The Island /Jurassic Park ff./

A sziget

Kim megdörzsölte a szemét.

Corin unottan nézegette a körmét, míg Drake Brett szavaira figyelt.

Valahogy a barna hajú lányt egyáltalán nem kötötte le a fiú mondanivalója, pedig volt mit közölnie.

Beszámolója szerint ugyanis egy tollas, közel két méter magas lény járkál a fedélzeten, és rengeteg vér tarkítja a mindig makulátlan padlózatot.

- Tollas, és kibaszott magas? – pislogott értetlenül Drake.

- Eléggé – bólintott Harvey, és egy szisszenéssel díjazta, ahogy Kim bekötötte sérült karját.

- Becky tuti, tudná, mi az – sóhajtotta a vörös hajú srác – Csak meg kéne őket találni Clinttel.

- Az se biztos, hogy élnek még. Szerintem hagyjuk el a hajót egy csónakkal, és tűnjünk innen – pattant fel Corin.

- Nem jó ötlet – csóválta meg a fejét Kim – Először is, nem tudjuk, hol vagyunk, másodszor meg, gondolod, hogy a vízi izék ellen egy kis csónaknak lenne esélye?

Fletcher inkább csendben maradt. Miltonnak igaza volt, még ha nehezen is ismerte be magának. Grant és Malcolm meséi elegek voltak számára is, hogy rájöjjön, tényleg hülyeséget beszél.

- Oké, de akkor sem maradhatunk itt.

- Nem bizony. Elég lusta népségről van szó. A sérültet, vagy a legkisebbet, leggyengébbet támadják – biccentett Brett felé Drake – Ha az az izé húsevő, akkor megérzi a vér szagát, és megtalál minket. Minél előbb megszabadulunk a szagos holmijainktól, annál később erednek a nyomunkba.

- Ezt te meg honnan tudod? – vonta fel a szemöldökét a fiú testvére, melyre amaz megvonta a vállát.

- Amikor Beckyre rájön az ötperc, én szoktam meghallgatni. Hálát adok az égieknek, amiért így van.

- Tegyük fel, igaza van. Hogy jussunk ki? – nézett körbe ötleteket várva Harvey. Csend volt a válasz – Ennyire ne buzgósítsátok magatokat...

- Előbb nem kéne megtudnunk, ki van egyáltalán életben? – tárta szét a karját Drake – Már nem azért...

- Clint szobája a felettünk lévő emeleten van. Az a dög, meg arra ment. Szóval felejtsétek el, hogy én odamegyek – rázta hevesen a fejét Brett.

- Viszont fegyverek is ott vannak – emlékeztette a csapatot Corin – Ha azokat elérjük, már félig nyert ügyünk van.

- Ezeknek az állatoknak atomvastag bőrük van. Sok szerencsét az átlyukasztásukhoz – biccentett Drake testvére felé.

- Akkor is kell, hogy legyen kiút. Én biztos, hogy nem itt várom meg őket – állt fel a helyéről Kim, és az ajtó felé vette az irányt – Brett találkozott eggyel, ami azt jelenti, ha többen vannak, hogy nagy eséllyel elhagyták ezt az emeletet. Tehát, ha elég ügyesek vagyunk, kijutunk anélkül, hogy meghalnánk.

A másik három gyerek értetlen pillantást vetett Miltonra, aki törhetetlenül kivágta az ajtót, és kilépett rajta.

Rikácsoláshoz hasonló ordítás harsant a folyosó közelebbi végéből, melyet gyors koppanások követettek.

Kim Miltonnak nem volt igaza.

🍀🍀🍀

Jose Calder erősen lihegett.

Az oldala szúrt, és minden neszre felkapta a fejét. Elfáradt.

- Biztos benne, hogy jó irányba megyünk? – kérdezte, immáron maga sem tudta, hányadszorra.

- Azért fizet, hogy ne hagyjam meghalni, Calder. Maga szerint jó irányba megyünk? – vonta fel a szemöldökét Malik.

Mit ne mondjon, idegesítette Jose folyamatos magyarázása, mely csak ebből az egy kérdésből állt, és habár legszívesebben lelőtte volna, tisztában volt vele, ettől a férfitől kapja a pénzét. Valamint, nem lenne elég nyugtatója, ha csakúgy itt hagyná főnökét.

Szóval csendben tűrte, ahogy a milliomos szitkozódik a szúnyogokra, és nyavalyog egy kis sétától.

Paul is elfáradt, de tudta, hogy ha megállnak, fincsi vacsora lesz belőlük. Már ha két izzadt és koszos férfi finom lehet.

- Remélem, még jó messze vagyunk... – fogott bele újonnan Calder.

- Miért is? – ráncolta a szemöldökét Paul.

Ha megint a dínó-ajándékkal jön, lelövöm, esküszöm...

- Mert elvesztettem a telefonom, és lányom meg fog ölni, amiért nem hívtam fel – vonta meg a vállát.

- Szerintem a lányáért kellene utoljára aggódnia, Jose – csapott le egy szúnyogot a nyakán Malik – Jelenleg kisebb gondunk is nagyobb annál, hogy a lánya mit fog szólni, ha hazaér. Feltéve, ha egyáltalán életben marad.

- Tudja, én nem azért béreltem fel, hogy okoskodjon, Paul – tolta fentebb a kalapját Calder.

- Én sem ezért fogadtam el a pénzét.

- Akkor meg minek csinálja? – ráncolta a szemöldökét a milliomos.

- Mert rengeteg ember halt meg ezek miatt. Továbbá így is sok a munka – vonta meg a vállát a vadász – Ha elszabadul egy csapat ragadozó, egyenesen fejetlenség lesz.

- És maga csak ezért aggódik? – horkant fel Calder.

- Pontosan, Jose – bólintott – Mint ahogy maga a lánya haragja miatt.

- Jogos, Paul, jogos.

- Kérdésére válaszolva, Calder, estére beérünk a spino területére, és még egy nap, míg átvergődjük magunkat rajta. Holnap estére érünk a parthoz, ha végigaludjuk az éjszakát.

- Akkor estig nem fogunk pihenni? – kerekedtek el a férfi szemei, melyre a vadász megrázta a fejét.

- Minél előbb el kell, hogy hagyjuk a szigetet, ennek érdekében pedig nem. Ha nem akar meghalni, és tisztességesen ki is akar fizetni, akkor azt teszi, amit mondok, és ahogyan mondom – kötötte az ebet a karóhoz Malik.

Jose nem szokott hozzá, hogy parancsolgatnak neki. Főleg nem egy rangon aluli, de nem ellenkezhetett. Bele sem mert gondolni, mi lenne a kislányával, ha megölné egy jött-ment lény. Így is elvesztette az anyját, nem volt szüksége rá, hogy még az apjával is történjen valami.

Viszont azt is tudta, hogy nem fog hazamenni üres kézzel.