Exo One Shots [Szünetel]

Lehet [ChanBaek]

Chanyeol

Zavartan pillantottam körbe a teljesen üres szobában. Nem értettem, hogy miért nincs bent senki, miért hagyott mindenki cserben, elvégre én voltam az a személy, aki mindig szórakoztatott valakit. Egy olyan ember, aki annak örült, mikor az egyik csapattársa szomorkásan megjelent nála és mosolyogva lépett ki az ajtaján. Ehelyett egyedül voltam, csak feküdtem az ágyamban, és azon gondolkoztam, mi rosszat tehettem, hogy egy lélek sem volt rám kíváncsi. Lehunyt szemeim előtt lepörgettem az az nap esti koncertet, amit elrontottam. Annyira, de annyira elrontottam! Se a szöveg nem volt jó, se a mozdulatok, kétszer blokkoltam le, nem tudtam megszólalni helyette csak húztam a számat, és ami a leggázabb, nem álltam fel az emelvényre! Ott táncikáltam lent Jungmonggal, aki kinevetett és mosolyogva hátba veregetett, miután lejöttünk a színpadról.

- Chanyeol?

Nyílt az ajtóm és egy kissé meggyötört Baekhyun lépett be rajta. Nem tétovázott sokáig, egyből az ágyam mellé lépkedett, arrébb söpörte a matracon lévő ruháimat, majd letette rá a fenekét. Lábait egymásba kulcsolta, ujjaival lassan simított az arcomra, és a mellkasomra hajtotta a fejét. Ujj begyeivel forrón simogatott, míg a szívem felgyorsulva pumpálta a véremet, levegővételem szapora lett, ajkaim közt csak úgy szökött az oxigén befelé, szemeimet pedig lassan hunytam le a kellemes forróságtól, mely szétterjedt a mellkasomon. Nem tudhattam mi lelte, miért jött be, de aranyos gesztus volt a részéről. Valójában igen gyakran csinálta ezt, volt, hogy az éjszaka közepén cammogott át, hogy mellém bújva átöleljem és magamhoz szorítva békésen és teljesen megnyugodva alhasson.

Igazából én szerettem Baekhyun törődő és arra vágyó mivoltát, aranyos volt és néha félelmetesen vonzó. Ha az edzéséből tért vissza általában az én szobámban találta meg a legkedvezőbb helyet a pihenésre. Haja általában a homlokához tapadt, ajkai feldagadtak és az izzadság cseppjei minduntalan siettek egymás után a föld felé.

- Mi a baj, Chanyeol? Olyan fura vagy manapság. - Basszus, észrevette! Tényleg? Pont ő, hogy mennyire fáradt és kelekótya vagyok? Éppen Baekhyun?

- Nincs semmi csak... fáradt vagyok egy kicsit - füllentettem. Nem akartam, hogy rákérdezzen! Így is nehéz mellette maradnom úgy, hogy nem teperem le, nem érek hozzá. Ha teszek is valami furát mindig magyarázkodnom kell, elviccelnem, pedig szeretném szeretni őt, úgy igazából.

- Miért kötötted be a cipőfűzőm? - húzódott fentebb mellkasomon, így szinte a nyakamba szuszogott, míg ujjaival lassan simított végig alsó ajkamon. Meglepődtem közvetlen mozdulatán, arcát belefúrta bőrömbe, meg sem mertem mozdulni, levegőt venni. Attól féltem, hogy ha hozzáérek, a lavina elindul, és én nem tudok neki parancsolni, csak jönne magától, és persze azzal el is rontanám a egészet, a bandát, a mi barátságunkat és őt is.

- Csak jó fej akartam lenni – próbálkoztam kivágni magam a helyzetből, de ő felnyomta magát, felemelte a takarómat, becsúsztatta a lábait az enyém mellé, mellkasomra hajtotta a fejét, karjával átfogta a derekam és egy apró puszit nyomott a pólóval fedett mellkasomra. Olyan gyorsan történt mindez, hogy felfogni sem volt időm, csak furcsán pislogva néztem le a borzos hajra, majd egy óriásit sóhajtottam.

- Nem hittem volna, hogy ilyen dolgokra vagy képes csak azért, hogy a ChanBaek shippet fent tartsd. Tudom, hogy fontos neked, de megtennéd, hogy nem játszadozol velem? Nem akarok ezekre rosszul reagálni, nem karom elhinni, hogy fontos vagyok neked, de akkor ne csinálj ilyeneket a nagy közönség előtt, és ne csókkal vagy öleléssel hallgattass el, ha túl sokat beszélek, vagy túl hangos vagyok. Gyere oda, mint minden normális ember, és mond a képembe, hogy kussoljak.

Meglepve, teljesen letaglózva, szétnyílt szemekkel figyeltem a világos narancssárga plafont, melyet csak az apró fény világított meg, ami az ablakból szűrődött be. Nem akartam elhinni Baekhyun szavait, lehet részeg?

Eltoltam magamtól, felültem és úgy helyezkedtem, hogy egymás mellett üljünk. Teljesen megsemmisülve néztem rá, míg ő csak kipirulva, kissé szégyellősen nézett vissza rám. Nem hittem el azt, ami akkor történt, mintha nem is én volnék, kezemet lassan simítottam le derekán, majd a csípőjébe markolva húzódtam fenekemmel közelebb hozzá, hogy az a tér is bezáruljon, ami eddig megmaradt. Nagyot nyelve markoltam Baekhyun vékony és kívánatos csípőjére, majd annál fogva húztam magamhoz. Ő viszont másképp gondolta, átvetette a derekamon a lábát, karjait a nyakamba simította, az egyik kezével erősen a tarkómra fogott, majd összeszorította a szemét. Ajkai perzseltek, bizseregni kezdett a szám és a villám is végig cikázott a gerincem mentén, úgy éreztem magam, mint egy fa bábú, meg sem tudtam mozdulni, csak tányér nagyságú szemekkel figyeltem Baekhyun arcát közvetlen előttem. Olyan gondolataim támadtak, amibe belevörösödtem, de ő még rátett egy lapáttal. Orromon csak úgy kapkodtam a levegőt, míg ő szinte falta ajkaimat, és nem akart leállni, tulajdonképp kicsit zavart, hogy úgy rám cuppant, elvégre én szoktam egy puszival elhallgattatni, de most ő cselekedett, és nem egy egyszerű, gyors és gyomrot remegtető puszival. Mozgatta az ajkait az enyémen, nyelvével többször is végig nyalt alsó ajkamon, és megharapta a már felduzzadt számat, ekkor észbe kaptam és a pólójába markolva vettem át az irányítást a csókban. Nem hagyhattam, hogy ő vezessen, birtokolni akartam, azt akartam, hogy ne higgye azt, miszerint csak a ChanBaek shipp miatt csinálom, mert én tényleg szerettem őt, nem túl régóta, de már egy ideje bennem volt az a furcsa érzés. Nyelvemmel lassan simogattam vékonyka, de annál édesebb alsó ajkát, mikor elvált tőlem. Megnyalta kipirosodott száját, majd rémültem nézett a szemeimbe.

- Kinek akartál most bizonyítani? Senki nem látott minket, nincsenek rajongók, nem kell erőltetned a shippet, Chanyeol. Most mire akarod fogni?

Bumm. Úgy éreztem, mintha gyomorszájon vágott volna, sőt. Mintha megvert volna, addig püfölt, amíg teljesen vérbe fagyva nem lát, a szavaival vert meg. Elérte, hogy szarul érezzem magam.

- Azt hiszem most az lesz a legjobb, ha visszamész a szobádba, Baekhyun – engedtem el, és elfordítva a fejem inkább a párnámon lévő mesefigurát tanulmányoztam. Verejtékezni kezdtem, a homlokomon gördültek le a cseppek, ajkaim egy pillanat alatt kiszáradtak és nagyon feszített a mellkasom. Rohadt kellemetlenül éreztem magam, mert nem szállt le rólam, ott ült az ölemben, ujjaival a tarkómon játszadozott, és mosolyogva simított végig a mellkasomon. Kezei alhasamhoz értek, mire rá kaptam a fejem. Esküszöm, hogy nem normális, mit akar velem csinálni?!

- Baekhyun... - suttogtam lassan, de ő nem figyelt rám. Apró tenyerével ágyékomra simított, majd egy óvatlan pillanatban megmarkolta azt ott lent. Automatikusan ragadtam meg a kezét, és rántottam el, majd kikerekedett szemekkel néztem rá. Teljesen megőrűlt!

- Te nem vagy normális! Baekhyun, menj vissza a szobádba, kérlek!

- Szeretlek, Chanyeol! – mosolyodott el, majd egy csókot nyomott elnyílt ajkaimra, leszállt rólam, belefeküdt az ágyamba. Mint, aki jól végezte dolgát lehunyta a szemeit, és álomba zuhant.

Lehet tényleg részeg volt...