Bukott Szerelem °H.S./ff.° [SZÜNETEL!]

36.rész

~Cathrine szemszöge~

-Angyalok?! Az hogyan lehetséges? Bella miért nem mondta el ezt nekem eddig?-álltam fel hirtelen

-Cat, Bella sem tudta eddig, hogy ő valójában micsoda, kicsoda.-fogta meg a karomat Amanda

-Miért?-ráncoltam össze a homlokomat

-Ez...-láttam, hogy elgondolkodik, mit is válaszoljon-nagyon bonyolult, hidd el nekem.

-Ennél is bonyolultabb?-válaszadást képpen csak bólintott egyet-Hol van Bella?-jutott eszembe a barátnőm hol léte

-Harry-éknél.-ült le anya a kanapéra-Éppen most adják neki vissza az emlékeit, amiket elvettek tőle.

-Na jó, én ebből semmit sem értek. Megmagyarázzátok nekem rendesen és érthetően, ha kérhetem?-fontam össze mellkasom előtt a kezeimet

Apának elkezdett csörögni a telefonja, ami a kanapé előtti asztalon volt, és gyorsan felvette. Kiment a konyhába, addig én anya mellet foglaltam helyet. El sem tudom hinni ezt az egész angyalosdit. Én, mint őrző. Tegnap még egy egyszerű, unalmas életű lány voltam, erre ma már kiderült, hogy én vagyok az angyalok őrzője. Eddig még az angyalokban sem hittem nagyon! Remélem, mindent el fognak mondani anyáék, mert még semmit sem értek igaz. Az meg van, hogy őrzők vagyunk, az én családi történetem meg van. De Bella-é... 

Gondolkodásomat a siető apám zavarta meg.

-Ne haragudjatok, csak most hívtak fel a munkahelyemről, hogy sürgősen be kell menjek. Este jövök.-ment anyához, egy gyors puszit ejtve ajkain, majd az én homlokomra is

Amint apa kilépett az ajtón, Amanda-ra és anyára néztem.

-Na akkor most mi lesz? Valaki elmondja vagy sem?-Amanda felsóhajtott

-Jó rendben, de kérlek nagyon figyelj oda, ha kérhetem.-dőlt hátra a fotelben

~Alex szemszöge~

-Nos...akkor én mentem is. Csáó!-azzal felálltam és mentem volna az ajtóhoz, de Harry megállított benne

-Állj csak meg! Nem mehetsz innen sehová! Hiszen még csak most kezdődött el! Te vagy a múltjában az az ember, aki a legtöbbet szerepelt benne!-fogta meg a karomat

-Azt csinálok amit csak akarok! És visszajönnék, de most mennem kell.-rántottam ki a kezemet a szorításából

-Hová akarsz menni?-jött oda Jack

-Ahhoz neked mi közöd?-kérdeztem meg nyugodt hangon

-Annyi a közöm hozzá, hogy Jason után én jövök, és ha jól rémlik megint csak te jössz.-fonta össze karjait mellkasa előtt

-Picsába már! Brookot akarom látni, hogy jól van-e!-fogtam meg az orrnyergemet 

-Tudod jól, hogy már...-nem tudta befejezni a mondatát, mert közbe vágtam

-Igen tudom! És? Attól még nem nézhetek rá a legjobb barátnőmre?!

-De. Csak várd ezt meg. Utána mehetsz is!-tárta szét a kezeit-Na?

-Jó legyen. De ha nem tartod be, komoly bajod is eshet.-vigyorogtam gonoszan

-Gondoltam.-forgatta meg a szemit

Jason visszatérése után Jack elmondta, hogy elengedett engem egy kis időre Brookhoz. Chhh...mintha csak egy kis gyerek lennék! Persze Jason ellenkezett, de miután megígértem, hogy visszajövök elcsöndesedett. Ja igen, ha én valamit megígérek nagy részben betartom. Nagy részben...régen, nagyon régen tényleg mindent betartottam, de miután az a bizonyos eset megtörtént, azóta...hogy fogalmazzam ezt? Nem nagyon érdekelnek mások kérései vagy ehhez hasonlóak. 

Jack ült le most Bella mellé, becsukta a szemét, a kezeit pedig a lány felé emelte. a kezei pedig fehéres-arany színűben elkezdtek fényleni, ami beterítette az egész kanapét. Unalmamban nem tudtam mit csinálni, ezért írtam egy SMS-t Brooknak, hogy kb. 1-1,5 óra és átmegyek hozzá. Miután eltettem a telefonomat Harryn akadt meg a szemem. Nem nézett ki valami jól. Félt. Hát félhet is, főleg azok után, amit tett.

Gondolom észre vehette, hogy figyelem, ezért rám nézett. Vissza jelzés képen egy gúnyos vigyorra húztam a számat. Gyűlölöm őt, egyszerűen rosszul vagyok tőle.

-Alex, te jössz.-szólt oda nekem Jack

Unottan felálltam és ugyan azt tettem mint ő, csak annyi különbséggel, hogy nekem nem fehér és arany színűben kezdtek világítani a kezeim, hanem lilában és feketében. 

"Éljen" a bukott élet.

Sziasztok srácok!
Fhúha, végre megírtam a következő részt.
Remélem tetszeni fog.
Holnap érkezik a folytatás!❤️ 😊
*Adri*