Hated Love | BTS Suga ff. | VÉGRE ÁTÍRÁS ALATT-ami per pillanat szünetel- |

3. rész

*lö RaRa*

Reggel a nap retina égető fényére ébredtem, mi pont a szoba annak a feléről kellett, hogy érkezzen, amerre én alszom. És mondhatni nem nagyon örültem neki.

Lassan megrebegtettem pilláim, hogy valamennyire észhez térjek a kómás allapotomból, majd azokat kinyitva realizálódott bennem, hogy nem otthon vagyok, hanem a BTS-nél. Ó és nem csak ez jutott az eszembe. Hanem az egész éjszaka, úgy játszódott végig a fejemben, mintha csak másnapos lettem volna.

Én tényleg megkértem arra, hogy aludjon itt??

Hirtelen mocorgásra lettem figyelmes a hátammögül, ami folytán a derekamon egy nyugisan pihenő kart is megészlelhettem és mikor rájöttem mi folyik itt, cseppet sem örültem neki.

És ez tényleg itt maradt velem?! És tényleg átkarolt?!!

Szívem kihagyott egy ütemet, ahogy folyamatosan csak azon kattogott az agyam, hogy mi hogy kerültünk ilyen pozícióba, vagy egyáltalán miért, s közben a levegőt is szaporábban kellett hogy vegyem, mert valahogy olyan érzésem volt, hogy nem csak a derekam szorongatja, hanem a nyakam is. Zavaromban elvörösödött az arcom és a szobában valahogyan felment hirtelen a hőmérséklet, tízenötről, úgy..negyvenre.

Most mit kéne csinálnom?

Néhány pillanat elteltével ismét mocorogni kezdett mögöttem az a tökfilkó, aki valamiért abban a pillanatban nagyon megbabonázott és elnémított, közben karjával csak mégjobban szorított magához, amitől kezdtem úgy érezni magam, hogy mindjárt kiköpöm a belem. Számat szóra nyitottam, de semmit nem tudtam kibökni. Egyszerűen lenémúltam. Hirtelen ötlettől vezérelve, kezéért nyúltam, de valahogyan azt sem mertem megfogni, vagy csak egy picit is megérinteni. Le akartam szedni magamról, de egyrészt nem mertem hozzá érni, másrészt meg nem akartam felébreszteni. És nem kedvességből, hanem csak nem volt kedvem hallgatni az ostoba dumáit.

Kezem kissé megremegett, majd készültem vissza húzni és feladni az egész kiszabadulósdi hadműveletet, de ebben a pillanatban hirtelen megragadta, amitől szívem majd kiugrott a helyéről, akkora sokkot kapott. Ijedtemben egy kissé lélegzetem is felgyorsult, ha eddig még nem lett volna az és cselekedete következtében majdnem felkiáltottam egyet, de szerencsére voltam olyan ügyes és vissza fogtam magam.

-Hmm...hány óraa?-szólalt meg mögülem nyúzott és álmos hangon, amitől megéreztem meleg lehelletét nyakamon. Ennek hála egész testemen végigfutott egy kellemes bizsergés. Szívem ismét kihagyott egy ütemet, és egy nagy adag gombóc keletkezett a torkomban, amitől muszály volt nyelnem, bár nehézkesen.

-N-nem tudom...-nyögtem ki zavarodottan, ami hangomból tisztán kivehető volt, mire lassan elengedte a kezem, mi ez idő alatt teljesen felmelegedett, mivelhogy eddig inkább a hidegebb hőmérséklet felé hajlott. Kissé megkönnyebbülten kieresztettem magamból egy megkönyebbült sóhajt, de még mindig nem tudtam mit tenni, mert le voltam dermedve, csakúgy mint egy szobor. Nagy sokkoltságom közben ő hirtelen mocorogni kezdett, ezzel az egész ágyat egy kissé megmozgatva, amire gondoltam, hogy a másik oldalára fordult.

-Hmm...nyolc óra lesz...-mondta szinte félálomba, miközben én pedig már elhatároztam, hogy inkább felkelek, mert bármikor jöhet értem apám, de ő ekkor vissza fordult felém és jobb kezével újra átkarolt, majd közelebb tolt magához.

-H-hé! M-mit csinálsz?-dadogtam zavaromba, felriadva rá, amitől rámmorgott, mint valami medve, ezzel belémfolytva a szót.

-Haggyál...még aludni akarok...-motyogta orra alatt, alig érthetően, majd beledörgölte arcát a hátamba, mint valami macska, csakhogy ezzel annyira kihúzta a gyufát, hogy legszívesebben felrugtam volna őt a Holdig.