Hated Love | BTS Suga ff. | VÉGRE ÁTÍRÁS ALATT-ami per pillanat szünetel- |

14. rész

Mobilom vissza csúsztattam zsebembe, és vártam. Míg unatkoztam, lassan lökdöstem magam a hintán. Kellemes volt és kissé megnyugtató. Ha nem lett volna hideg és én sem lettem volna fáradt, egész este ott maradtam volna. Ekkor egy kocsinak az ajtócsapódását hallottam, mire kissé ijedtemben leugrottam a hintáról. A jármű felé kaptam tekintetem, de hirtelen valami, vagy inkább valaki nekem jött tiszta erőből, de szerencsére nem estünk el. Szorosan ölelt, amitől majdnem össze roppantam.

-Tudod mennyire megijedtem, mikor az a hülye közölte velem, hogy elfutottál? És ráadásul még azt a kurva mobilt sem vetted fel.-hirtelen eltolt magától majd egyenesen szemeimbe nézett. Szavai hallatán lesütöttem tekintetem.

-Sajnálom...-nyögtem ki gombóccal a torkomban, mire sóhajtott.

-Az a fő, hogy megvagy.-simított végig karomon, amitől össze rezzentem.-Gyere.-lágyan megfogta a karom, majd a kocsi felé vezetett.-A szüleid már várnak, és halálra aggódják magukat.-aprót biccentettem, majd Vihogi után mentem.

Miután a kocsi megállt a házunk előtt, Jiminnel együtt kiszálltunka a járműből és az ajtó felé sétáltunk.

-Köszönöm, hogy elhoztál.-hajoltam meg előtte, majd egyenesen sötét iríszeibe meredtem. Halványan elmosolyodott, és összeborzolta a hajam.

-Szívesen, de máskor ne hozd rám így a szívbajt!-mutatta fel mutatóujját, mire bólintottam, és egy köszönés kiséretében, beléptem a házba. Az ajtó csukúdására nevelő szüleim hozzám rohantak. Anyukám mikor meglátott, gondokodás nélkül nekem rohant és szipogva szorosan átölelt. Majd apukám is mellém lépett.

-Jaj kincsem! Annyira féltem!-tolt el magától szipogva anyukám.-Hol voltál? Miért nem jöttél haza?

-Sajnálom...-hajtottam le a fejem. A szívem összeszorult. Őszintén sajnáltam és bántam, hogy nem rögtön haza indultam.-Egy erdőben voltam...egyedül akartam egy kicsit lenni...-és most még nem is hazudtam, hanem az igazat mondtam.

-Megértjük, ha egyedül akarsz lenni, de legalább szóltál volna.-tette kezét vállamra apukám, amitől csak mégjobban összeszorult a szívem.

-Sajnálom...-sajnálokoztam továbbra is, mire mind a ketten felsóhajtottak.

-Nem haragszunk, csak nagyon féltünk. De máskor ne csinálj ilyet!-figyelmeztettek, mire aprót biccentettem és felmentem a szobámba.

*tájmszkip az időben a szerelmi kapcsolatokon keresztül a másnap reggelre*

Reggel nyúzottan és kisírt szemekkel ébredtem. Régen volt már ez. Sóhajtva kikászálódtam az ágyamból, majd valami tiszta ruhába átöltözve a mosdóba mentem. Miután elvégeztem reggeli rutinom, Sugart mentem keresni.

-Sugar!-kiáltottam ki az udvarra, mire kutyám se perc alatt bent is termedt a házban. Készítettem neki kaját, majd megsimogatva fejét mentem vissza a szobámba. Miután magam után becsuktam az ajtót, megcsörrent a mobilom. Kissé félve néztem meg, hogy ki hív.

Jimin

Írta a kijelzőn, mire sóhajtva felvettem.

-Haló?-szóltam bele.

-Szia...-hallottam a vonal mögül...de nem Jimin hangját. Hirtelen dühös lettem. Kezeim ökölbe szorítottam, de ezzel együtt szemeim könnyekkel teltek meg.-Kérlek ne rakd le!-tette hozzá gyorsan, bár terveztem volna hagyni a fenébe, mint ahogy azt ő tette tegnap velem.

-Fél! percet kapsz.-morogtam az orrom alatt dühösen, de mégis inkább szomorú voltam. Aprót sóhajtott, amitől kirázott a hideg.

-Gyere át ma este!-mondta ellentmondást nem tűrő hangon, mire megforgattam szemeim.