Bukott Szerelem °H.S./ff.° [SZÜNETEL!]

35.rész

~Cathrine szemszöge~

Mikor felébredtem a kanapénkon találtam magam. Lassan felültem, mert a fejem szörnyen hasogatott.

-Cathrine, kicsim felébredtél?-sietett anya hozzám

-Úgy tűnik.-tettem le a lábaimat, a földre

-George! Cat felébredt!-kiabált a konyhába apának

-Cathrine, jobban vagy?-jött ki apa...Amanda-val(?)

-Öhmm, igen. Amanda te mit keresel itt? Az előbb még otthon voltál.-néztem a nőre

-Hát igen, azaz előbb egy napja volt.-ült le a fotelbe

-Egy napig ki voltam ütve?-álltam fel hírtelen, de rossz ötlet volt.

Egyből meg is szédültem, és ha apa nem kap el, akkor smároltam volna egy jó nagyot a padlóval.

-Cathrine. Nyugodj meg.-ültetett le

-Anya, apa mi bajom van? Olyan rosszul vagyok.-fogtam meg a fejemet

-Kicsim valamit nem mondtunk el neked.-kezdte anya, miközben a hátamat simogatta

-Mit?-néztem rá hunyorogva a fájdalom miatt

-Mi nem vagyunk normálisak.-mondta apa, mire értetlenül tekintettem rá-Vagyis nem vagyunk átlagos emberek.

-Még mindig nem értem.-dőltem hátra

-A családunk nem normális emberekből van. Emberek vagyunk, de tőlük különlegesebbek, mint az átlagok. Mi...őrzők vagyunk.-nézett rám apa

-Őrzők?-ráncoltam a homlokom

Hogy értik azt, hogy őrzők vagyunk? Mégis mit őrzünk?

-Igen, őrzők vagyunk. Mint mondtam emberek vagyunk, de annál több. Az őrzők olyanok, akik bármit őrizhetnek. A természet erőit, álmokét, a csillagokat, a napot, a holdat, vagy az...angyalokat.-ekkor felnevettem-Mi olyan vicces?

-Már bocsi apa, de ez csak egy hülye poén lehet. Még hogy őrzők ez jó.-nevettem tovább

-Kislányom! Ez egyáltalán nem vicces!-szólt rám anya, mire elhallgattam

-Dehát ez képtelenség!-néztem felváltva hol anyára, hol apára, néha Amanda-ra

-De mégis igaz.-támaszkodott apa a falnak

-Cat, a fantáziád hatalmas volt mindig is. Főleg kiskorodban. Amiket kitaláltál azok mind igazak voltak. Amiket meséltél a csillagokról, az angyalokról vagy hogy a napnak milyen ereje van, azok mind igazak voltak.-fogta meg a kezem anya

-De ti csak kinevettetek.-néztem a lábamra

-Igen, de csak azért, hogy amíg nem állsz készen addig ne tudd meg az igazságot. Egy kisgyereknek ezt mind nagyon nehéz felfogni.-simogatta meg a kézfejemet

-Honnan tudjátok, hogy most igenis készen állok?-tettem fel ezt az igen jogos kérdést

-Onnan, hogy mindennek eljött az ideje, és persze felnőtté a feladatra.-mondta Amanda

-Folytathatom?-kérdezte apa, mire bólintottam-Szóval az őrzőknek igen nagy a feladatuk. Rajtuk áll minden a biztonság érdekében. Ha nem léteznénk, akkor elmondom, hogy az egész világ elpusztult volna már rég. A családokat már régen felosztották, hogy ki mit fog őrizni. Mindig szülőről gyerekre száll a feladat, az erő, a képesség, hogy megőrizze a biztonságot. A mi szempontunkból az angyalokat védjük.-fejezte be a mondatot

-Az angyalokat? Mi van az angyalokkal? Megvannak odafent nem?-ráztam a fejemet értetlenül

-Nem mindegyik angyal él a felhők felett. Igen, tényleg van fent is, de van aki idelent él a földön. És nem csak a jókat őrizzük, hanem a bukottakat is. De persze van olyan, hogy külön a jókat, külön a bukottakat őrizi valaki, és van aki mind a kettőt, ezesetben mi.

-Ez sok egyszerre.-sóhajtottam fel

-Tudom Cat, de csak te vagy az, aki képes megvédeni őket.-hajolt előre Amanda

-És te honnan tudsz erről?-néztem rá

-Úgy, hogy Bellaval mi sem vagyunk egyszerű emberek.

-Miért? Ti mik vagytok?

-Angyalok vagyunk.

Sziasztok srácok.
Meghoztam az újabb részt.
Ha tetszett írjatok kommentet és szavazzatok.⭐
Puszi és ölelés: Adri😘❤