Bukott Szerelem °H.S./ff.° [SZÜNETEL!]

28.rész

Éppen egy réten vagyunk,ahol annak közepében egy árva fa állt,amin éppen nőttek a rószazsín virágai. Harry-vel a tövében ülltünk,és csak élveztük a csendet. Hírtelen fáradság fogott el,és úgy éreztem,hogy egyből eltudnék aludni. Eldőltem a füvön,majd Harry ölébe raktam a fejemet.

-Fáradt vagy?-mosolygott lágyan rám.

-Csak egy kicsit.-csuktam le a szemeimet.

-Nyugodtan elaludhatsz. Ha estig nem kellsz fel,akkor hazaviszlek,ne aggódj.-tette kezét az arcomra,majd elkezdte simogatni.

-Nem aggódom.-nyitottam ki tompán a szememet,hogy ránézhessek. Visszacsuktam a szememet,és élveztem,ahogy Harry simogatása az álmokba repít.

××××××××

Kinyitva a szememet egy ágyban ébredtem,aminek a színe vörös és fekete volt. Felültem az ágyon,és csak akkor veszem észre,hogy meztelen vagyok. Gyorsan a takaró után kapva magam elé tartottam.-az volt a vicces,hogy megint csak külsőleg figyeltem a cselekményeket-Éppen felakartam ülni,mikor valaki benyitott az ajtón.

Ekkor egy hatalmas villanás jelent meg. Mi a franc?! Én...én miért álmodok ilyeneket?! A vakító fény kezdett eltüni és beszélgetést hallottam.

-Hogy mit csináltatok?!-akadt ki az előttem álló lány,akinek hosszú majdnem,hogy fekete színű haja volt.

-Hallkabban. Itt mások is vannak.-emeltem fel mutató ujjamat a szám elé.

-Ó,ebből nagyon nagy balhé lesz,ha megtudják!-túrt bele idegesen a hajába.

-De nem fogják. Hidd el. Csak nyugodj meg,rendben?-simítottam meg a karját.

-És ha mégis?!-nézett rám.

-Ha mégis...amit kétlek...akkor téged nem fogunk megemlíteni. Azt fogjuk mondani,hogy te aznap tudtad meg,és egyből szólni akartál,de nem engedtük.

-Már hazudni is akarsz? Nem is ismerek rád.-lépett hátra.

-Nem hazudok. Csak abban,hogy aznap tudtad meg. Te már tényleg aznap szólni akartál,de meggyőztünk,hogy ne tedd.-fogtam meg a kezét.

-Rendben,de csak most leszögezem. Ha miatta kerülsz bajba,nem fog érdekelni,hogy egész életedben meg fogsz vetni engem,én csak melletted fogok állni,és csakis a te védelmedre fogok állni. Különben is...egy ilyen patkánynak,mint Ő nem is szabadna létezniük.-fordított hátat nekem.

-Kérlek ne mondd ezt. Te is tudod,hogy ők....

Megint egy képvillanás.

-Hiányozni fogsz nekem.-suttogta a fülembe,miközben szorosan ölelt...Harry(?!)

-Te is nekem,de most úgy ölelsz,mint ha sose látnál újra.-húzodtam el egy kicsit.

-Sosem lehet tudni.-nézett rám szomorúan.

-Pedig mindig visszajövök.-pusziltam meg az arcát.

-Tudom.-mosolygott,majd megcsókolt.

Átmentem a nagykapun,majd elkezdtem indulni,mikor az egyik férfi megszólított.

-Hé,te! Mi a fenét kerestél ott?!-kérdezte idegesen.

-Én? Mikor? Hol?-néztem rá ártatlan arccal.

-Ne tettesd a hülyét!-szólt rám eréjesen,mire egy nagyot nyeltem-Mindent láttunk!-mutatott a többiekre,akiknek...fehér szárnyuk volt.-Elfogni az összeset,akikkel együtt láttuk! A többieket bevinni a nagy tárgyaló csatnokba!-üvöltötte nekik,akik egyből a kapun berontottak-Te pedig.-nézett rám,szikrákat szóró tekintettel-Te is velünk jössz!-azzal hátulról lefogva repült fel velem.