Exo One Shots [Szünetel]

Túl sok [SeSoo]

Kyungsoo

    Vihar volt, nekem meg elegem, főleg Sehunból. Annyira, de annyira utáltam benne azt, hogy mindenbe beleszólt, elüldözte mellőlem az embereket, azokat, akik iránt éreztem valamit, valami kis szikrát. Jongint, Chanyeolt, Ambert, de még Baekhyunt is, pedig őt alsó óta ismertem. A szélt tombolt szinte megszaggatta a fák lombajait, amelyek nem tudtak ellenállni így néha-néha erősen csapódott az ablaknak. Minden pillanatban megugrottam, vagy dörgött, vagy becsapta a huzat az ablakot, esetleg csak anyám jött be, hogy nálam is elment-e az áram. Végül is csak csendben kuporogtam az ágyamban, kezemben a telefonommal, és játszottam, el akartam terelni a gondolatomat Sehunról.

Régóta mellettem volt, olyan öt éve, de az elmúlt egyben furcsán viselkedett, úgy bánt velem, mintha egy gyerek lennék, noha egy évvel idősebb voltam nála. Féltett, védett és eltüntette mellőlem a számára nem oda illő személyeket. Már szinte ki sem mozdultam otthonról, mert valamilyen csoda folytán mindig az idegesítő hal feje jelent meg előttem és mosolyogva hívott el valahova. Idegesített a pösze beszéde a világos haja, azok az igéző szemei és a mindig vörösen csillogó ajkai.

Végzősként elértem arra a pontra mikor igen is akartam valakit magam mellé. Azt akartam, hogy reggel egy csókkal indítsam a napom, és a végén azzal is zárjam. Kézen fogva, szerelmesen andalogni az utcán, megmutatni mindenkinek, hogy nekem is van valakim, akinek kellek. Bár Chanyeollal tényleg sikerült volna kapcsolatot kialakítani, Sehun ügyesen elintézte, hogy ő is lekopjon. Nem tudom, mit tett, mit mondott a Fülesnek, de egy bocsánatkéréssel és egy homlok puszival hagyott ott a randi helyszínen.

Egy órára rá Sehun feljött hozzám, és az ölébe húzva vígasztalt, azt hajtogatta majd találok valakit, aki tiszta szívből szeret, és azt, hogy sajnálja. Tudtam, hogy ki akart sajátítani magának, hogy rossz volt a gyerekkora, nem voltak barátai és az apja is elhagyta őket, de nekem szükségem volt valaki másra is, nem csak az ő colos alakjára, aki iránt ráadásul nem is éreztem semmi furát. Vagyis azt hittem.

'oohsehun'

Hyung, fent vagy?

Ha igen, és félsz átmehetek, szívesem alszom veled.

Tudod, hogy megvédelek!

Na igen, pont ez volt a baj, Sehun túl gyakran aludt nálunk, én pedig képtelen voltam mondani neki, hogy hagyjon békén, mert jól esett, hallgatni a szuszogását és tudni, hogy legalább ő mellettem van, ha már mindenkit elüldözött mellőlem. Néha megremegtem, ahogy a nagy forgolódásában hozzámért, de az sem zavart, hisz nem éreztem azt a valamit a szívemben, a gyomromban. Nem voltam a rajongója Sehun egyetlen porcikájának sem, viszont néha magával ragadott a tekintete, esetleg az összkép, amit mutatott magából.

'D_oSoo'

Még megkérdezed? Sehun itt vagyok ebbe a nagy szobában egyedül, anyám már valószínűleg alszik, én meg rettegek a villámlástól, dörgéstől.

Mindenki elhagyott, te vagy az egyetlen szóval haladj és húzd ide a segged!

Valójában nem voltam ideges, nem akartam bántani őt, hisz az egyetlen ember, aki mindig ott volt mellettem az tényleg ő volt. Hangosan szusszantam egyet, és tovább folytattam az idétlen játékot a telefonom, az ágyamat már teljesen széttúrtam, a takaró félig lelógott a matracról, ahogy én is. Egy-egy hangosabb dörrenésnél felkaptam a fejem, de megrázva azt csak magamhoz öleltem a párnám.

Alig vártam fél órát, Sehun megcsörgetett én pedig kimentem beengedni. Szótlanok voltunk, csak hallgattuk a hatalmas vihar haragját, levette a cipőjét, a kabátját a szárítóra terítette, míg én öntöttem magamnak egy pohár narancslevet. Nem beszéltünk, és pont ezért szerettem Sehun társaságát. Ha tudta, hogy valami bajom van, félek, csalódott vagyok, esetleg ideges nem szólalt meg, kussban volt. Kint hagyva őt mentem vissza, mezítlábas talpam szinte csattogott a hideg járólapon, de akkor nem érdekelt semmi, csak a meleg ágyamban akartam lenni, és ott rettegni... vele.