak, de nem cikizzük vele, nem bántjuk, mert van olyan közöttünk, aki lassan tíz éve az SMnél van, és nem túl kicsapongó életet él.

Mindenki elhiszi, hogy jók vagyunk, hogy nem iszunk, nem dohányzunk, tisztelet tudóak vagyunk, mert ez lett belénk nevelve, hogy a színpadon, a fansingen és egyéb olyan helyszínen, ahol megtalálnak minket a rajongók nem lehetünk bunkók, de van egy pár olyan tag az EXO-ban, aki kifejezetten köcsög. Például én, vagy Chen és hiába hiszi azt mindenki, hogy Chanyeol egy minta ember, mert nagy szíve van, mindenkire mosolyog, meg bohóckodik, egy seggfej. Szóval az a bizonyos Beagle line volt az EXO köcsög line-ja.

Épp fanfictiont olvastam, bár kiemelte a menedzserünk, hogy ezek csak felbolygatnak minket, nevetségesek, és nincs benne semmi realitás, mert ugye a beteges fanok mindenbe bele képzelnek mindent, az valahogy megfogott. Nem a szokásos bandás sztori volt, nem azon volt a hangsúly, hogy a dominánsabb a lehető összes helységben megcsinálja a másikat, és közben nyögnek, kiabálnak és szerelmet vallanak. Rólam szólt, Chanyeolról és Kairól. Egy sima kávézóban dolgoztam, aminek a főnöke Suho volt, Chen volt a legjobb barátom, Kai tepert utánam, mintha egy olyan jó személyiségű ember lettem volna, míg én epekedtem Chanyeol kigyúrt alakjáért, és titokzatos mivoltáért. Valójában semmi érdemleges nem volt benne, hisz nem történt semmi, csak a dolgos mindennapok voltak leírva, néha bezsebeltem egy-egy kaján pillantást Kaitól és ennyi.

Aztán álmodtam, Chanyeollal. Semmi pajzán gondolat, semmi szexualitás, csak egy egyszerű séta volt, arra keltem fel, hogy meg akart csókolni és aztán bejött a kávézóba. A legfurcsább abban, hogy olvastam a sztorit az volt, hogy nem tántorított el attól, hogy elolvassam ezt az egy rész, amiben a szex jelentette a főszerepet, hisz nem estem neki Chanyeolnak, ahogy ő sem nekem, szépen kibontakozott a szerelmünk, és könnyekkel a szememben ültem a kanapén olvastam a szerelmes sorokat, és sírni kezdtem, nem tudom miért, csak jól esett.

És a drága barátom ezt a pillanatot választotta, hogy mellém üljön és kiröhögjön. Ahogy mondtam, Chanyeol egy seggfej volt, nem kérdezte meg mi bajom van, ránézett a képernyőre és kikerekedtek a szemei. Én csak letöröltem az arcomat, nagy sóhajt engedtem, és letettem a tálcára a megnyitott blogot.

- Baekhyun, megbeszéltük már egy párszor, hogy nem olvasunk ilyen szennyeket – bökött fejével a gépemre.

- Nem szenny Chanyeol. Ez kifejezetten tetszik, nem azon volt a hangsúly, hogy milyen pózokban dugsz meg és nem azon, hogy hogy nyomjuk a szadó-mazót. Ha tudnád hány olyat olvastam, ahol fel volt tüntetve szinte mindenrésznél, hogy plusz tizennyolc, meg hogy szexuális feszültség. Rohadtul untam már, hogy mindig azt kell olvasnom, és ebbe legalább van érzelem...

- Ami benned nincs meg. Nem is értem miért kell ezt csinálnod. Buzikat olvasgatsz, miközben csinálhatod azt, ami oda le van írva. Te is tudod, hogy nem zavar minket, hogy a fiúkhoz vonzódsz, Sehunt sem baszogatjuk.

- De. Szegény azt sem tudja, hogy bújjon el, mikor épp olyan hangulatod van, folyamatosan bántod szegényt. – Próbáltam a maknae védelmére állni, hisz sorstársam volt, és én nagyon jókat szoktam vele beszélgetni, hülyülni és persze néha jó valakivel együtt aludni.