Exo One Shots [Szünetel]

Modell fiú [KaiChen]

JongDae 

         Mosolyogva szaladtam egyik helyiségből a másikba. Kezemben a papírok sokasága egyre csak nőtt, majd mikor már úgy éreztem nem bírok el többet bementem az irodámba. Ott felkaptam a fekete, vastag keretes szemüvegemet, és tanulmányozni kezdtem a már előhívott képeket. Ez az ember egyszerűen tökéletes. Azok a mosolyok amiket mutat, a kreol bőre, azok az ajkak, a teste. Mindenen tökéletesnek bizonyult, így azt hiszem meg sem nézem a többit - gondolkoztam, majd elindultam kifelé, és Jongin felé vettem az irányt. Megpillantva Őt, földbe gyökerezett lábakkal álltam meg és csak figyeltem. Azt, ahogy az újságot tartja a kezében, miközben elmosolyodik és a hajába túr. A kamera közben kattog, és mindenki lélegzet visszafojtva figyelte a tehetséget.

- Mára ennyi lenne Jongin. Gratulálok, most is jó voltál, mint mindig - növelte az önbizalmát Chanyeol, a fotós. Elmosolyodtam, mikor mellém ért. Szívem hevesen kezdett el dobogni, és nyelnem kellett egy nagyot, ahhoz hogy meg tudjak szólalni.

- Öhm... izé. Jongin, szeretettel várlak az irodámban. Lenne egy pár dolog, amit meg kell beszélnünk! - kínos mosoly bújt el ajkaim szegletében, majd lenyelve a félelmemet, elindultam a birodalmam felé, kezemben azzal az egyetlen képpel, amit a legjobbnak találtam. Elkényelmesedtem a bőr fotelben, miközben a szívem heves pumpálását próbáltam rendbe szedni. De hiába, ahogy belépett, abban a feszes bőr nadrágban, és a mellkasán majd' szétszakadó felsőben pulzusom ismét az eget verte.

- Igen főnök? - Mint mindig most is meglepett lágy hangja, és kezének érintése. Mindig ezt csinálta, először a főnökének hív, majd végig simít alkaromon. Ám most meglepően jó kedvében lehetett, mert a hátam mögé lépkedett és fülembe suttogott.

- Talán valami rosszat tettem? - ujjai nem álltak meg, folytonosan szaladgáltak karomon, majd mellkasomra áttérve lefelé haladt. Hangos sóhaj szökött ki beharapott ajkaim közül, mikor ujjaival ingem alányúlt, és alhasamat kezdte el simogatni. Elengedtem a kezemben szorongatott képet, majd rácsaptam munkálkodó végtagjaira.

- Nos ... - fújtam ki a levegőmet - miután kiélted magad, szeretnék veled beszélni erről a képről! - emeltem fel a szorongatott papírt. - Egy tökéletes vigyor, tökéletes reklám - bólogattam elismerően, majd az előttem ülőhöz hajoltam.

- Akkor mi itt a probléma? - emelte fel a kezét, majd a zsebébe nyúlva előhalászta a cigarettás dobozát. Kissé szigorúan pillantottam rá, mire csak kinyújtotta a nyelvét, és egy gyors mozdulattal gyújtotta meg a méregrúd végét, amely egyből piroslani kezdett.

- El rontod a tüdődet - ráztam a fejem, majd letettem mindent a kezemből, és felállva a helyemről az asztal másik végéhez sétáltam. Pír szökött az arcomra, mikor megéreztem Jongin cigarettától aromás ajkait enyémen. Szemeimet csukva tartva vártam egy jelre, ami bebizonyítja, hogy nem álmodom. Lassan mozgatta ajkait enyémen, majd kezeivel derekamra fogott, és enyhén megdöntve hátam az asztalnak csapódott. Szívem heves dobogása ismét felélénkült, bőröm felforrósodott, és ajkaim felduzzadtak, mikor Jongin hófehér fogsorával harapdálni kezdett. A cigaretta füstje megtöltötte az egész szobát, így a káros levegőért kapkodtam. Jongin füstös ajkai, egyre merészebb helyeken jártak, mire óvatosan felnyögtem alatta.

- Mit művel a modell fiú? Megrontja a főnökét? - fogtam rá tarkójára, majd egy mély csókba hívtam miközben már csupasz lábaimat fontam meztelen valójára.