Vas és Angyal (Arcan szemszöge)

I. 12. fejezet

- Mostantól legyél te az, aki a csapatot vezeti – jelentette ki Enjel, és ebben a beszélgetésben most először láttam, hogy Arakrel meglepődik.

- Én? – ennyi jött ki a száján.

- Igen. Ha úgy gondolod, hogy mindaz, amit eddig tettem, az semmit nem ért és csak rossz eredménye lett, akkor valószínűleg tudsz ennél jobb megoldást is. Egy tervedet végrehajtod belátásod szerint, utána pedig a többiek eldöntik, hogy kivel értenek egyet.

Arakrel állt és nagy, gyanakvó szemekkel nézte Enjelt az asztal túloldaláról. Nem volt biztos abban, hogy hihet a füleinek. Elvégre is nem erre számított. Azért nem sokáig gondolkozott az ajánlaton.

- Jó, nekem ez bőven megfelel. Akkor ez most ettől a pillanattól kezdve érvényes, igaz? – kérdezett rá óvatosan. Enjel csak bólintott, de már akkor látszott rajta, hogy megbánta a döntést – Mindenek előtt fontosnak tartom, hogy kifejezzem egyet nem értésemet az eddigi tervekkel szemben. Nem haladtunk, nem mutattuk meg Vasnak, hogy félnie kell tőlünk, és hogy a halála két lépésre van tőle. Nem tettünk egy lépést sem afelé, hogy legyőzzük.

Csend volt, senki sem szólalt meg. Enjel hátrébb vonult, a többiek közé, és velük együtt hallgatott. Még senki sem jött helyre az előbbi vita – vagy talán már veszekvés – után.

- Első sorban fontos lenne, ha valami mozgalmunk lenne ellene. Sőt azt javaslom, hogy egy nagyobb csapat támadja meg a palotát. Minél hamarabb le kell győznünsk Vast és erre csak ez az egy megoldás van.

Ahogy az asztal mellett álldogáltam, földbegyökerezett a lábam a hallottak miatt és láttam, hogy egyesek arcán félelem jelent meg. Ez a lehető legrosszabb terv, amiről hallottam eddig. Láttam, hogy Enjel sem ért egyet, de nem szólalt meg. Megadta magát a helyzet komor hangulatának.

- Mivel csak harmincegyen maradtunk, tizenhét embert fogok küldeni a fővárosba, hogy megtámadjátok Vas uralkodót. A kék köveket viszont nem vihetitek.

- Ha ezzel csak le akarod tagadni azt, amit én tettem – kezdett neki Enjel, de Arakrel félbeszakította. Eközben odasétáltam a csapat tagjai közé, Klirrel együtt.

- Ezzel azt akarom elérni, hogy Vas semmiképpen se juthasson nagyobb erőhöz azzal, hogy esetleg valakitől megszerez egy kék követ.

Ennek nem lesz jó vége. Egyáltalán nem. Arakrel megfontolatlanná vált. Eddig nem ilyennek tudtam, eddig mindent átgondolt és az érveivel legalább részben egyet tudtam érteni. Most azonban olyanokat mondott, amikről még talán ő is tudja, hogy őrültség.

- Ezt már ma végbevisszük.

Valaki ellenkezni akart, de Arakrel folytatta.

- Nem veszíthetünk időt, gyorsan kell cselekednünk.

Kiválasztott tizenhét embert, majdnem találomra, amibe belekerült Enjel is és én is.

- Én nem fogadom el a feladatot – jelentette ki a szőke hajú férfi mellettem és kilépett a kiválasztottak köréből – Nem fogom azt a tervet teljesíteni, amellyel a legkevésbé sem értek egyet.

Arakrelen látszott, hogy mérges, és mintha mondani is akart volna valamit neki, de úgy döntött, hogy inkább nem. Végül kiválasztott valaki mást. Mindenki szótlanul tűrte, de közben ijedt és egyet nem értő pillantásokat vetettek egymásra. Enjelen láttam, hogy ő sem tudta, mit tegyen, és hogy miként oldhatná meg a helyzetet.

Egy kicsit előbbre léptem, hogy Arakrel előtt állhassak. Nem lehetett őt lebeszélni erről, ez tisztán meglátszott, így már meg sem próbáltam.