Hated Love | BTS Suga ff. | VÉGRE ÁTÍRÁS ALATT-ami per pillanat szünetel- |

22. rész

Lassan és óvatosan bemásztam mellé az ágyba, majd felé fordultam egész testemmel. Yoongi betakart mind a kettőnket, majd rám mosolygott. Jobb karjával, finoman átkarolta derekam így közelebb vonva magához. Orrunkat összeérintette, amitől halkan elkuncogtam magam. Arcom nyaka és vállaközé helyeztem, majd mélyen beszívtam már megszokott illatát.

-Szeretlek...Yoongi.-dörmögtem nyakába, amitől láthatóan kirázta a hideg.

-Én is.-suttogta fülembe, kellemes hangján. Olyan megnyugtató.-Egyébként...-megköszörülte torkát.-A fiúk mindig Suga-nak hívnak, Te pedig Yoongi-nak. Ez miért van?-kérdezte érdeklődve, miközben lassan eltolt magától, úgy, hogy szemembe tudjon nézni.

-Mert Yoongi az igazi neved.-vontam vállat.-Nincs különösebb oka.-mondatom végén ásítottam egyet, majd lassan lehunytam szemeim.

-Értem.-suttogta, majd éreztem ahogy közelebb csúszik hozzám és egy lágy csókot lehel ajkaimra. Mosolyogva viszonoztam, amit egy morgással díjjazott. Jobb kezét elvette derekamról, majd arcomra helyezte és lágyan cirógatni kezdte.

-Szeretlek...-suttogtam ajkaira, miközben elváltunk egymástól. Yoongi halkan felkuncogott és egyenesen iríszeimbe meredt.

-Hányszor fogod elmondani?-kérdezte továbbra is arcom simogatva. Lehelletét ajkaimon éreztem, ami kellemesen bizseregni kezdett.

-Amennyiszer csak lehet!-suttogtam továbbra is, ismét ajkaira hajolva. A fiú elkuncogta magát, majd magára fordítva egész lényem, szorosan átölelt. Pici kezeim én is köréfonytam, és fejem mellkasára hajtottam. Pilláim lehunytam és élveztem, szívdobogásának ritmusát. Biztonságban éreztem magam. Minden egyes pillanatban, mikor vele voltam.-Nem is tudom kifejezni szavakkal, mennyire is szeretlek...-motyogtam utoljára, majd el is ragadott a sötétség. A boldog és vidám sötétség.

*ó, édes szerelem! Repíts el a másnapra!*

-Imádok arra kelni, hogy simizel...-motyogtam félálomban, a fiú mellkasába.

-És te, mikor fogsz engem úgy kelteni?-kérdezte érdeklődve, mire egy jólesőt sóhajtottam.

-Valamikor...-dörmögtem továbbra is mellkasába, amitől oldalam kezdte simogatni.-Szeretlek..

-Tudom. Én is téged.-mondta kicsit halkabban a kelleténél, majd egy puszit nyomott fejemre. Apró kezemmel szorosabban húztam magamhoz.-Máris megakarsz ölni?-kérdezte kuncogva, mire megráztam a fejem.

-Még nem.-motyogtam fáradtan.

-Még nem??-förmedt rám.-Te! Asszony! Még fiatal vagyok!

-Még nincs férjem, ne hívj asszonynak...-dörmögtem miközben kicsit hátrébb feküdtem és megtöröltem szemeim.

-Akkor most megkérem a kezed.-hülyült tovább, mire lágyan megcsaptam karommal.

-Fiatal vagyok...-mondtam gyerekes hangon, amitől elkuncogta magát. Lassan közelebb hajolt hozzám, majd egy lágy csókot lehelt ajkaimra, amit boldogan viszonoztam.

-A két gerlepár...-vigyorgott Vihogi, mikor meglátott minket lebandukolni a lépcsőn, kézenfogva.

-Készítettem reggelit. Gyertek enni!-mosolygott ránk Jin, miközben valami kajával teli tálat rakott le az ebédlőben lévő asztalra.

-Taníts, kérlek Jin!-könyörögtem, mikor mindenki megette a reggelijét. Az említett fiú csak nevetve felkelt az asztaltól, majd összeszedte a tányérokat és elvitte őket. Mindenki  hasátfogva hátradőlt a székén és pihent, amit elég nevettséges volt nézni.