Hated Love | BTS Suga ff. | VÉGRE ÁTÍRÁS ALATT-ami per pillanat szünetel- |

16. rész

*Yoongi aki megváltoztatta RaRa-t*

Mikor kész lettem a teával, óvatosan felrohantam a lépcsőn, de ami ott fogadott arra nem voltam készen. Jimin ott térdelt a földön RaRa ájult teste mellett. Hirtelen levegőt venni is elfelejtettem. Szívem hevesebben kezdett dobogni, ahogy a falfehér lányt néztem.

-M-mi történt?-kérdeztem idegesen, miközben a teával a kezemben odarohantam Jiminhez, aki érkezésemre felkapta a fejét. A kezemben tartott italt a földre helyeztem és a lány kezét megfogtam. Jéghideg volt még mindig.

-A szobámból jöttem ki, mikor észre vettem, ahogy RaRa összeesik.-mondta ő is kissé idegesen, majd hozzátette:-Nyugi. Csak elájult, valószínüleg a láz miatt.

-Honnan tudsz-

-Jin hyung mesélte.-mondta komoly tekintettel fürkészve arcom, mire aprót bólintottam. Sóhajtott egyet.-Orvoshoz kéne vinni...

*Jaaaaj ez a bajlós RaRa...*

Mikor felébredtem...már nem a fiúk dormjában tartózkodtam. Egy korházban voltam és a reggeli lázam már szinte nem is éreztem. Az ablakon kipillantva észre vettem, hogy már nincs világos.

Ennyit aludtam volna?

Körbepillantottam, mikor is a jobb oldalamon megpillantottam Yoongit. Ott ült a széken összekulcsolt kezekkel és engem vizslatott iríszeivel. Megkönnyebbülten sóhajtott egyet, majd felállva a székről, magához rántott és szorosan átölelt. Apró kezeimmel viszonoztam az ölelését. Pár percig lehettünk így, mikor is bejött egy orvos, ezért elváltunk egymástól. Az orvos mosolyogva megrázta a fejét, majd beljebb lépett a szobába.

-Hogy érzi magát kisasszony?-kérdezte kedvesen, egy papírt és tollat tartva kezeiben.

-Háát...jobban mint voltam. Már szinte nincs is lázam.-mosolyodtam el halványan, mire valamit felfirrkantott a lapra.

-Rendben. Pihenjen még holnap, ne csináljon semmi megeröltetőt, hogy hamarább meggyógyuljon. Felírtam magának egy orvosságot, amit tíz napig kell szednie.-hadarta le gyorsan, majd a kezembe adott egy cetlit, amin az orvosságom szerepelt.

-Rendben. És köszönöm.-mondtam mosolyogva.

-Inkább a párjának köszönje, ő hozta be.-biccentett fejével a "párom" felé, mire zavartan felépillantottam. Yoongi nyugodtan ült a széken és nem mondott semmit.

-Ehehe...tudja...mi nem...nem vagyunk egy "pár"...-mondtam zavartan tarkóm vakargatva.

-Óó...sajnálom...

-Nem. Semmi baj.-mosolyodtam el halványan, mire biccentett egyet, majd egy köszönés kiséretében elhagyta a szobát. Sóhajtva hátradöltem az ágyon, mire tüsszentettem egyet, és felsóhajtottam.-Sajnálom...

-Mit?-kérdezte értetlenül a széken ülő fiú. Fejem az ellenkező irányba hajtottam, egyenesen az ablak felé.

-Azt, hogy...állandóan gondot okozok neked...-nyögtem ki, gombóccal a torkomban. Egy kezet éreztem az enyémben. Yoongi felé kaptam tekintetem, aki mosolyogva figyelte arcom. Értetlenül felültem az ágyon, míg Ő továbbra sem engedte el apró mancsom.

-Amíg itt vagy nekem...addig semmilyen gondot nem tudsz okozni nekem...-mondta kezem szorongatva, majd egy puszit lehelt homlokomra, amitől jólesően felsóhajtottam és halványan elpirultam. Szivem hevesebben kezdett el dobogni, mondatát hallva és valami...furcsa érzés kerített hatalmába.

-Miért osztogatsz ingyen puszikat?-csúszott ki ajkaim közül, mire ijedten a szabad kezem, számra raktam. Yoongi elvigyorodott.

-Miért? Nem szabad?-kérdezte felvont szemöldökkel, mire zavartan megráztam a fejem.