Bukott Szerelem °H.S./ff.° [SZÜNETEL!]

30.rész

-Te mit keresel itt?

Úgy döntöttem, hogy inkább én válaszolok Alex helyett.

-Csak átjött megcsinálni a biosz házidolgozatot. Miért? Talán zavar Harry?-léptem közelebb hozzá

-Kicsit zavar a jelenléte.-látszott rajta, hogy nem kicsit zavarja

-Ugyan, Harry.-szólalt meg Alex-Valdd be, hogy egyáltalán nem akarsz Bella közelében látni.-mosolyodott el gúnyosan-Félsz, hogy elmondom neki az igazságot!-nézett rá kihívóan

-Milyen igazságot?-fordultam a mellettem álló fiúhoz

-Éppenséggel, ha nem tudnád ma akartam neki mindent elmondani.-kulcsolta össze karjait a mellkasa előtt

-Szavadon foglak, DE-nyomta meg a szót-ha ti nem teszitek meg, nem érdekelnek a szabályok. Én magam fogom megtenni.

-Ne merd.-mondta Harry fogcsikorgatva

-De, de igenis merem, hiszen ismersz. Sajnos elég jól.-bambult el egy pillanatra-Ne feledd mit mondtam, Harry Edward Styles!-eresztette ki a szárnyait, majd odalépett az ablakhoz. Ám mielőtt kirepült volna visszafordult hozzám.-Te pedig ne hagyd, hogy olyan hiszékenynek higgyenek Bella.-azzal egy suhanással kirepült.

Visszafordultam és kérdőn néztem az előttem álló angyalra.

-Szóval?-húztam fel a szemöldökeimet

-Délután megtudsz mindent.-sóhajtott gondterhelten-Csak felhívom Eleanor-ékat.-azzal kisétált

Délután, délután talán mindent megtudok. Talán választ kapok, hogy miért álmodok ilyeneket, választ az összes kérdéseimre, választ mindenre.

Harry visszajött a szobámba.

-Ugye, csak az igazságot fogjátok nekem mondani?-kérdeztem, miközben a szőnyeget néztem

-Igen.-lépett hozzám közelebb

-Ígéred?-ujjait az állam alá rakta, és felbiccentette a fejemet, így találkozott a tekintetünk

-Ígérem.-suttogta-De te is ígérj meg valamit.

-Mit?-néztem rá értetlenül

-Azt, hogy ha megtudod az igazságot, nem fogsz minket megutálni.

-Megutálni? Dehát...-nem tudtam befejezni, mert közbevágott

-Csak ígérd meg, jó életem?-nézett rám könyörgően

-Megígérem.-ezzel közelebb hajolt, majd megcsókolt

-Szeretlek.-suttogta a számra, miután elváltunk

-Én is.

×××Délután×××

Már délután 14:56 van és Harry azt mondta, hogy 3-kor indulunk. Egyre izgatottabb meg idegesebb vagyok. Lehet, hogy az igazságtól kifogok borulni, de lehet, hogy minden ugyan olyan lesz, mint volt. Legalább is nagyon reménykedek ebben.

-Bella!-jött le az angyalom, a lépcsőn-Mehetünk?-nyújtotta a kezét

-Igen.-fogtam meg, majd összekulcsoltuk őket

Egész úton semelyikünk nem szólalt meg. Érezni lehetett a köztünk lévő idegességet. Míg én azon rágódtam, hogy mi lehet a titok, amit már régóta őriznek előttem, addig Harry...nos hát...ő nem tudom miért lehet ideges. Kezdek félni az igazságtól. Néha felmerült bennem, hogy én tényleg akarom ezt? Vagy nem.

Sajnos ezen már nem tudunk változtatni. Megérkeztünk egy nagyon,nagyon nagy házhoz. De tényleg...nagy volt. Mint egy villa.

Harry becsöngetett, és egy percen belül nyílt is az ajtó.

-Bella!-ölelt meg szorosan Eleanor-De jó látni téged!

-Köszi, téged is.-öleltem vissza

Miután elengedtük egymást besétáltunk. Az előszobában levettük a cipőinket, és a pulcsiainkat, majd bementünk a nappaliban, ahol már a többiek is vártak minket. De köztük ott volt Jason és Jack is. Ők mit keresnek itt?

-Szia Bella.-köszöntöttek

-Sziasztok. Jason, Jack...mit kerestek itt?-kérdeztem tőlük

-Mi is tudjuk a titkot.-mondta Jason

-Azaz tőlünk is meg kell tudnod az igazságot.-helyeselte Jack

-Ti is...tudjátok?-bólintottak, majd Liam lépett mellém

-Nos, hát Bella. Kezdjük is el...

Sziasztok életeim! Itt van az ujjabb rész.
Remélem tetszeni fog.
Ha tetszett ⭐-zatok vagy írjatok kommentet.
Puszi és ölelés: Adri❤😘