30. rész

747 54 28
                                    

Yoongi, bazdmeg, merre vagy már?! Azt mondtad eljössz! Mindjárt én következem, siess kérlek! Megigérted...

-Sam RaRa!-hallottam meg a hangosbemondóba a nevem.

Ennyi. Én következem.

-Sok sikert!-mondták a hátammögött lévőek. Mély levegőt szívtam, majd remegő kezekkel, s lábakkal a jégre léptem és magamra erőltettem egy erőltetett mosolyt. Míg a pálya közepére nem értem integettem a közönségnek, kik végig az én nevem hajtogatták, valahogy így:

-RaaRa! RaaRa! RaaRa!-nem tudom miért volt ez. Nem tudom miért mondták folyamatosan a nevem. De igazság szerint. Nagyon is örültem neki. Mindenki szurkolt nekem.

Egy pillanatra szüleimre, és a BTS-re pillantottam. Ők is az én nevem kiáltották. Könnyek gyűltek szememben.

Yoongi...nem vagy itt. De akkor is megnyerem ezt a versenyt!

És a zene elindult. Vele együtt pedig én is. Mikor pedig Yoongi része érkezett, egyáltalán nem törődtem vele. Hisz ő sem törődött velem. Na, meg. A jövőm fontosabb volt, minthogy most azon gondolkodjak, hol a francba van a fiúm, ki még nem is értesített, hogy nem jön.

Testileg, s lelkileg is mindent beleadtam a táncba. Az ugrásokat egyszer sem hibáztam el. Talán volt egy nagyon apró hibám, de sikerült végig táncolnom a zenét, tökéletesen, amit egy nagy tapsvihar követett.

-RaRa, ez eszméletlen volt!-ugrott a nyakamba életvidáman, Vihogi barátom, mire mosolyogva visszaöleltem. A BTS és még a szüleim is körülöleltek, úgy hogy már azthittem megfolytanak.

-És most Sam RaRa, az első helyre került!-hallottam a hangos bemondóba, mire egyet sikkantva ugrándozni kezdtem örömömben, és most én ugrottam Jimin nyakába, ki szorosan megragadta derekam, hogy le ne essek róla.

-Ő a mi lányunk!-veregette meg nevelő apukám a hátam, mikor végre elengedtem szegény Jimin-t.

*időrepülőutazás az időben, egy órával későbbre*

Egymás kezét szorongatva vártuk a végeredményt. Lassan mondták visszafele a neveket és még egyszer bejátszották mindenki táncát, mikor is már csak az első három helyezett maradt hátra.

-Első leszel, tudom...-suttogta a fülembe egy nagyon ismerős hang a hátammögül, mire kitágult szemekkel hátrafordultam.

-Sunbae!!-ugrottam mosolyogva barátnőm nyakába, ki nevetve visszaölelt.-Annyira hiányoztál...-motyogtam vállába fúrva fejem, amit ő is megtett.

-Te is nekem!-mondta, ahogy elengedett, és akkor láttam, hogy nehezen próbálja meg visszatartani könnyeit. De én is valahogy így voltam vele.

-És az első helyezett nem más miiint...-hallottam meg a "kiáltást", mire automatikusam megszorítottam barátnőm kezét.-SAM RARAAA!!!-a nevem hallatán lesokkolódtam. Szemeimben könnyek gyűltek, amiket nem is tartottam vissza. Hagytam, hogy végig folyanak arcomon, a sós cseppek, majd végül a földre pottyantak. Én meg csak ott álltam, sokkoltan, míg a körülöttem lévő emberek, mind hangos éjjenzésbe kezdtek, és agyon lapítottak hosszú, s szoros ölelésükkel.

*estetete*

-Na, és milyen győztesnek lenni?-tette fel a kérdést, a velem szemben ülő RapMon, miközben az újjabb borral teli poharat felemelte. Csak reméljük nem akar berugni.

-Ne is kérdezd!-nevettem el magam, ahogy belekortyoltam poharamba.-Ez életem egyik legjobb napja!-néztem körül a társaságon. Nevelőszüleim ott voltak, Sunbae, a BTS...csak persze...Yoongi nem. A fiúk sem tudták, hova tűnhetett.

Hated Love | BTS Suga ff. | VÉGRE ÁTÍRÁS ALATT-ami per pillanat szünetel- |Onde histórias criam vida. Descubra agora