Hated Love | BTS Suga ff. | VÉGRE ÁTÍRÁS ALATT-ami per pillanat szünetel- |

10. rész

-NE!-kiáltottam el magam, miközben hirtelen felültem ágyon. Arcom verejtékes volt és a levegőt is szaporábban vettem.

Nem tudom mi ütött belém. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből a tűzes esetet. Egész este újra és újra végig játszódik a fejemben, csak kicsit másképp. Az álmomban már...meghalok.

Lihegve elvettem a mellettem lévő kis szekrényről mobilom és megnéztem hány óra.

03:04...és mi van ha Yoongi igazat mondott? Ááá...biztos nem fognak hajnalba jönni. De mégis...muszály vissza aludnom.

*Tájmszkip a DNS-eteken keresztül a reggelre*

Valaki a fejem cirógatta. Kellemes érzés volt. Nem terveztem felkelni, de szemeim nem tudtam tovább csukva tartani. Párszor megrebegtetve pilláim, kinyitottam nagy nehezen szemeim, de nem láttam semmit. Viszont a fejem továbbra is cirógatták és egy kéz pihent derekamon. Fejemet kissé eltoltam, így sikerült felpillantanom a kéz tuladonosára, aki mosolyogva pásztázta arcom. Gyorsan körül néztem...a saját szobámban.

-H-hogy kerültem ide?-kérdeztem fáradtan és kissé rekedtes hangon, majd megdörgöltem szemeim.

-Mivel nem keltél fel időben, elraboltunk és elhoztunk. Most pedig elfoglaltuk a házad.-kuncogta el magát, nekem meg mondandójától kitágultak szemeim.

-Oké.-mondtam miközben fejemet vissza fektettem eredeti helyére, Yoongi melkasához.

-Nem is aggaszt téged, hogy hogy jutottunk, be és hogy én most pont téged ölelgetlek?-tolt el magától picit kiakadva, mire hunyorogva az arcára pillantottam.

-Nem. Aludni akarok.-bújtam újra hozzá kényelmesen elhelyezkedve, majd egy jóleső sóhajt eresztettem ki ajkaim közül.

-Még az sem érdekel, hogy lehet felgyújtsuk a házad?-kérdezte értetlenül. A szavak hallatán össze szorúlt a szívem és össz kuporodtam. Szemeim könnyekkel gyűltek meg.-Sajnálom...nem akartalak megbántani...-suttogta füleimbe, majd végig simított fejemen. Fogaim össze szorítottam, hogy vissza tartsam kitörő sírásom, de nem sikerült. Könnyeim eleredtek és halkan szipogni kezdtem.-Kérlek ne sírj...-szorított közelebb magához és tovább simogatta fejem. Féltem. Rettegtem. Nem szerettem volna újra átélni. Igaz hogy én mentem be abba a házba, de nem gondolkodtam. Nem voltam elég óvatos. Komolyabb bajom is történhetett volna. Vagy még rosszabb. Meg is halhattam volna.-Itt vagyok...vigyázok rád.-szavai annyira megnyugtatóak voltak. Lágy és érzelmekkel teli.

Kissé hátrébb csúsztam tőle, majd megtöröltem arcom. Óvatosan végig simított karomon, amitől késztetést éreztem arra, hogy arcára pillantsak. Tekintetével engem fürkészett, majd kezével végig simított arcomon egy utolsó könnycseppet letörölve. Puha kezének érintésétől kellemes bizsergés futott végig rajtam. Szemeim lehunytam és már úgy éreztem mintha aludnék, mikor is kivágódott az ajtó, mire ijedten nyitottam ki pilláim.

-Yoongi...máris próbálod felszedni a lányt azzal, hogy megmentetted?-röhögött fel a szobába beérkező Jimin egy tálcával a kezében. Kérdésétől kissé elpirultam, majd felültem az ágyamon, ügyelve arra, hogy nehogy megsértsem lábaim. Mellettem Yoongi is felült az ágyon, majd szúrósan kezdte méregetni Jimint. Vihogi, ölembe rakta a kajávval teli tálcát, mire egy halvány mosolyal köszöntem meg neki, amit ő is viszonzott. Kezembe vettem a pálcikákat, majd számba raktam egy falatot és jólízűen rágcsálni kezdtem.

-Én legalább próbálkozom.-szólalt meg mellőlem gúnyosan Yoongi, mire a falatot félre nyeltem és köhögni kezdtem.

-Jól vagy?-kérdezte Jimin, miközben a kezembe adta a vizes poharat. Gyorsan kortyolni kezdtem a frissítő folyadékot, majd még egy párat köhhintettem és vissza adtam a poharat a fiúnak.