Exo One Shots [Szünetel]

Ha szeretsz... [1]

   Sehun

  Mosolyogva bújtam párom ölelésébe, arcom teljesen elrejtettem a nyakában, mélyen szívtam be férfias, markáns illatát, hogy elraktározhassam magamban. Rég találkoztunk, hála a szüleimnek, akik szoros pórázon tartanak, sajnos én a szemükben nem vagyok más, mint egy koszos kölök, aki csak azért fogant meg, mert kiszakadt a gumi, és anyám nem akart elvetetni, mert fent állt a veszélye, hogy utána nem lehet gyereke, utód meg csak kellett a családba. Szóval nem kívánt terhességnek egy nem kívánt gyerek lett a vége, akivel úgy bántak, mint egy kutyával. Szinte a pórázt is rám tették, de komolyan, anyám mindenkit ismerni akart, akivel valamilyen kapcsolatom volt, nem engedett olyan emberek közé, aki szerinte nem volt megfelelő, apám figyeltetett, és az állítólagos barátaim mind besúgók lettek.

Alig voltam tizennyolc éves az életem mégis szar volt. Minden pillanatban úgy éreztem, hogy meg kellene halnom és akkor minden megoldódna, nem én lennék, Oh Sehun a pösze, szőke, aki egy gazdag családból származik ráadásul még full buzi is. Mert az voltam, a fiúkhoz vonzódtam, vagyis leginkább egy 185centis, nagy fülű, ragyogó mosolyú, Park Chanyeol névre hallgató fiúhoz, aki alig egy év alatt mindennél fontosabb lett nekem. Kihasználtunk minden pillanatot, hogy együtt lehessünk, ha anyáék elmentek otthonról és csak a cselédek maradtak mindenkit elnémítottam, és Chanyeollal mentem. Nem volt nálunk sosem, hisz az összes kamera felvette volna őt, a tökéletes, szívdobogtató alakját, és abból eltiltás lett volna.

Persze, mint a legtöbb családnál nálunk is ment az a bizonyos 'menyasszonyt keresek a fiamnak' project, de mikor én megtudtam ezt felálltam az asztaltól, –mert épp vacsoráztunk- és elmondtam, hogy hiába keresnek nekem egy nőt semmi értelme, mert meleg vagyok. Persze akkor kissé trágárul fogalmaztam, az utána lévő hónapban nem volt baj, viszont mikor kijelentettem, hogy nem fogok otthon aludni apám nekem esett. Elhordott mindennek, én pedig minden szó nélkül vállat rántottam, és elindultam, de apám megragadta a karomat és visszarántott, majd kaptam egy fülest. Üvölteni kezdtem, majd mindennek a következménye egy hét eltiltás volt mindentől, ami a külvilággal kapcsolatos volt. Már teljesen magamba fordultam az utolsó napon, legszívesebben kimásztam volna az ablakon és elfutottam volna Chanyeolékhoz, vagy Jonginékhoz, –aki az egyetlen olyan barátom volt, aki nem súgott be anyáméknak- de nem tettem, mert akkor még apámtól kaptam volna, és az nem egyszerű elvonás mindentől.

Pénteken boldogan nyitottam ki az ablakot, és szinte ordítva szaladtam végig a folyosón, hogy a fürdőbe vessem magam, előkészítsem a fejem a találkozásra, és végre Chanyeollal legyek. Énekeltem a zuhany alatt, fogmosás közben folyamatosan azon agyaltam mi a fészkes fenét kéne felvennem, amiben minden testi adottságom megmutatkozik, aztán belőttem a hajam, és egy szál bokszerben caplattam vissza a szobámba. A szekrény előtt álltam, és gondolkoztam. Kint a parkban volt megbeszélve, hogy találkozunk, de nem tudtam mit vegyek fel, nem volt meleg, ahhoz képest, hogy július közepén jártunk, szerda óta alig ütötte a hőmérő higany szála a húsz fokot, így egy fekete nadrág és egy bő pulcsi mellett döntöttem. Bár a karom és a mellizmom nem látszódott tudtam, hogy a fenekem bőven elég lesz neki, hogy végre nekem essen. Kezembe kaptam a pénztárcám, egy doboz cigit és az étkezőbe sétáltam, hogy a reggelimet megkapjam, és visszakapjam a telefonomat, amit már egy hete nem láttam. Lent viszont meglepődtem, Kim Jongdae állt velem szemben, és mosolyogva intett, majd közelebb lépett és szoros ölelésébe volt. Hatalmasat nyeltem mikor megéreztem kezét lentebb csúszni, majd mikor megállapodott a fenekemnél egy gyors mozdulattal löktem el magamtól.

- Te mit keresel itt, és miért tapizol le? – Hangom reszketett legszívesebben meghaltam volna, nem akartam Jongdaetől soha semmit, ő mégis mindig a nyomomban volt, mint egy kis pincsi, utáltam. Idegesített a bongyori haja, az apró, mindig csillogó szemei és a macska ajkai, amik mindig idegesítően puhának tűntek.