Hated Love | BTS Suga ff. | VÉGRE ÁTÍRÁS ALATT-ami per pillanat szünetel- |

1. rész

Reggel komótosan léptem ki szobámból, mint egy újjonnan feltámadt zombi, de ezzel nem törődve a konyhába vettem az irányt. Mikor beértem a helyiségbe, megpillantottam nevelőszüleim, akik már nagyban kávéztak a konyha asztalnál.

-Jó reggelt kicsim! Hogy aludtál?-kérdezte anya felém fordulva egy tőle szokásos, reggeli köszöntő mosolyal az arcán.

-Jó reggelt! Jól, de ezt már tegnap és az előtt is megkérdezted. És még az előtt is..-kuncogtam fel halkan miközben az asztalhoz ültem a kikészített reggelim elé.

-Tudnunk kell, hogyha van valami baj, rögtön helyre tegyük.-mosolygott apukám, majd megitta az utolsó korty kávéját. Aprót biccentettem és bele kezdtem a reggelimbe, ami nem volt valami nagy durranás, csak rántotta meg még egyéb, néhány számomra veló finomság.-Gyorsan edd meg a reggelid és rendezd el magad. Megmutatjuk neked a várost, ha már nem tudtad teljesen megnézni.

-Tényleg?-kérdeztem két falat között, majd kipattanó szemekkel, a nem várt bejelentéstől, majd azt lenyelve elmosolyodtam.-Ez amolyan családi kirándulás lesz?-kérdeztem izgatottan, mire mind ketten egyszerre bólintottak. Kenguruként felpattanva a helyemről, nagy újjongásba kezdtem, majd oda pattogtam hozzájuk s átöleltem két, drága nevelő szülőm.-Rég voltunk már együtt valahol.

-Igen és ez most pont jó időre esett.-mosolygott anyukám és végig simított a fejemen. A munkájuk miatt nincs annyira sok idejük velem jönni akárhova is, de megbeszéltük, hogy egy hónapban egyszer mindig elmegyünk egy családi kiruccanásra. És ez a kiruccanás erre a napra esett.

-Akkor sietek!-vissza rohantam helyemre és amilyen gyorsan csak tudtam, befaltam a reggelim, ami hogy valljuk be...nem volt nagyon praktikus, mert félig kilógott az étel a számból, bár nem nagyon érdekelt.-Minnyárt jövök!-mondtam teli szájjal és eltünve a szemük elől, a szobámba szaladtam. Gyorsan felkaptam magamra egy fekete, kapucnis pulcsit és egy szintén fekete, kissé szaggatott farmert, majd a fürdőbe rohantam. Hajam kifésültem, majd lófarokba fogtam és fényesre megmostam fogam. Miután végeztem a mosdóban, vissza mentem szobámba, elvettem mobilom, amit nemmmellesleg véletlen egész este tölteni hagytam, majd zsebembe csúsztattam és rohantam le nevelő szüleimhez.

-Készen vagyok!-mentem elébük mosolyogva, az előző találkán pedig alig tíz perce volt.

-Te aztán gyors vagy, gyermekem!-kuncogott fel apukám, majd fel húzta cipőjét, amit én is és anya is megtettünk.

Miután kiléptünk a házból, mélyen bele szippantottam a levegőbe és a kocsi fele vettem az irányt. Nagyon boldog és izgatott voltam abban a pillanatban. Nagyon szerettem a nevelő szüleimmel lenni. Ők is szeretnek engem, én is őket. És nekem ennyi éppen elég, ahhoz hogy jó legyen az életem. Jó, mondjuk még szeretek korcsolyázni, de az egy másik sztori.

*lö tájmszkip JungKook 9 iPhone-ján keresztül a városba*

Két nevelő szülőm közt bandukoltam és néztem minden fele. Rengeteg ember volt, kik szerelmes párok, kik időssek, valaki egyedül. De azért mindenki boldognak tűnt. Legalábbis ezt tudtam leolvasni arcvonásaikból. Jah és voltak kis gyerekek akik a házi állataikat sétáltatták. Azokon egy fülég érő mosoly terült szét az arcomon. Mindig is szerettem volna egy házi kedvencet. Pontosabban egy kutyát.De valahogy sosem jutottunk ahhoz a ponthoz, hogy kapjak is egyet.

-Van még egy meglepésünk számodra.-szólalt meg mellőlem, nagyon is selytelmesen apa, mire felé kaptam vidám tekintetem és érdeklődve vártam, hogy folytassa.-De akkor, most csukd be a szemed, és várj itt!-parancsolt rám kedvesen, majd vállaim finoman megérintve, leültetett egy padra.