Bukott Szerelem °H.S./ff.° [SZÜNETEL!]

18.rész

~Bella szemszöge~
Amikor elaludtam az álmom olyan valóságos volt. Mintha szó szerint átéltem volna ezt az egészet. Most nem volt olyan dúrva,mint a múltkor. Sőt ez most romantikusnak nevezhető. Mikor visszagondolok rá kiráz a hideg,de most a jó értelemben.

*Vissza emlékezés*

A földön feküdtem,mikor kinyitottam a szememet. Feltápázkodtam és körülnéztem,hogy hol vagyok. Amerre csak a szemem ellátott ott sötétség honolt. Nem olyan sötétség,mikor este van és az orrod hegyéig alig látsz. Ebben a feketeségben néhol-néhol tűz lobban fel vagy éppenségen égett. Ez a hely hasonlított a vulkánra,csakhogy ez tisztán látszott,hogy nem az. Pedig egy-két helyen a talaj,ami köves volt elkezdett izzani. Elkezdtem sétálni,amikor találtam egy kis vizet. Belenéztem és elállt a lélegzetem. Gyönyörű egyberészes ruhát hordtam,aminek a felső része vér piros volt,az alja elől rövides,hátul hosszított volt és fekete színű. Platform piros cipőt viseltem az öltözékemhez. A hajam göndör volt és kiengedve omlott vállaimra. A szemem kicsit erősen ki volt húzva,ajkaim pedig halvány vörös rúzzsal volt kikenve. Először nem ismertem magamra. Ez tényleg én lennék? Merült fel bennem a kérdés. Gondolataimból egy kar hozott vissza a "valóságba".

-Gyönyörű vagy.-suttogta az illető a fülembe,mire egy jóleső borzongás futott végig a testemen. Ismerős volt az érzés,na meg a hangja is az illetőnek. Megfordultam és egy igéző zöld szempárba néztem. Harry volt mögöttem. Ő nem nézett úgy ki,mint én. Szakadt szürke pólót,fekete szakadt nadrágot és fekete bakancsot viselt. Fején egy szürke,fekete kockás kendő volt kötve.

Elmosolyodtam és megöleltem. Jó szorosan tartott karjaiban,azán elhúzodott és megcsókolt. Szinte éreztem,hogy milyen szenvedélyesen,mégis féltve csókol engem. Még az álmomban is képes rám vigyázni. Levegő hiány miatt elváltunk és homlokát nekem döntötte.

-Mehetünk?-kérdezte,mire bólintottam. Nem tudtam hova megyünk,de bíztam benne. Aztán,megint olyan mintha én csak egy néző lettem volna,az eseményeket kívülről kezdtem figyelni.

Harry egy elhagyatott,köves részre vitt,ahol egy asztal állt tele mindenféle finomsággal telepakolva. Felnéztem rá és ő pedig csak vigyorgott rám. Megöleltem,és egy puszit nyomott az orromra. Leültünk a székekre,és miközben ő vágta fel a csirkét-mivel az asztalon egy tál sültcsirke volt,sülkrumplival,borral és mártással-én bátorkodtam és nehezen,de megszólaltam.

-Nem kellett volna ennyit fáradoznod ezzel. Nekem annyi elég lett volna,ha ugyan úgy találkozunk és amit találunk,azt eszünk.-néztem a szemébe aggódóan.

-Nem volt nagy fáradozás. Főleg,ha segítettek nekem.-kacsintott rám-Persze voltak nehézségek. Például az,hogy Niall többször is bele akart enni a csirkébe.-kuncogott,mire elmosolyodtam

-Szóval csak a szokásos volt.-nevettem fel

-Pontosan.-rakott egy nagy szeletet a tányéromra. Éppen meg szerettem volna köszönni,mikor egy hang mérgesen megszólalt.

-Hékás! Nem illik kibeszélni a másikat! És miaz,hogy a szokásos?!-trappolt oda hozzánk Niall. Persze lehetett látni a szája sarkában megbújó,visszafolytott mosolygást.

-Sajnálom Niall,de ez az igazság.-válaszolta barátjának,miközben hátradőlt a széken.

-Jó az igaz,hogy néha-néha megszerettem volna kóstolni a husit,de olyan finom illata volt/van.-érvelt a szőkeség.

-Niall,hagyd már őket randizni!-jött ki a sötétségből Eleanor.-Zavarod őket nem látod?-fogta meg a karját és elkezdte húzni.

-Egy harit sem kaphatok?-nézett rám Niall. Szegényt megsajnáltam.

-Haver hagyd már őket.-ugrott le nem tudom honnan Louis és segített barátnőjének.

-Várjatok!-szóltam utánuk. Egy kistányérba raktam bele csirkecombot és odavittem Niall-nek,aki hálásan nézett rám.

-Na látod Harry! Ilyen egy igazi barát!-mondta hangosan,mégis humorosan,majd puszit nyomott az arcomra,ami meglepett,majd elfutott. Eleanor-ék ránk kacsintottak és kézen fogva elsétáltak. Visszamentem az asztalhoz és leültem. Liam hírtelen megjelent és a poharunkba öntött egy kis bort.

-Ezek után ne csodáld Bella,ha nem fog békén hagyni étel ügyben.-nézett rám Liam.

-Nem baj. Ha nem adunk neki,akkor azért marad itt,mert nem adtunk neki.-mondtam neki az érvet.

-Az mondjuk igaz.-állt a pártomra Harry

-Na most már mindegy. További jó mulatást.-mosolygott ránk,majd csak Harry-re nézett és kacsintott egyet. Mindenkinek valami belement a szemébe,vagy mivan,hogy mindenki csak kacsingat?

Miután megettük a vacsorát Harry lakására mentünk. Szép háza van. Kívülről nagyon ijesztő,ahogy a környéken minden ház,de belülről csodaszép és tágas. Azt vettem észre,hogy itt a fekete és a piros szín uralkodik. És ami nagyon fura,hogy itt az ég csak sötétségből áll. Egy nagy sötét ködféleségből. Szóval ha felnézel nem látsz felhőket,csillagokat vagy tán napot,vagy holdat. Itt semmi nem volt. Csak a fekete üresség.

Bementünk és leültünk a nappaliba. Elkezdtünk beszélni erről-arról,amit nem hallottam. Megint,mintha az agyam nem fogná fel,hogy miről beszélünk. Aztán az órára nézek,ami-gondolom-este 8 órát mutatott. Hírtelen egy nagy villanás és a körülmények máshogy voltak. Én Harry ölében ültem és csókoloztunk. Ahogy láttam szenvedélyesen. Az óra inmáron már 10:57-et mutatott. Így felgyorsult volna az idő?! Nem volt ezen időm gondolkodni,mert Harry az álombeli énemet felkapta menyasszonyi pózba és elkezdett felmenni egy lépcsőn. Utánuk mentem. Egy hálószobába vitt,ahol az ágyra óvatosan,finoman lefektetett. Fölöttem volt és elszakadt a számtól levegő hiány miatt. Mélyen a szemembe nézett és kimondta a kilenc betűs szót.

-Szeretlek.-aztán újra megcsókolt,majd elkezdte levenni a ruhámat.

És ekkor felébredtem.

*Vissza emlékezés vége*

Annyira megijedtem,hogy hírtelen azt se tudtam hol vagyok. Körülnéztem és nyugodva tapasztaltam,hogy a tanteremben vagyok. Aztán Cat-re néztem,aki nagyon aggódóan figyelt engem. A padom tiszta nedves volt,az arcommal együtt. Sírtam. Ezek szerint álmomban sírtam. Mellettem észre vettem valakit,aki a hátamat simogatta és közben a kezemet fogta. Harry volt az. Először megijedtem tőle,nem tudom miért,de rájöttem,hogy ez csak egy álom volt és a karjaiba bújtam. Hallottam,ahogy Brook-ék gondolom vissza jönnek az osztályba.

-Bella! Te jó ég! Mi történt?!-jött oda aggódva,nyomában Alex-szel.

-Semmi,Brook. Jól vagyok,csak elaludtam és...-itt megakadt a hangom. Mindenki engem figyelt,mert Niall-ék is odajöttek hozzánk. A szemem sarkából Harry-re néztem és folytattam-furát álmodtam,ami élethű volt. Ennyi az egész.

-De ugye jobban vagy?-fogta meg a kezem

-Persze.-mosolyogtam,majd Alex-re néztem,aki szintén engem vizslaltatott.-Isabella vagyok,de csak Bella.-nyújtottam a kezem,amit habozva,de elfogadott és unottan elmondta a nevét.

-Alex vagyok.-majd elhúzta a kezét.

Pár perc múlva becsöngettek,és csörtettek be az emberek a tanterembe.

Sziasztok,srácok! Remélem tetszik,majd a rész. Kérlek írjatok kommentet és szavazzatok! Köszönöm szofcso -nak,aki folyamatosan szavaz. Puszi!😘😘❤❤🙏🙏