Hated Love | BTS Suga ff. | VÉGRE ÁTÍRÁS ALATT-ami per pillanat szünetel- |

21. rész

Egész nap csak sírtam a szobámba zárkózva. A telefonom nevelő szüleim elvették, így nem tudtam, hogy Yoongi hívott-e. Pedig szerettem volna hallani a hangját. Hiányzott. Iszonyatosan. Szó szerint elszakítottak tölle. Mérges voltam nevelő szüleimre. És egyben csalódott. Hogy tehették ezt? Nem úgy volt, hogy mindig azt szerették volna, hogy boldog legyek?

-Kicsim, vacsora.-kopogott be az ajtón, anyukám.

-Nem vagyok éhes.-morogtam, úgy hogy meghallja. Ezután nem is zargatott.

Kössz szépen...

Még Sugart sem láthattam. Mi történt itt? Mi változott meg anyukám gondolataiban?

*teleportájmszkip az időben RaRa törött szivén keresztül egy héttel későbbre*

Már egy hete nem láttam. Mobilom szerencsére vissza kaptam és beszélhettem vele. De mikor beszélgettünk, mindig elsírtam magam. Nekem nem volt elég csak a hangja. Azt akartam, hogy mellettem legyen. Hogy átöleljen. Hogy vígasztaljon, mikor szar helyzetben vagyok. De persze ez nem történhetett meg. Szüleim nem engedték, hogy kimenjek. Ezért még a szobámból sem akartam kilépni. Nem volt értelme. Jiminnel meg nem is beszéltem. Yoongi nem mondott róla semmit. Sugart is alig láthattam. Mindig kint az udvarom volt, de ha enni kellett akkor bejött. És, hogy én mit is ettem? Nagyon semmit. Egész nap csak a szobámban gubbasztottam és csak akkor mentem ki, mikor nevelő szüleim munkában voltak, vagy ha fürödtem. Velük meg nem beszéltem.

-Kicsim...egyél valamit, mert legyengül a szervezeted...-hallottam anyukám hangját szobám ajtaja előtt. Szemforgatva morogtam egyet.

-Kössz, de inkább kihagyom a kaját.-mondtam idegesen, majd tovább hallgattam a fülhallgatómon a zenét. Ekkor viszont kinyílt az ajtó és belépett rajta anyukám. Szemöldök ráncolva ültem fel az ágyamon és néztem, ahogy mögötte apukám is bejön.

-Beszélhetnénk?-kérdezték kissé félve. Aprót elgondolkodtam, majd felsóhajtottam.

-Miről lenne szó?-kérdeztem kezeim összekulcsolva mellkasom alatt. Szüleim leültek az ágyam mindkét szélére, amitől kissé hátrébb hőköltem.

-Yoongiról...-sóhajtotta anyukám.-Tudjuk, hogy hiányzik és, hogy szeretnél találkozni vele, de értsd meg!-pillantott szemeimbe könyörögve, de egyáltalán nem hatott meg vele.

-Hogy értsem meg, ha azt sem mondod el miért is tiltasz el tőlle?!-kérdeztem egyre idegesebben, szúrósan méregetve őt. Dühöm ellenére azért inkább szomorú voltam, hogy nem ért meg. Szemeim könnyesek lettek, de próbáltam nem észrevehetővé tenni.

-Azért kicsim, mert amióta vele vagy, mindig valami baj ér. Sokat sírtál érte és ezt mindig fájós szívvel kellett néznem.-mondta továbbra is könyörögve, viszont ekkor apukám megköszörülte torkát. Felé kaptam tekintetem.

-Szívem...-fogta meg apukám anyukám vállát, aki csak érdeklődve várta, hogy mit is fog mondani a férfi.-Ahhoz, hogy boldog legyél, muszály, hogy a mélybe essél. Ha boldog akarsz lenni, ki kell, hogy szabadulj egy gödörből. És neki már sikerült.-mutatott rám apukám, amitől szívem nagyot dobbant.

Mellettem áll...

-Vagyis sikerült Nekik.-helyesbített a férfi torkát köszörülve. Anyukám arca megenyhült.-És egyébként is oly' sok mindent csinált a mi kis lányunkért. Emlékszel mikor kimentette a tűzből?-kérdezte elgondolkodva, amire anyukám is ezt tette. Pár pillanat múlva szemei kissé elkerekedtek.-Ha Ő nem lett volna...lehet most nem lenne it a lányunk...-húzta szomorú mosolyra a száját apám. Anyukám sokkoltan ült az ágyon, apukám szavait hallva. Próbálta emészteni a hallottakat, ahogy én is.-És utána még gondoskodott is róla. Meg akkor is mikor megfázott.-érvelt tovább a család házigazdája. Anyukám helyeslően bólogatott aprókat, miközben könnyeivel kűszködött.-És tudod mi volt a legjobb abban, hogy találkoztak?-kérdezte kissé halkabban. Anyukám megrázta fejét ezzel nemet jelezve.-Az hogy megszeretett valakit. És vele együtt más embereket is.-szavai hallatán, nem csak anyukám szemei, de az enyémek is elkerekedtek. Igaza volt. Mindenben. Még én sem vettem ezt észre. Megválltoztam. Szereztem egy pár barátot és még egy szerelmet is. És ezt csakis Yoonginak sikerült elérnie.