Bukott Szerelem °H.S./ff.° [SZÜNETEL!]

7.rész

Reggel nagyon hideg volt az időjárás,ezért egy farmernadrágot,halvány rózsaszín pólót és fehér,meleg pulcsit vettem fel. Miközben öltöztem azon gondolkodtam,hogy kitől kaphattam azt a csodás verset. Senki nem jutott nagyon az eszembe. Miután a szendvicsekkel is kész lettem,felvettem a kabátomat,fekete bakancsomat és már mentem is a suliba. Mikor már,majdnem odaértem a sulihoz,valaki utánnam kiáltott.

-Hé! Bells,várj meg!-kocogott oda hozzám Jason

-Szia,hát te? Mit csinálsz egyedül,Jack nélkül?-kérdeztem,mert ritkán van olyan,hogy Jason-t és Jack-ket külön lehetne látni. Nagyon jó barátok úgy,ahogy mi Cat-tel.

-Most pillanatnyilag csajozik. Vagyis megpróbál csajozni.-mutatott oda,ahol éppen Jack egy szőke hajú lánnyal beszélt-Ez neki fontos,mert ez a lány,amióta idejött,azóta tetszik neki.-folytatta,miközben mentünk a termünk felé

-Á,így már más. Hányadikos a lány?

-10.-es. De csak szeptember óta van itt,szóval új gyerek. De,ahogy megfigyeltem neki is nagyon bejön Jack. Remélem összejönnek.

-Biztos összejönnek, nyugi Jason. Na és neked van olyan lány aki tetszik?

-Nincs. Neked fiú,aki tetszik?-kérdezte,miközben néhány haverjával pacsizott le. A kérdésen elgondolkodtam. Végülis nekem tetszik egy kicsit Harry,de csak egy kicsit. Nem tudom.

-Lehetséges.-mindtam az eddigi legfurcsább választ neki

-Lehetséges? Hogy lehet valami lehetséges?-nézett rám furán

-Úgy,hogy nem tudom hogy tetszik-e nekem az a srác. Ez elég jó válasz?

-Nem,de értem mire gondolsz.-bökte meg a karom vigyorogva. Erre én egy kicsit,mosolyogva meglöktem,aminek a válasza ugyan ez volt.

Közben megérkeztünk az osztályhoz. Lehet kicsit lökdösődve,de beértünk. Nevetve mentem be a helyiségbe,mert Jason az egyik poénról,a másikra mondja a következőt. Nekem olyan Jason,mintha a bátyám lenne. Nagyon szeretem őt,mint barátot. A helyünkre mentünk,mikor Jack befutott a terembe és Jason-t rángatta ki. Én csak nevetve figyeltem utánna.

A helyemre érve öt darab,furcsán méregető szempárral találtam szembe magam.

-Sziasztok,mi van? Olyan furcsán néztek rám.-mondtam,miközben leültem a székemre és feléjük fordultam.

-Szia! Mért nem mondtad,hogy van barátod?!-kérdezte éllel a hangjában Eleanor

-Nincs is barátom.-néztem rájuk értetlenül

-Persze,azért jöttél vele együtt nevetve.-felelte Niall

-Azért,mert összefutottam vele,mikor jöttem be a suliba.-kezdtem dühös lenni. Mi közük van hozzá,hogy kivel jövök vagy kivel nem?!

-Aha,hogyne.-válaszolta Louis

-Nektek nem tök mindegy?!-kérdeztem feldúltan

-Csak kérdeztük,na.-rántott vállat Liam

-Alapból mi közötök lenne hozzá?!-kérdeztem most már mérgesen

-Srácok haggyuk már tényleg. Lesz barátja,mézes,mázosan együtt lesznek,majd jönnek a veszekedések,a csalódások,aztán újra összejönnek,megfektetik,aztán jön a szakítás. Mindig ez van.-mondta Harry a többieknek,majd felém fordult-Veled sem lesz másképp.-itt volt az a pont,ahol betelt nálam a pohár

Felálltam a székemről,majd kifutottam az osztályból. Néhány embernek neki is mentem. Mikor bejutottam a mosdóba,a falnak dőltem,lecsúsztam a padlóra és elbőgtem magam. Hogy mondhattak ilyet?! És különben is...miközük lenne hozzá?! Azt hittem barátok vagyunk,erre ilyeneket vágnak a fejemhez. Főleg Harry. Tegnap,olyan jól megvoltunk mindannyian,erre most meg ez történik. Menjenek a fenébe!

Csak sírtam és sírtam megállás nélkül. Már be is csengettek,de nem érdekel. Nem fogok bemenni órára! Elővettem a telefonom,majd felhívtam Cat-et. Ő mindig meg tud vígasztalni. Néhány csengés után felvette.

-Szia Cat.-mondtam sírós hangon,mert még mindig folytak a könnyeim

-Szia Bella! Te jó ég mi történt?! Nem órán lenne a helyed?-kérdezte elég aggódó hangon

-De,de nem fogok bemenni,mert...-elmeséltem neki mindent töviről,hegyire,ő meg figyelmesen hallgatott engem

-A barmok! Na majd,ha bemegyek adok én nekik! Nem bánhatnak így veled,és különben is! Mi a szar közük van ehhez?! Nem a szüleid,hogy megmondják mit csinálj!-dühöngött a telefonba Cat. Néhány perc után kicsit lenyugodott-És most hol vagy?

-A mosdóban. És nincs nagyon kedvem kijönni.-fújtam bele az orromat egy zsepibe

-Figyelj,az apám lehet,hogy ki tud hozni téged. A sok sírástól meglehet,hogy belázasodtál és hazavisz. Szóljak neki?-ajánlotta fel Cat. Ilyenkor megtudnám őt lábon csókolni...khmm...képletesen szólva. Az apja orvos,szóval tuti,hogy hazavinne engem. Legalább addig se kell látnom Őket.

-Igen az jó lenne. Köszönöm Cat. Te vagy a legjobb.

-Tudom-nevetett fel-Na akkor szólók,addig törüld meg a szemeid és nyugodj meg jó?

-Jó. Szia és még egyszer köszönöm.

-Érted bármikor! Szia!-ezzel leraktuk a telefont

Úgy tettem,ahogy Cat mondta. Lenyugodtam,megtörültem a szemem és kimentem a folyosóra. Az a szerencse,hogy Cat apja elég sokszor beszokott jönni a suliba rutin ellenőrzésre,hogy tudja mindenki rendben van-e és egészséges. 

Kimentem a portához és egy percen belül már itt is volt David,Cat apja.

-Szia Bella.-kedvesen mosolygott rám-Hogy érzed magad?-indultunk az orvosi szoba felé

-Szia! Elég ramatyul vagyok. Fáj a fejem és melegem is van.-nem színészkedtem,tényleg nagy volt a hőség rajtam

-Jól van. Kivizsgálunk,és ha tényleg nem érzed jól magad,akkor kiírlak mára. Rendben?-közben már az ajtón mentünk is be a vizsgálóba

-Rendben.-ezzel kivizsgált engem. Megnézte a légzésvételemet,a torkomat,hasamat hogy nem-e fáj valahol. Aztán megnéztük a lázamat. David kivette a hőmérőt és megnézte.

-Húha Bella. Tényleg lázas vagy. 38:07 a hőmérsékleted. Akkor hazaviszlek. Menjünk be az osztályba.-segített fel a székből

-Mennyi az idő?-néztem fel rá,mivel másfél fejjel magasabb volt nálam

-8:34,mindjárt vége a tanításnak. -felelte

Amikor az osztálytermünkhöz értünk David bekopogott.

-Szabad-hallottam meg Mrs. Clark hangját. Irodalom volt az első órám.

-Jó napot!-nyitott be David az osztályba. Én meg mögötte lépkedtem. Mindenki tekintetét magamon éreztem,főleg annak az öt embernek. Mindegyikük aggódva néztek rám. Jaj,most bezzeg aggódnak miattam mi? Nem érdekel. Törődjenek magukkal.-Cat mondta nekem,hogy Bella nincs jól,ezért bejöttem az iskolába és kivizsgáltam. 38:07 volt a láza,ezért szeretném haza vinni,ha nem bánja.-mondta

-Persze,hogy nem bánom. Bella nyugodtan szedd össze a cuccodat és menj haza.-kedvesen nézett rám Mrs. Clark. Bólintottam,azzal mentem is a helyem felé összeszedni a dolgaimat. Végig nézte az öt ember,ahogy elpakolok,majd kisétálok David-hez.

-Köszönjük,viszlát-köszönt el Cat apja

-Viszlát,sziasztok!-köszöntem el én is

-Viszlát,szia Bella! Jobbulást kívánok!-köszönt el a tanárnőm

-Köszönöm!

Ezzel elhagytuk az osztály,majd a sulit is. David felírt néhány gyógyszert,amit szednem kell,és kiírt egész hétre. Cat-tel egész nap videochat-eltünk,és játszottunk a gépen páros játékokat. Anya is korábban jött haza és engem ápolgatott. Végülis ez a nap nem is volt olyan rossz. Csak veszekedtem,bőgtem,lázas lettem. Csodálatos,de legalább egész héten nem kell látnom Őket. Ezzel a gondolattal el is aludtam.

*Sziasztok srácok! Remélem tetszeni fog a rész! Lehet,hogy még délután rakok még ki! Puszi😘*