A vidék kihalt volt és üres. Minden az évek szenvedéseit tükrözte. Senkinek sem volt jó élete. Legalábbis Vas uralkodó idején nem. Őt nem érdekelte, hogy ki él és ki hal. Úgy tartotta, hogy az előtte levő uralkodó túl sokat megengedett az embereknek, akik így ellustultak. Úgy gondolta, hogy most magukra hagyja őket, hogy megtanulják, hogy miként kell túlélni. Meg is tanulták, talán pontosan az ő kárára.
Nem is fontos már. Minden más lesz ezentúl. Vas után jött Enjel Arma, az új uralkodó. Mostmár mindenki boldogan tekint előre arra az időszakra, amikor az ország újra szép lesz. Enjel még uralkodása előtt is ígérte, hogy visszahozza nekünk a régi országot, és most itt a lehetősége rá. Mind tudjuk, hogy ehhez nem kell már sok. A városok fel lesznek újítva, néhány erdő újraültetve, és ami a legfontosabb: Enjel megígérte, hogy békét köt a környező országokkal.
Ha ez mind sikerül – és mégis mi akadályozná meg? – akkor többé már nem kell aggódjunk a veszélyek miatt. Attól kezdve, hogy minden békéssé válik majd, mind megtehetjük, amire igazán vágyunk. Amit akarunk. Szabadak leszünk.
Furcsa látni, hogy azok is örülnek annak, hogy Enjel lett megválasztva uralkodónak, akik eddig teljesen ez ellen szóltak. Olyan, mintha teljesen megváltoztak volna. Arakrel soha nem egyezett volna bele, hogy Enjel uralkodjon, és mégis szavazott rá. Úgy látszik az emberek még a legmélyebb elképzelésüktől is el tudnak szakadni. Legalábbis egyesek. Ez az egyetértés egy jó érzés. Mostmár nem választ el minket semmi a várt szép országtól, csak az idő.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Vas és Angyal (Arcan szemszöge)
FantasiaMindenki szereti azt remélni egy rossz helyzetű országban, hogy jó jövő vár mégis rá. Vagy egy jó helyzetben, hogy az úgy marad, vagy akár az addiginál is jobb lesz. Ha netán ez a jó helyzet hanyatlásnak indul, akkor mindenki abban reménykedik, hogy...
