8. rész

1.5K 110 9
                                    

-Készen álltok?-kérdezte a kamerás, miközben mi egy sorba álltunk, a kamera előtt. Én voltam középen, az egyik felemen Jimin, melette V és J-hope. Másik felemen Yoongi, melette Namjoon, Jin és JungKook. Izgultam. Nagyon izgultam. Szívem iszonyatosan gyorsan kalapált. Azt hittem ki fog esni a helyéről.

Hirtelen egy kezet éreztem enyémben, amitől ijedten kaptam tekintetem a tulajdonosa felé. Yoongi engem fürkészett tekintetével. Nem tudtam kiolvasni semmilyen érzelmet arcvonásaiból, de mégis. Valamiért megnyugodtam. Halványan és alig láthatóan elmosolyodott, majd elengedte kezem és a kamera felé fordította fejét. Egy aprót sóhajtva én is a kamera felé vezettem tekintetem.

A kamerás férfi jelzett, hogy indulhat.

-3, 2, 1!-számolt vissza Nam, mire mindenki meghajolt-velem együtt-és köszöntötték a rajongójukat.

Nem kell semmit tennem, csak figyelnem és bólogatnom. Ez nem olyan nehéz. Ezt még egy kis gyerek sem tudná elrontani.

És végre túl lettünk rajta.

Egy nagyot sóhajtva dőltem le a helyiségben lévő kanapéra és hunytam le szemem. Aludni szerettem volna, mégha tudtam is, hogy nem egyedül vagyok. Csak egy pihenésre vágytam. Csukott szemmel, lehajtottam fejem és a nagy zajok ellenére is gyorsan elnyomott az álom.

*pár órácskával később*

Sutyorgásra lettem figyelmes, amitől felébredtem. Pilláim párszor megrebegtetve, kinyitottam szemeim. Értetlenül figyeltem a takarót ami rám volt takarva. De nem is csak rám volt. Fejem próbáltam felemelni, de azon egy másik kobak pihent, így inkább hagytam az egészett. Előttem viszont 6 fiú vigyorgott telefonnal a kezükben.

-Hé, hé! Felébredt.-suttogta vigyorogva Jimin a többi fiúnak, mire mindenki gyorsan háta mögé rejtette a kezükben tartott készüléket.

-Ti mit csináltok?-kéredeztem én is suttogva, egy ásítás kiséretében.

-Ááá...mi csak jöttünk ellenőrizni, hogy minden rendben.-vigyorgott V, majd amilyen gyorsan csak tudott elhagyta a helyiséget és így tovább a többiek egy köszönés kiséretében. Értetlenül figyeltem az ajtó után, hátha kapok választ a furcsa viselkedésükre, de nem kaptam. Ajkaim közül kieresztettem egy apró sóhajt.

Várjunk...ha csak hatan voltak...Yoongi nem volt ott...akkor...

Mocorogni kezdett mellettem, mire kissé megijedtem és szívem kihagyott egy ütemet. Ami pedig még jobban megkérdőjelezett, az az volt, hogy a kezeink össze voltak kulcsolva és én ezt eddig észre sem vettem, csak mikor elengedte. Az érintett testrészem annyira égni kezdett, hogy azt hittem ott fog elolvadni. Na meg a fejem is. Szerencsére a fiúk nem láthatták, hogy a kezünk össze volt kulcsolva, hisz be voltunk takarva.

Az eddig mellettem fekvülő (fekvő+ülő) fiú, mostmár állt és engem pásztázott tekintetével, amitől "kissé" zavarba jöttem.

-M-miért bámulsz?-csúszott ki véletlenül ajkaim közül, amitől még jobban zavarba jöttem.

-Mert nem szabad?-kérdezte vigyorogva, majd közelebb hajolt arcomhoz, úgy hogy alig volt köztünk pár centi.

-Cs-csak kérdeztem...Idióta!-dadogtam zavaromban, majd felemeltem kezem és eltoltam magamtól arcát, mikor is mobilom megcsörrent. Jimin küldött egy képet, amit kcsit furrcsáltam, de gyorsan felnyitottam a készüléket és megnéztem mi az. De talán nem kellett volna. Arcom ha lehet még jobban felvette a piros összes árnyalatát, és még jobban zavarba jöttem. A képen Yoongi és én voltunk, ahogy alszunk. A fiú feje az enyémen pihent és be voltunk takarva.-JIMIIIIIN!!!-kiáltottam a fiú nevét, majd kirohantam a helyiségből Yoongit ott hagyva.

Hated Love | BTS Suga ff. | VÉGRE ÁTÍRÁS ALATT-ami per pillanat szünetel- |Where stories live. Discover now