Bukott Szerelem °H.S./ff.° [SZÜNETEL!]

32.rész

-Akkor kezdődjön a feltárás.

Ahogy ezt kimondta Alex-szel beléptünk a nagy, fehér nyíláson. Be kellett csuknom a szememet az erős fény hatására. Mikor kinyitottam a szemem nem hittem el azt, amit látok.

Először is azt, hogy mindenhol angyal volt. Fehér szárnyakkal, ami nagy szó, mert eddig csak fekete szárnyú angyalokat láttam. Ezek gyönyörű szépek voltak. Mindenhol csak a csillogás, meg a fehér pompa. Elképesztő.

Másodszorra azt, hogy mi Alex-szel átlátszóak voltunk. Amit megint csak nem tudtam hova tenni.

-Alex? Miért vagyunk álátszóak?-böktem meg

-Mert mi csak nézők vagyunk az idő síkjában. Mi nem tartozunk ehhez az időhöz, szóval nem is lehetünk húsvér emberek. Ez a múlt.-adta meg a választ

-Értem.-néztem megint csak körbe

-Najó, elég volt a nézelődésből. Gyere.-fogta meg a karom és elkezdett húzni fel a levegőbe(?!)

-Alex!-szóltam rá

-Nyugalom! Nem fogsz leeseni. Egyedül is képes vagy jönni. Nézd.-azzal elengedett

Még vitatkozni se tudtam volna. De hál' égnek igaza volt. Nem estem le az égből. Megkönnyebbülten felsóhajtottam.

-Mostmár tényleg menjünk.-elindultunk

Addig mentünk, míg egy tisztás féléhez nem értünk. Várjunk! Ez nagyon ismerős nekem!

Aztán megláttunk kettő lányt. Álljunk meg egy kicsit! Az én vagyok és Alex?! Dehát...Hogyan...És...Mi van?!

-Alex...?-kérdezni akartam de lecsitított, ahogy az ujját a szája elé nyomta

~A múlt béli Bella szemszöge~

-Bella, Bella ezt nézd!-szólt Alex hozzám

-Igen? Mi a baj?-fordultam felé

-Nézd milyen szép az aranyfának a virága!-tépett le egyet, és adta a kezembe

-Igen, tényleg gyönyörű szép.-vizsgáltam meg

A virág szirmai fehérek voltak, rajta nagyon sok aranyporrar telítve. Az illata pedig mennyei volt.

-Tartsd meg. Hátha most az egyszer szerencséd lesz.-adtam vissza neki

-Kössz.-fordította el a fejét

-Naaa, tudod, hogy nem úgy gondoltam, hugom.

-Tudom.-vigyorgott rám, majd megöleltük egymást

Azzal tovább sétáltunk, egészen a főközpontig, ahol a bátyánk dolgozott. Mielőtt bementünk volna Alex megállított.

-Mi a baj?-néztem rá

-Ugye nem a bukottakról lesz szó?-húzta össze magát

-Nem tudom. Biztos nem azért hívatott ide a testvérünk, hogy róluk beszéljünk. Tudod, hogy milyen sokáig volt távol.-fogtam meg a kezét

-Igen, tudom. De ha mégis?

-Akkor nincs mit tennünk végig hallgatjuk.-lehajtotta a fejét-Hé...-emeltem fel-Nem lesz semmi bajunk.

-Az lehet. De tudod, hogy apánk és anyánk miért mentek fel.-érvelt jogosan

-Tudom.-sóhajtottam-Alex, figyelj. Bármi is történjék majd a közeljövőben, te a húgom maradsz, és melletted fogok állni. Rendben? Ezt ne feledd el.-öleltem meg

-Ez az érzés kölcsönös nővérem.-szorított meg

-Akkor, induljunk.-engedtem el

Kinyíltak előttünk az óriási, ezüstből készült kapuk, majd beléptünk a központba. A bátyám már ott állt háttal nekünk, mert éppen valami nagy lapot nézett, ami az asztalon volt szétterítve.

~A mostani Bella szemszöge~

Mi a...Jézusom. Olyan mintha...újra átéltem volna ezt.

Várjunk! Újra?! Már mindenre emlékszem, ami Alex-szel és velem történt! De...még mindig nem világos minden.

Mintha ez az egész az emlékem lett volna, amit újra átéltem.

Alex-re néztem, aki végig engem vizslaltatott.

-Alex?-kérdeztem meg könnyes szemekkel-Ez egy emlék volt igaz?-bólintott egyet-Akkor ezek szerint te...te...-csuklott el a hangom

-A hugod vagyok, igen.-mondta ki egyszerűen

-Ez hogyan lehetséges?-fogtam meg a fejem

-Úgy, hogy ez az igazság. Nem kell lelkizni. Majd a bátyánkal lelkizzél, mikor ő mesél tovább.-kezdett teljesen eltűnni, de ez mielőtt megtörtént volna odaszólt nekem-Ja, valamit elfelejtettem. Mikor elkezdődik  a "mesélés" a lelked visszaszáll a régi testedbe, ezért olyan mintha újra átélnéd ezeket.-vigyorgott rám-Majd még találkozunk!-azzal teljesen eltűnt

Vártam még néhány percet, amikor hírtelen a semmiből megjelent Jason.

-Bella.-köszönt

-Jason?-kérdeztem

-Én hát.-mosolygott-Alex mindent elmesélt neked, hogy mi hogyan lesz?-kérdezte barátságosan

-Hát csak annyit, hogy ha más meséli el másnak a részletét a múltamból, akkor abba én is meg az adott személy is belehalhat. Ja...és a részeknél mindig más-más ember jelenik meg.

-Hmmm...ez nem teljesen így van.-gondolkodott el-Most például én fogom mutatni a múltadat, amiben Alex szintén benne lesz továbbra is. Mindig az a személy fog megjelenni, aki úgymond a főszereplő lesz az adott időben.-bólintottam

-Jason...Fájni fog az igazság?-néztem rá. Csendben maradt. A hallgatás beleegyezés.

-Bármi fog történni. Mi akkor is szeretni fogunk téged, főleg Harry. Ezt kérlek ne felejtsd el.-simította meg a karomat

Előrébb léptünk, az emlék kép felé.

-Indulhat a következő rész?-válaszul bólintottam

Sziasztok, életeim.
Ne haragudjatok, hogy ez egy ilyen összekavarodós részre sikeredett. Majd még dolgozom ezen, hogy pontosan, és könnyebben megértsétek a story-t.
Ha tetszett a rész, tudjátok mit kell tenni.➡  ⭐/📝
Tanácsokat is elfogadok nagyon szívesen.
Puszi, és ölelés: Adri 😘❤