Hated Love | BTS Suga ff. | VÉGRE ÁTÍRÁS ALATT-ami per pillanat szünetel- |

11. rész

*RaRa aki kikészíti Yoongi bácsit*

Mikor felébredtem, már sötét volt kint, de bent még égtek a villanyok. A nappaliban lévő órára pillantottam ami 19:06-ot mutatott. Sóhásítva (sóhájtva+ásítva) felültem a kanapén, mire ledölt rólam a takaró.

Hmm...nem...Yoongi feküdt itt?

Értetlenül körül tekintettem, de nem volt senki a nappaliban, rajtam kívül. Kitakartam a lábam, de hirtelen meg is álltam tervem megvalósításában. Kitágult szemekkel meredtem a lábamra, amin tiszta új kötés volt és még egy BTS-es matrica is rá volt ragasztva.

-Jó, hogy felébredtél. Már készültem indulni.-szólalt meg a kanapé mellől Yoongi, mire felé kaptam fejem. Hirtelen eszembe jutottak anyukám szavai, hogy a hó miatt dugóba keveredett és ezért nem tudott haza jönni. Tekintetem az ablak felé vezettem, ahol megpillanatottam, hogy a hó az még mindig megállás nélkül zuhog.

-Nem engedhetlek el ilyen időben.-mutattam az ablak felé, mire Ő is arra fele kapta tekintetét, majd újra rám pillantott.

-Egy kis hó nem árthat nekem.-gúnyolódott, miközben elindult az ajtó felé, de még időben elkaptam csuklójánál fogva. Értetlenül vissza pillantott.

-Anyukám is ezért nem tudott haza érkezni. Te sem jutnál sokra azzal, ha beragadnál egy hókupacba.-lassan elengedtem csuklóját.-Egyébként is ha csak úgy itthagynál, mit kezdek én magammal?

-Tán' csak nem kedveled a társaságom?-kérdezte szélesen vigyorogva. Éreztem, ahogy halvány pir jelenik meg arcomon, így elfordítottam kobakom.

-Nem...csak ha nem vetted volna észre nem vagyok eppen a legjobb formámban.-utaltam a sérült bokáimra.

-De a délután még simán járkáltál fel-alá.-érvelt tovább, amitől csak jobban elpirultam és zavarba jöttem.

-J-jó, de a-az akkor volt...-vágtam be a durcát, mire sóhajtott és leült az egyik fotelbe.

-Hát, ha ennyire akarod, hogy maradjak...-vont vállat, majd előhúzva mobilját azon működött valamit. "Megalázva" éreztem magam és még mindig zavarban voltam.

-Köszönöm.-nyögtem ki már másodszorra aznap. Fejem le volt hajtva, de szemem sarkából láttam, ahogy értetlenül felém kapja tekintetét.

-Mit?

-Mindent.-suttogtam alig hallhatóan, de úgy hogy Ő meghallja. Sóhajtva felpattant a fotelból, majd a konyhába sétált. Pár perc elteltével vissza tért azzal a tállal a kezében, amiben még volt kettő szendvics, amit én készítettem.

-Tessék.-nyújtotta felém a tálat, kissé zavartan.

-De-

-Nincs "De". Egyél. Nem szabad, hogy legyengüljön a szervezeted.-mondta miközben az ölembe rakta a tálat. Készült vissza ülni a helyére, de újra elkaptam csuklóját, mire vissza pillantott.

-Leülsz és megeszed az egyiket!-mondtam ellentmondást nem tűrő hangon, majd a kanapéra rántottam óvatosan. Értetlenül és kissé kitágult szemekkel figyelte ahogy a kezébe adom az ételt, majd én a másikat kezdem falatozni. A plazma TV-mre meredtem ami pont szembe volt velem és nem néztem el róla. Igaz nem volt bekapcsolva, de jobb volt azt bámúlni, minthogy Yoongira pillantsak "kissé" vörös arccal.

Miután lassan elfalatoztam az ételt, az asztalhoz hajoltam és leraktam a tányért.

-Nincs kedved TV-t nézni?-kérdezte egy sóhajtás kiséretében a mellettem ülő fiú. Lassan felé fordítottam a fejem, majd bólintottam.