The Island /Jurassic Park ff./

Szürke gyíkok

Corin Fletcher kezdte gyűlölni Beckyt.

Igaz, a lány nem tett semmi rosszat, Corin egyáltalán nem így gondolta. Izzott a haragtól.

Mindig is utálta, ha valaki okosabbnak képzeli magát, mint amilyen valójában volt, főleg, ha ezzel beletapos a Fletcher-lány becsületébe.

Rebecca kapásból lenyúlta Clintont, és, ha ez még nem lenne elég, jobban tájékozódott az őslények terén, mint Corin.

Bár ez zavarta volna a legkevésbé, ha nem ilyen helyzetben lettek volna.

Abban reménykedett, hogy azok a tollas akármicsodák utolérték és széttépték, amíg őket mentette. Tudta jól, hogy erre kevés az esély, elvégre Rebecca jó kondiban lévő lány volt, ráadásul tudta, mit tehet meg ezekkel és mit nem.

De ennél jobban csak annak örült volna, ha otthon lehetne.

Lemászott a fáról, és nyújtózkodva lesett körbe.

Drake már ébren volt, Brettet viszont nem látta sehol. Clint az egyik magasabb ágon szunyókált, lélegzete a leveleket mozgatta, és Corin magában mosolygott azon, hogy a fiú milyen aranyosan alszik. Már előre eltervezte, milyen jót fog röhögni, amikor bekapja azt a levelet, és zuhanórepülésben találkozik majd a földdel.

- Éhes vagy? – fogadta testvére a lányt, a kezébe nyomva valamilyen piros, ragadós gyümölcsöt.

- Honnan a francból szedtél te cseresznyét?! – pislogott nagyokat az apró szemekre. A Fletcher-fiú csak vigyorgott.

- Megvannak hozzá a megfelelő képességeim.

Drake büszkén kihúzta magát.

- Edd meg, mielőtt valamelyik dög kiszagolja. Szeretik ezek is, és garantáltan nem a barátságosabb fűzabálók – biccentett a háta mögé.

Corin felvont szemöldökkel lépett el testvére mellett, azonban szinte azonnal vissza is hőkölt.

Három, megtermett, acélszürke színű gyík legelte a zöldellő cseresznyefák lombkoronáit, kicsivel alattuk. Szerencséjük volt, hogy egy magasabb kiszögellésnél álltak meg éjszakázni. Bár nem tűnt úgy, hogy túl nagy gondot okozna nekik is felmászni idáig.

- Ezek meg mik?

- Nem t'om a nevét – vonta meg a vállát Drake – De ez az a dínó, amelyik megfejeli a másikat. Nagyon zsír gyíkok.

- Pachycephalosaurusok – sóhajtott fel Corin. Legalább ennyit megjegyzett rövid dinoszauruszokkal kapcsolatos pályafutása alatt.

És hálát adott az égieknek, amiért ezt a fajt legalább ismerte. Elég népszerűnek számított a kölykök körében.

- Brett hol van? – intézte Corin szavait testvérének, azonban a szemeit le sem vette az őslényekről.

Egészen lenyűgözőnek hatott, ahogy egy kétméteres példány közvetlenül az orra előtt hajtott le egy ágat, hogy aztán az visszacsapódva majdnem levigye a lány fejét.

Csodálatos, de nem veszélytelen.

- Hát... itt nincs – nézett körbe Drake, mire húga legszívesebben fejbe csapta volna önmagát is, és a fiút is.

Valószínűleg meg is tette volna, ha nincs három óriási gyík a közvetlen közelükben, 25 centis vastag csontkoponyával, tüskékkel és egy zömök farokkal felszerelkezve. Ha ezeket megijeszti, nem élik meg a következő cseresznyeszezont.

- Használható mondanivalód nincs? – vonta fel a szemöldökét Corin.

Drake elgondolkodott.