Exo One Shots [Szünetel]

Kiruccanás [1]

    Direkt csinálja! Teljes mértékben biztos voltam benne, hogy Park Chanyeol nem véletlen éget le az egész világ előtt. Pár pillanat alatt akkora felhajtás lett körülöttünk, hogy szívesen vettem volna le a lábamról ezt a nagy izét, és hisztisen mentem volna vissza a szállásra. Ahogy puffogtam magamban, nem is figyeltem mi történik körülöttem. csak akkor eszméltem fel, mikor a jéghideg havat haraptam. Ismét.

- Baekhyunnie Hyung! - csúszott oda mellém a maknae és felsegített, majd leporolta a ruhámat. - Segítsek egy kicsit? - nézett rám azokkal a gyönyörűen ívelt szemeivel. Csak szégyenlősen bólintottam, és magyarázni kezdett a súly eloszlatással kapcsolatban meg a térdem hajlításával, de nem igazán értettem meg. Elmagyarázta az oktató, a menedzser, Chanyeol és most Sehun is, de egyszerűen a megállás, és a megfordulás nem akart menni. Csak Sehun kezeit éreztem az enyémen, és azt, hogy odaadással próbál nekem segíteni, hogy végre ne nyaljam fel az egész sí pályát. Épp kezdtem bele jönni, mikor egyszer csak bumm, nekem jöttek hátulról, kirúgva alólam a deszkát, amin egyensúlyoztam.

- Park elcseszett Chanyeol - suttogtam, és a fenekemre ülve töröltem ki arcomból a havat, ma már sokadjára. - Elegem van, ebből az egészből, hogy nem megy, mert mindig elesek, és belőled is Chanyeol! - ordítottam a fiatalabbra, majd kesztyűs kezemmel elkezdtem a csatokat szétszedni, ami tartotta a lábamon a deszkát. Kifújtam a levegőmet, és minden zajt kizárva a fejemből -gondolok itt Sehun kérlelő szavaira, és Chanyeol idegesítő nevetésére- kaptam a hónom alá a fekete deszkámat, és duzzogva lépkedtem a kivezető sávba. Elegem van belőle!

A forró teámat szürcsöltem a büfébe, kabátom a hátamra simult, ezzel melegítettem fel még jobban, az átfagyott testemet. Ujjaim a bögre köré kulcsolódott, és még mindig sértetten éreztem magam.

Persze kommenteltem a füles Insta feltöltése alá, de nem fejeztem ki annyira a dühömet, csak a végén. Választ nem vártam, így inkább el is rejtettem a zsebembe a lenémított telefont, és a eladó lányt méregettem. Gyönyörű fekete, hosszú haja kissé göndör volt, és úgy hullott a vállára, mikor megigazította azt. Kiszáradt ajkait nyalogatta, és kesztyűjét felvéve készített egy szendvicset egy hatalmas alaknak. Elkaptam róla a tekintetem, és a gőzölgő teának szenteltem. Tetszett nekem az a lány, és most hogy kiruccantunk megfordult a fejemben, hogy megkörnyékezem, hisz talán gimiben volt az utolsó lány, akivel történt valami. Bár szűzként kezeltem magam hisz egy tapi és szenvedélyes csóknál tovább sosem jutottam senkivel. Az összes lány előszeretettel borzolta össze a hajamat, és fogdosott rossz helyeken, de sose csináltam, mert féltem. Önmagamtól, tőlük, mások reakciójától.

- Föld hívja Byun Baekhyunt! - éreztem meg egy hideg kezet az enyémen, és megrázva a fejem kissé elpirultam. - Baj van hyung? - döntötte oldalra a fejét a fekete hajú, és hatalmas mosolyra húzta kivörösödött ajkait.

Hirtelen elöntött a forróság, ahogy Sehun ajkait figyeltem, minden előzmény nélkül simítottam arcára, majd mikor rájöttem mi csinálok kínosan elhúzva a kezem a teámat bűvöltem ajkai, és kipirosodott arca helyett. Teljesen megsemmisültem, melegem lett és úgy éreztem egy gombóc van a torkomban, amit a tea sem akart lentebb vinni.

Nem figyeltem a velem szemben ülő maknaet, viszont ő folyamatosan bámult, éreztem a tekintetét a mellkasomon, és a kezemen. Csak gyorsan megittam a meleg italomat, és a zsebembe nyúltam, ahol a hotel szoba kártyája volt. Felálltam, és el akartam indulni, de megragadta az alkaromat, ezzel megállított. Nem tudtam mit szeretne, de még mindig zavarban voltam,

- Én is megyek - állt fel, és elindult a pult felé. Azon gondolkoztam, hogy most vagy gyorsan elszaladok, és bezárkózok a szobába, vagy megvárom és tovább rontok a helyzeten. Már épp eldöntöttem fejben, hogy akkor sprint van, és futok a lifthez, mikor a lány -akit kinéztem magamnak- hangosan kacagott. A fejemet azonnal oda kaptam, és megforgatva szemeimet, dühösen indultam el a lifthez hátra hagyva a flörtölő Sehunt.

A szobába első utam a fürdőbe vezetett, mert jobban leizzadtam, mint gyakorlás közben szoktam. A cuccaimat gyorsan összeszedtem, és nem is figyelve a körülöttem lévő dolgokra csak bementem a fürdőbe, és ledobálva magamról a ruhákat álltam be a zuhany alá. De nem számítottam a látványra. Ugyan is, Park elcseszett Chanyeol ismét keresztbe húzta a számításaimat, ott állt előttem anyaszült meztelenül, habos hajjal, és kidolgozott testtel. Sose jöttem zavarba tőle, megszoktam már a viselkedését, de most haragudtam rá, és Sehunnal is olyan fura voltam.

- Oh hyung, nem tudtam, hogy így rám törsz majd, azok után, hogy elszaladtál a pályáról - mosta le a hajáról a habot, én meg legszívesebben a csempéhez lökve fojtottam volna meg. De nem tehettem, hisz az EXO nem teljes a multifunkciós füles nélkül.

Nem foglalkozva vele vizeztem le magam, és hátat fordítva neki mostam le magam. Zavart a tudat, hogy Sehun és a lány beszéltek, flörtöltek, és megnevettette. Mind erre én is képes lennék, csak félek lépéseket tenni. Hogy kire voltam jobban féltékeny azt magam sem tudom, imádom a maknaet, talán úgy tekintek rá, mintha az öcsém lenne, de mikor este átjön a szobámba, és mellém kúszik, kezét végig simítja az oldalamon, puszit nyom a tarkómra, és elsuttogja, hogy "Jó éjt Hyung" remegni kezdek. A mellkasom szét akar szakadni, kipirulok, és inkább csak nyelek egyet. Reggel eljátszom, hogy meglepődök, amiért mellettem van, és idegesen rivallok rá, hogy ne zavarja meg a magánszférámat. Mindeközben, mikor ő már szuszog bele bújok a mellkasába, és magamba szívom férfias illatát. Megbolondulok mikor hozzámér, és hangjától elszorul a torkom.

Hevesen kapkodtam a levegőt, majd Chanyeol mellkasára nyomtam a tenyerem. Ráztam a fejem, ellenkezni akartam, de megbénított egy pillanatra. A csókjai a bőrömön, a közelsége, és a hozzám simuló combja. Össze szorítottam a szemeimet, és utat engedtem a már az első érintésénél összegyűlt könnyeimet. Ökölbe szorítottam a mellkasán pihenő kezem, és ütni kezdtem.

- Engedj el - suttogtam, és hangosan felszipogtam - Chanyeol, fejezd be... kérlek - fordítottam oldalra az arcom, hogy ne lássa a hatalmas könnyeimet, kipirosodott szemeimet. Úgy bánt velem, mint egy ronggyal össze-vissza fordított, mindenhol megérintett, és olyan hangokat adott ki, amik megrémítettek. Kiáltani akartam valakinek, hogy meg mentsen és a füles felhagyjon ezzel a cselekménnyel, de megnémultam. A zuhany üveg ajtaján dörömböltem, mikor végig csókolta mellkasom, és illetlen helyek felé indult. Ajkaimat beharaptam, és lehunyva a szememet megsemmisültem. Megakartam halni, itt hagyni az egész világot, hogy utána fentről végig nézzem, ahogy Junmyeon hyung megalázza Chanyeolt. Azt akartam, hogy a fülesnek is annyira fájjon, mint nekem, a szívem összetört, a barátságom felé teljesen elszállt. Csak menekülni akartam attól a nyomasztó érzéstől, a mellkasom fájdalmas feszítésétől.

- Mégis mit képzelsz magadról? Nem látod, hogy teljesen kivan bukva? Folyik a könnye, remeg, és üt, hyung térj észhez, szexuálisan zaklatod őt!

Megnyugodtam, hangja simogatta a fülemet, a fájdalom kiveszett belőle, és pillanatok alatt rosszul lettem. A térdemre rogytam, megtámasztottam a tálcán a kezemet, és öklendezni kezdtem. Olyan volt, mintha még mindig éreztem volna Chanyeol mocskos érintéseit magamon, fáztam, de izzadtam a gőz miatt, ami a zuhanyzóban uralkodott. Csak öklendeztem, de nem jött ki belőlem semmi, elvégre ma alig ettem. Végül csak teljesen kizárva magam körül az üvöltözést feküdtem el a zuhanyzóban, és vesztettem el az eszméletemet.