Bukott Szerelem °H.S./ff.° [SZÜNETEL!]

33.rész

~A múlt béli Bella szemszöge~

Ahogy észrevette Jason, hogy megérkeztünk, egyből mosolyogva odajött hozzánk, és jó szorosan megölelt minket.

-Drága kishugaim!-pörgetett meg minket

-Jason, Jason elég lesz!-nevettem fel

-Azt hiszem hányni fogok.-mondta kuncogva Alex

-Csak jó látni, hogy nincsen semmi bajotok. És, hogy épségben vagytok.-tett le minket

-Miért ne lennénk?-ráncoltam össze a homlokomat

Jason mosolya eltűnt az arcáról, majd lassan megfordulva az asztalhoz ment. Mi követtük a példáját, majd mikor az asztalhoz értünk Alex megszólalt.

-Jason...hogy értetted azt, hogy épségben vagyunk, és hogy nincs semmi bajunk?-kereste húgom, a bátyám tekintetét

-Tudjátok...-kereste a szavakat, de sehogyse ment neki

-Igen? Jason mi a baj?-kezdtem megrémülni

-Nincs miért kertelnem nektek lányok, hiszen a húgaim vagytok, ti ismertek a legjobban engem.-sóhajtott egy nagyot, majd belekezdett-A lentiek ereje egyre csak erősödik.

-E-Ezt hogy érted?-dadogott Alex

-Úgy, hogy a fejlesztésük egyre jobb lesz. Jobb a harcképességük, az elzsákmányolásuk, az életkörülményeik. Egyre többen vannak...és lesznek. Ha ez továbbra is így megy, akkor...-hallgatott el

-Akkor?-kérdeztük egyszerre, aggódva Alex-szel

Akkor háború is lehet.-fejezte be az előző mondatát-Ha nem figyelünk, egy óvatlan pillanatban, bármikor kiszökhetnek a sötétségből. Olyan nagy az erejük már most, hogyha feljönnek a világosságba, ők győznének. Az elmúlt napokban is azért voltam távol, mert egy felszökött. De hála Istennek elkaptuk őt.-nézett ránk

-Milyen volt?-kérdeztem meg-Úgy értem, hogy mit vettetek észre?

-Bella, 3-an alig bírtuk megállítani.-a mondatától az ütő megállt bennem

-És mit lehet tenni ellenük?-kérdezte meg Alex

-Most csak annyit teszünk, hogy a sötétség birodalma kapuit lezárjuk, és minden nap 2 őrt állítunk elé.-magyarázta

-Ránk számíthatsz.-mosolyogtam rá

-Nem Bella. Ti nem lesztek őrök. Nem fogom az életeteket kockára tenni.-vette elő az egyik könyvét, ahol a tanács szokott ötleteket beleírni, vagy éppenséggel csataterveket

-Nem tennéd kockára az életünket.-jött mellém Alex

-Lányok...-fordult meg, de mi bevetettük a...hát ahogy az emberek hívják a "kiskutya arcot" így megakadt a mondatában-ahj, jó legyen, de ígérjétek meg, hogyha bármi bajt észleltek szóltok nekünk. Rendben?

-Rendben.-mosolyogtunk rá, majd megöleltük

-Jó, akkor titeket is felírlak, és majd egyeztetünk, hogy ki és mikor fog őrködni.-jegyezte fel a könyvbe

-Rendben, akkor mi most megyünk.-fordultunk meg, de Jason még odaszólt hozzánk

-Kérhetnék egy szívességet?-bólintottunk egyet-Jack-et légyszíves megkeresitek? Muszáj lenne beszélnem vele.

-Oké.-mondta Alex, majd ki is léptünk a kapun

~A mostani Bella szemszöge~

Mikor visszatértünk mostani testünkbe egyből Jason felé fordultam, aki szintén-úgy mint Alex-kezdett eltünni.

-Jason kik élnek a sötétségben?-kérdeztem meg gyorsan

-Majd mindenre rájössz, de most muszáj mennem.-azzal el is tűnt

Ez az egész egyre furcsább és furcsább lesz. Eddig kiderült, hogy az a lány, aki utál, sőt gyűlöl engem az a húgom volt...vagy most is az(?), és akiről azt hittem eddig, hogy a legjobb barátom, az pedig a bátyám. Ha a tv-ben lennénk ez az egész elmehetne egy szappanoperába.

Vajon addig a többiek mit csinálhatnak? De az a legfurcsább, hogy mindenki kéri tőlem, hogy ha kiderül a lényege ennek az egésznek, hogy ne haragudjak majd Harry-re. Rá sosem tudnék haragudni, hiszen szeretem őt, még akkor is ha nem egy normális ember...vagy legalábbis nem ember.

Ezen gondolkoztam, mikor megjelent hátam mögött Jack.

Sziasztok, srácok.
Meghoztam a részt, habár tudom unalmas, de minden részletre szükség van, hogy megértsétek, mi történt Bella múltjában.
A következő részt nem tudom mikor fogom tudni hozni, de majd igyekszem.
Puszi és ölelés: Adri❤😘