Exo One Shots [Szünetel]

Akartam 3 [ChanBaek]

(+18!!)

Baekhyun

Chanyeol nem tétovázott tovább, megtette azt, amire már mind a ketten vártunk. Lecsúsztatta tenyerét fedetlen, forró mellkasomon, majd összefogta tagjainkat, és lassan mozgatni kezdte kezét. Egyszerre nyögtünk fel, míg én hátra vetettem a fejem, majd jobban szétfeszítettem a lábamat. Megadtam neki a teret, hogy elférjen, teljesen hozzám nyomódott, éreztem mellkasát az enyémnek feszülni, a heves szívverését, ajkait a nyakamon, ahogy a bőrömet kínozza és egyre több foltot szív rá. Remegve karmoltam hátába, nem érdekelt, hogy fáj neki, vagy épp, ezzel csak még inkább felhergelem. Teljesen elvesztem önmagamban, hiába próbáltam visszafogni nyögéseimet, a hangomat, amely kimutatta mennyire élvezem Chanyeol minden mozdulatát egyszerűen nem ment, szinte rosszabb voltam, mint egy felnőtt filmekben játszó nő, viszont ő... csendben volt.

Nem adott ki hangot, ami megtévesztett, bár én nem csináltam semmit, olyan volt, mintha ő nem élvezné.

- Chan - téptem meg haját, majd ajkaimra húztam, hogy megízlelhessem réginek tűnő ajkait. Bár ő eddig a nyakamon húzódó bőrömmel és a kulcscsontommal játszadozott, szükségem volt a csókjára, szükségem volt arra, hogy úgy érezzem ezt is akarja belőlem, a csókomat, az ajkaimat.

- Bele estem a testedbe, Baekhyun - megremegtem, ahogy elfúló hangon, dörmögve ajkaim közé suttogott, ujjaimmal közre fogtam tincseit, majd teljesen ködös tekintettel haraptam vadul alsó, vastag és édes ajkaira, míg bele mozogtam markába.

Morogva engedte rám egész súlyát, kicsúsztatta közülünk a kezét, majd megkereste az enyémet és csuklómnál összefogta őket. Lassan tette fejem fölé mindkettőt, míg én átkaroltam a derekát lábammal, és egy lassú tempót felvéve ütemesen mozgattam a csípőmet. Kezeimet nem engedte el, ajkaimat ostromolta, én pedig teljesen elveszve ízében próbáltam nem megszakítani a csókunkat lihegésemmel. Chanyeol megelégelte a kis pettingünket, egy hirtelen mozdulattal engedett el és nyúlt az éjjeli szekrényéhez, az ágyra dobott egy flakon síkosítót, én pedig nyeltem egyet. Tényleg megtörténik.

Nem is figyelt rám, lábaim közé helyezkedett, majd combomra fogva tolta fel lábaimat, hogy közé hajolva nyelvével végig fusson bőrömön. Remegtem, a szívem a torkomban dobogott, és ami a leginkább megrémisztett az a pulzálás volt, odalent.

Körmeimet az alattunk húzódó paplanba száműztem, míg vártam, hogy csináljon valamit. Forró lehelete fenekemre csapódott, mire belőlem egy hosszabb sóhajt váltott ki. Esküszöm egy pillanatra eszembe jutott, hogy nem érdekel a tágításom csak legyen már bennem! A csípőmnél átkarolva ültessen magára, hogy meglovagoljam, vagy hasra fekve vesszen el bennem teljesen, míg tarkómba szuszog. Mindegy volt már, csak csináljon valamit! Hangos sóhajt hallottam, semmi mást, nem tudtam mi tart ennyi ideig, felkészül, gondolkozik, netán épp most futamodik meg? Megtámaszkodtam alkaromon és lenéztem az épp csukott szemmel várakozó barnára.

- Mire vársz? - ziháltam neki, zakatoló szívvel a torkomban.

- Nem akarok fájdalmat okozni, viszont dübörög a szívem, és úgy érzem, meg fogjuk bánni - engedte le a lábamat, majd felmászott mellém.

Lefeküdt a hátára, tenyereit tarkója alá helyezte, majd lehunyt pillákkal szusszant egy nagyot.

- Te most csak viccelsz velem ugye? Állsz, mint a cövek, felhergeltelek, erre leállsz az utolsó fázis előtt? - felháborodva támaszkodtam fel, majd a térdemre ereszkedve a flakonért kaptam. - Ha te nem csinálod, elintézem egyedül! - hajoltam hasára, később egy nyálas csókot nyomtam köldöke alá. Felpattintottam a flakon tetejét, megtámaszkodtam Chanyeol csípője mellett, majd kinyomtam a fenekem, és ujjaimra kenve a sikamlós anyagból azonnal magamba vezettem az egyiket.