Hated Love | BTS Suga ff. | VÉGRE ÁTÍRÁS ALATT-ami per pillanat szünetel- |

24. rész

Már javában gyakoroltam össze-vissza, valami koreográfián dolgozva, de sehogy sem jött össze semmi, mikor is valaki megszólított.

-Ugye pihentél is?-jött a bejárat felől a hang, mire felé kaptam tekintetem. Lihegve pásztáztam vigyorgó, de annál inkább aggóddó tekintetét, miközben lassan oda csúsztam hozzá.

-Talán...-kezdtem el gondolkodni.-...öt...percet...?-mondtam kissé félve, bár inkább kérdésnek hangzott.

-És mióta vagy itt?-kérdezte előre félve a válaszomtól. Aprót sóhajtottam.

-Reggel óta.-nyögtem ki félre pillantva, és a jeget kezdtem pásztázni tekintetemmel. Yoongi nem mondott semmit, csak megragadta a karom, majd húzni kezdett az álltalam elfoglalt pad fele. Mikor oda értünk két karomnál fogva leültetett, és Ő pedig mellém. Elővettem üvegem, majd tartalmának felét kiürítettem, és vissza helyeztem a helyére. Fejemet neki támasztotam a hátammögött lévő "falnak", és egy nagyot sóhajtottam. Már el telt négy nap, hogy Yoongi azt a papírt a kezembe adta. Azóta szinte megállás nélkül gyakorlom, és valami koreográfiát keresek, meg valami jó zenét, de egyiket sem sikerült megtalálnom. És a verseny pedig egy hónap múlva lesz.

-Nem kéne ennyire hajtanod magad...-törte meg a köztünk beálló csendet, kissé mély és halk hangon, mire felé kaptam fáradt tekintetem.

-De csak egy hónapom van...ki kell használnom minden adandó pillanatot. És még a zene, se a koreográfia nincs meg.-mondtam egyre feszültebben, ahogy ezeket kimondtam és végig gondoltam a fejemben. Szorított az idő, és tudtam, ha mihamarabb nem találom  meg amikre szükségem van...akkor nem vehetek részt a versenyen.

-Tudod mit?-fordult felém hirtelen egész testével, mire meglepettségemben kissé kitágultak pupilláim.

-Mit?-kérdeztem nagyokat pislogva. Ő alig láthatóan elmosolyodott.

-Táncolj a mi számunkra!-mondta tisztára bezsongva, mire szemeim csak jobban kikerekedtek.

-Süket vagyok, mondd még egyszer.-nyújtottam felé fülem, tisztára komoly tekintettel, de Ő csak vissza tolt eredeti ülöhelyzetembe.

-Jól hallottad, nem vagy süket.-mondta halványan mosolyogva, miközben megfogta kezeim. Szemöldökeim összeráncoltam, ahogy mosolygó arcát pásztáztam.

-Jó. De mégis melyikre gondoltad, hogy táncoljak? Van vagy kétszáz zenétek!-mondtam hitetlenkedve, mire halkan elkuncogta magát. Milyen jó, hogy ilyen könnyen veszi ezeket a dolgokot...

-Attól függ. Te milyet szeretnél? Gyors ritmusút, vagy lassút?-kérdezte kezeim cirógatva. Egy pillanatra elgondolkodtam, majd sóhajtottam.

-Közepeset.-adtam meg a rövid választ, mire aprót biccentett fejével, és előkapta mobilját, amin valamit elkezdett pötyögni, majd felém nyújtotta.

-Válassz ezek közül.-adta a kezembe a készüléket. Aprót sóhajtottam, majd olvasni kezdtem a számokat.

-Young forever, Just one day, For you, Born singer, Butterfly, Coffee, Let me know...-egy pillanatra megálltam.

Let me know...ezt egyszer már hallottam. És nagyon is tetszett. Teljesen ki is ment a fejemből. Hmm...talán ez jó.

-Na? Döntöttél?-kérdezte érdeklődve. Fejem felé kaptam, majd elindítottam a számot. Mikor a fiú meghallotta elmosolyodott.-Jó döntés.-mondta, miközben vissza vette mobilját.

-Akkor a zene kipipálva. Most kell a koreográfia.-mondtam sóhajtva hátradőlve a padon.

-Segítek.