Hated Love | BTS Suga ff. | VÉGRE ÁTÍRÁS ALATT-ami per pillanat szünetel- |

17. rész

Nos a reggel elég unalmasan ébredtem. Na meg magányosan. Szőke hercegem nem volt mellettem. Sajnos a munka az munka.

Miután végleg megbizonyosodtam arról, hogy senki sincs itthon, elmentem a konyhába ennivalót készíteni. Legalábbis arra készültem. A konyhapulton ott találtam egy rakás kaját...na jó csak három tányérnyit, de na. Plusz egy cetlit.

Jin készítette csakis neked. Aztán jó ízűen edd meg! Észre veszem ha nem! Délután érünk majd haza, addig is használhatod a gépem, de a zenéimhez ne nyúlj! Azt is észre veszem!

U.i.:Üdvözöl mindenki!

Yoongi

Mire végig olvastam, belefulladtam a röhögésbe. Szemeim törölgetve, leültem egy székre és belekezdtem a reggelimbe. Őszintén...IMÁDTAM! Mindent megettem. És ahogy azt Yoongi kérte, jóízűen. Jin iszonyat jól főz. Talán ha megtanít engem is, akkor elmehetek szakácsnak.

Miután elmosogattam, felmentem Yoongi szobájába.

-Hihii...most lebuksz Min Yoongi!-gondolkodtam hangosan, miközben az említett gépe elé ültem.

*elrepülünk meseországba. Amúgy csak a délutánra*

*manapság sok szerepet kap Yoongi, nem?*

Mikor végre hazaértünk, megkönnyebbülten sóhajtottam fel és indultam el a szobám felé, mikor nem találtam sehol RaRa-t. A fiúk elmentek lefürödni, vagy eppenséggel kajálni. Miután a szobám ajtaját kinyitottam, megtorpantam. A gépemen meg volt nyitva az a mappa, amiben az összes zenémet tartottam. Minden abban volt és azt még soha senkinek sem mutattam meg. RaRa ott feküdt, fejét az asztalra hajtva, a monitor előtt, fejhalgatóval a fülén. Kezei miatt nem teljesen láttam arcát. Beljebb léptem a helyiségben, magam után becsukva az ajtót, majd a lány mellé léptem. Gondolom elég hangos lehettem, mert mocorogni kezdett és fejét lassan felemelte, így tisztán láttam arcát. Bennem meg megállt az ütő. Szemei kivoltak sírva.

-Oh...Yoongi...-mondta kissé rekedtes hangon, miközben megtörölte szemeit, amik még kissé könnyesek voltak, majd levette a fejhallgatót a füléről.

-Miért sírtál?-kérdeztem leguggolva mellé, majd végig simítottam karján. Tudom, hogy ezt szereti, mert mindig egy jóleső sóhajt ereszt ki ajkai közül, vagy eppen belebizsereg. Most sem volt másképp. Tekintetét egyenesen enyémbe fúrta, majd olyat tett amire nem számítottam. Közelebb hajolva hozzám, apró kezeit körém fonta, és szorosan átölelt. Kissé értetlenül viszonoztam ölelését, ami kellemes és megnyugtató volt. Ráadásul nagyon is jólesett.

-Belehallgattam a zenéidbe.-szólalt meg az emígy sem kínos csendet megtörve, de továbbra sem engedett el.

-De leírtam, hogy ne tedd meg.-motyogtam az orrom alatt, mire sóhajtott.-Most, hogy bizzak meg így benned?-kérdeztem mókásan.

-De legalább megérte.-suttogta fülembe, amitől kirázott a hideg. Kissé értetlenül elválltam tölle.

-Ennyire borzalmas, hogy sírtál?-kérdeztem félve, mire aprót elkuncogta magát.

Hiányzott már a nevetése...

-Nem. Imádtam. Az összeset. Egytől egyig.-mondta mélyen szemembe nézve és egy icipicit elérzékenyültem. De ezt ne úgy vegyétek, hogy máris könnyesek a pici szemeim és mindjárt sírok. Csak meghatott. Jólesett. Ennyi.

Halványan elmosolyodtam, majd felállva összeborzoltam haját, mire elkezdett durcizni. Halkan elkuncogtam magam.

-Na, de ez volt a legelső és egyben legutolsó alkalom, hogy megengedtem, hogy a gépem használd.-csóváltam fejem mosolyogva, mire játékosan felpukkadt és kiment a szobámból. Nevetve megráztam a fejem, majd tiszta ruhát elővéve, elmentem lefürödni.