Exo One Shots [Szünetel]

Ha szeretsz... [3]

Sehun

Nem tettem semmit. Apám rángatott magával, egyik megbeszélésről a másikra, gyűlésekre, illetve három napon keresztül hallgattam, milyen csodálatos nőt talált a számomra. Csinos, figyelmes, jó híre van, na meg az apja cége híres, így ha összeházasodunk, apám jól jön ki az egészből.

Bár megálltam a helyem, úgy viselkedtem, ahogy azt elvárták tőlem, belül apró homokszemnyi darabokra hullottam, hiányzott Ő. Nem beszéltünk már két hete, nem kerestük egymást, és ez még inkább szétszedte a belsőmet. Mindennap gondoltam rá, megnyitottam a Kakaotalk-ot írtam neki, de nem vett rá semmi, hogy elküldjem őket. Volt olyan nap, mikor apám elvette a mobilom és végig kutatott benne mindent, miatta teljesen megszakadt a kapcsolat köztünk. Már az is megfordult a fejemben, hogy kézzel írt levelet küldök neki, de elvetettem, hisz bennem volt az a gondolat, hogy ő már mással van. Bár a szavai, melyeket utoljára kiejtett, ott visszhangzottak a fejemben, tudtam, hogy túllép rajtam... idővel.

- Bae Joohyun – hajolt meg előttem, majd egy lágy mosolyra húzta ajkait. Nem tudtam semmit se kezdeni a helyzettel, nem akartam így élni, elegem volt a megfelelésből. Nem akartam behúzni a csőbe egy nőt, nem akartam vele elhitetni, hogy érdeklődöm iránta, nem akartam semmi olyat, ami nem Chanyeollal kapcsolatos.

Világos barna, már-már szőkés haja tökéletesen omlott vállára, az alja enyhén göndör volt, arca leginkább egy porcelán babáéhoz hasonlított, gyönyörűen kiemelt szemei csillogtak az étkező világításának köszönhetően, ajkait pedig egy leheletnyi rúzzsal emelte ki. Remegő kezeimmel lassan segítettem le róla a kabátját, majd nagyot nyelve lépkedtem oda a fogashoz, hogy letegyem a vékonyka textíliát. A ruha melyet viselt szépen kiemelte testének vonalait, mellrészénél egy lehelet vékony, fekete anyag fedte bőrét, míg a ruha arany díszekkel futott fel a derekától a melléig, a szoknyája pedig pirosban úszott, hogy mindenáron kiszúrja a szemed. Apa betessékelte az egy szálbél lányt, majd az asztalhoz invitálta, én csak a boltív alatt helyeztem egyik lábamról a másikra súlyomat, míg kipingált köreimmel játszadoztam. Ideges voltam, és reménykedtem benne, ha minél idegesítőbb leszek a lány annál hamarabb fog lemondani erről az egész házasság témáról, illetve itt hagy minket a fenébe.

 Nyakkendőm egyre csak szorított úgy éreztem meg fogok fulladni, ha nem engedek rajta egy kicsit, de nem tehettem, illetlen lettem volna, így inkább a szépen beállított hajamba kaptam, majd kifújva bent rekedt levegőmet egy álmosolyt varázsoltam ajkaim szegletébe, és lassan az asztalhoz lépkedtem.

- Örvendek, Oh Sehun vagyok, ne haragudj az illetlenségemért, kicsit zavarban vagyok – simítottam a tarkómra, és kissé megrázva a fejem hangosan szuszogni kezdtem.

- Semmi baj – rázta meg fejét mosolyogva, majd leült az asztalnál kijelölt helyére, ami történetesen velem srágan volt, míg az asztalfőn apám ült, bal oldalán anyám, a jobb oldalon pedig én. A vacsora alatt leginkább apa kérdezősködött, míg az én gondolataim teljesen máshol jártak.