Vas és Angyal (Arcan szemszöge)

I. 13. fejezet

Egy pillanat múlva már kiszállt belőlem a meglepődés. Félre kellett állnom, ha túl akartam még élni a napot. Már láttam, ahogy eldobja a labdává gomolyodott tüzet, amikor hirtelen leguggoltam, éppen csak elkerülve a további sérülést.

Aztán minden fájdalom ellenére felálltam, és kifutottam a palotából, közben a hátamra téve a kardot. Hallottam, hogy Vas utánam küldte a katonákat. Nagyon gyorsan mozogtak, hallottam a lépteiket egyre csak közeledni. Az emberek a városból meglepődve figyelték egy kis időre a nagy hajszát, de hamar unottan folytatták a járkálást. Néhány évvel ezelőtt, Vas első uralkodási éveiben, efféle látvány nem volt ritka. Mindenki ellenkezett vele és az életükkel fizettek érte. Az utóbbi években már mindenki csendben maradt és kínlódott a túlélésért, senki sem próbált az ilyesmibe beleavatkozni.

Miközben az épületeket kerülgettem, hogy lerázzam a katonákat, mérhetetlen dühöt és letörtséget éreztem. Mindezen évek csak azért alakultak így, mert Vas úgy gondolta, hogy túl sokat kaptak az emberek. Rengeteg ember élete romba dőlt puszta elképzelés miatt. A szüleimet elvitték az addig szövetséges országok, mert Vas Krong ellenségévé tette őket. Csak és kizárólag azért, mert úgy gondolta, hogy nem hagyatkozhatunk mindig rá. Itt csak meghalni lehetett, amíg Vas életben van, ez mostmár számomra is tisztává vált. Egy olyan indok vezérelte, ami számára megcáfolhatatlan. Nincs mit tenni.

Futás közben egy gyors mozdulattal kitéptem a karomba beleszúródott nyilat, és eldobtam. Nagyon fájt, legszívesebben megálltam volna, hogy egy kicsit jobb legyen, de nem tehettem. Szerencsére a katonáknak nem volt esélyük elővenni a szerszámíjukat és lőni, mert ahányszor csak lehetett, átfordultam egy épület sarkánál.

Már estefelé járt akkor is, amikor befejeződött a harc, s mostanra pedig már valamivel sötétebb lett. Nehezen kezdtem látni. Ez viszont a katonákra is igaz volt. Talán egyszer befuthatnék egy házba úgy, hogy ne vegyék észre. Sőt, már a sajátomhoz is közel jártam. Csak még néhány kanyargás és ott leszek. Minden erőmet a futásba fektettem. Eddig is csak annyira láthattak, hogy eltérek egy sarkon, így pedig esélyük sem lesz észrevenni, hogy bemegyek a házamba. Még maradt esélyem megszabadulni. Ha sikerül is, akkor hamar vissza kellett mennem a rejtekhelyre. Mindenkinek tudnia kellett arról, ami történt, és részletesen. Főleg Vasról.

Betértem egy utolsó sarkon, gyorsan berontottam a lakásom ajtaján, és be is csuktam az ajtót, mindent a lehető leghalkabban. Kifújtam magamat egy kicsit, majd hallgatóztam. Pillanatok múlva hallottam a sietős lépteiket elhaladni az ajtó előtt, de valahol a ház sarkánál meg is álltak.

- Merre ment? – kérdezte az egyikőjük recsegő mély hangon.

- Nem tudom. Nem látom s nem hallom semerre! – jött egy valamivel vékonyabb hangú válasz.

- Nézd meg arra. Én leellenőrzöm a házat, oda menekülhetett.

Ijedten szöktem el az ajtótól. Itt is keresni fognak. Kimászhatnék az ablakon, de azt észrevennék. Hallottam az egyik katona lépteit közeledni. Nem volt sok lehetőségem. Ha meglát, vége az életemnek.

Ha meglát. De ha még azelőtt meghal... Egy terv alakult ki a fejemben, de hamar kellett cselekednem. A fal azon részéhez álltam, amit majd pont kitakar a katona által kinyitott ajtó. Vártam. A katona hamarosan be is nyitott és körbenézett, de nem látott, ezért beljebb ment. A szerszámíját, mint gondoltam is, óvatosan tartotta a kezében, lövésre készen, arra az esetre, ha meglátna. Amennyire halkan csak tudtam, feléje lopakodtam. Meghallotta, és felém fordult, de addigra már kiszedtem a kezéből a fegyverét. Szerencsére már előre rá volt készítve egy nyílvessző, így egyből lőhettem, megakadályozva, hogy felkeltse a másik katona figyelmét. A földre esett, az élet pedig elhagyta a testét. Ha csak átgondolta volna, hogy az uralkodó mennyire értelmetlen indokokra alapozza a tetteit, talán nem kellett volna végigmenjen mindezen. De hát ezek az emberek csak Vas leghűségesebbjei lehettek, mert másképp ő sem bízna meg annyira bennük, hogy így ki legyenek képezve. Hacsak egyikőjük is Vas ellen fordulna, ő is tudja, hogy ő húzná a rövidebbet.