Exo One Shots [Szünetel]

A stúdió szoba [ChanBaek]

+18

  Baekhyun

Hangos csattanással dőlt el mellettem a gitár, amit azonnal fel is állítottam.

- Chanyeol! - suttogtam a keresett emberem nevét, de nem válaszolt. Ismét megpróbálkoztam vele, de semmi.

- Yoda, alszol? Hol vagy? - tapogatóztam a sötét studióban. Ujjaimmal valami hideghez értem, mire felsikkantva léptem egyet hátra. Erőt vettem magamon, majd újra a hideg valamihez nyúltam. Teljesen kitapogatva rájöttem, hogy a villanykapcsolót taperolom. Kissebb erőt kifejtve rá nyomtam meg, mire a gyenge, sárgás fény betöltötte a szobát.

Enyhe mosollyal figyeltem a billentyűkön fekvő, szürke hajú fiút. Levettem a cipőm, felkaptam egy papucsot, és oda lépkedtem hozzá.

Nem tudtam magamon uralkodni, így ujjaimat belevezettem hajába, majd kissé megmarkolva engedtem el.

- Chanyeollie - nyájas hangomon még saját magam is meglepődtem. Lassan emelte fel fejét, és kezdte el nyitogatni gyönyörü barna szemeit. Szívem hevesebb tempóra kapcsolt, mikor kidugta nyelvét, és végig nyalta ajkait. Én is akartam azt! Hogy azok a mézédes ajkak az enyémet birtokolják, vagy csak hozzám érjenek. Végig csókolják mellkasom, majd nyelvével kényeztesse alhasam. De mindez csak ábránd volt, ami úgy tűnt el, mint a köd egy felderülő reggelen.

- Bealudtam? - emelte férfias kezeit szeméhez, majd nyomkodni és dörzsölni kezdte őket. Bátyadt mosollyal figyelt, majd kipirult arcomhoz nyúlt.

- Hyung minden oké? - állt fel ezzel fölém tornyosult.

- Én... izé... - hebegtem - fellöktem az egyik gitárodat, de nem lett baja! - emeltem magam elé a kezem védekezés képp. Bár sosem bántott senkit, és természtéből fakadóan nem is olyan tipus volt én féltem tőle, mert a hangszerei olyanok voltak neki, mint a szerettei.

Sokszor képzeltem el, hogy Chanyeol úgy bánik velem is, mint a kedvenc gitárjával. Óvatosan nyúlna bőrömhöz, lassan simítva végig rajtam, majd teljes bele éléssel élvezne.

- Édes vagy - suttogta már-már vészesen közel ajkaimhoz. Bepánikoltam. Nem tudtam mit akar, hevesen dübörgő szívemnek nem tudtam megálljt parancsolni. Éreztem, hogy kipirulok, melegem lett, és teljesen kiszáradt a szám. Azt akartam, hogy Chanyeol nedvesítse be ajkaimat.

- Chan... Chanyeol - tettem apró tenyerem mellkasára, hogy ellökjem magamtól, de agyam mást mondott. Ujjaimmal pólójába markoltam, és lassan pipiskedve nyomtam párnáimat az övére. ÉN kezdeményeztem. Én! Byun Baekhyun!

Elhúzta a fejét, ki sem élvezhettem a pillanatot, egyből elhúzódott. Szomorúan nyitottam fel pilláim, és ujjaimmal fekete, vastag felsőjét piszkáltam.

- Ne hara...

Nem tudtam végig mondani a mondatom, mert vállamnál fogva döntött a falnak. Megszeppenve szegtem le a földre tekintetem, nem akartam rá nézni. Nem akartam látni az utálkozó, és megvető pillantásait. Belülről sikítottam, és már a hajamat téptem volna legszívesebben, de Chanyeol nem engedte. Hangosan zihálva fogta le csuklómat, amit a falnak szorított, majd homlokomra adott egy nyálas puszit.

- Ne kérj bocsánatot! Én akartam, de megelőztél - döntötte homlokát az enyémnek, ezzel elérte, hogy barna szemébe nézzek, és teljesen elgyengüljek.

- Fáj - nyögtem kezeimet megmozdítva. Elmosolyodva húzta őket derekára, majd két oldalt arcomra tapasztotta óriás, forró tenyerét, és ajkaival bírtokba vette az enyémet. Gyomrom bucskázott egyet, majd pillangókat kergetett.