The Island /Jurassic Park ff./

Keresve

Rebeccának már a legelején sem jött be Paul Malik, bár ezt próbálta palástolni.

Azonban ahogy egyre jobban megismerte, rá kellett jönnie, hogy még mindig nem bírja. És kezdte sejteni, ezután sem fogja.

Ellenben az apja egészen elviselte, így ő sem tehetett mást.

Pedig néha nagyon szívesen behúzott volna egyet a férfinek.

- Hol vannak a barátai, Miss Calder? – zökkentette ki Malik a lányt gyilkolási szándékaiból.

- Na látja, ezt én is szeretném tudni – bólintott rá Becky.

- Tehát nem tudja – vonta le nagyon okosan a következtetést a vadász.

- Nem, nem tudom, tekintve, hogy egy csapat utahraptor elől menekültem, míg ők elhagyták a hajót – vágta rá gúnyosan a Calder-lány.

- Ne marakodjatok, inkább azon gondolkodjunk, hogy találjuk meg őket – állította le a két félt Jose. Rebecca lehorgasztotta a fejét.

Na, nem mintha annyira szégyellte volna magát.

Csak a jókedve kiült az arcára is, és jobbnak látta azt elrejteni.

Paulnak sem volt ínyére, de a milliomostól kapta a pénzét. Jobbnak látta ilyen témában rá hallgatni. Őrá csak a biztonságuk van bízva.

- Ha a rádiómat nem hagytam volna el futás közben, akkor lenne esélyünk, de így...

- Rádió? – ráncolta a szemöldökét Malik, melyre a lány bólintott.

- Drake hozott egy párat, amit szétosztottunk egymás között. Úgy volt, hogy azon fogunk kommunikálni, amíg nem találjuk meg egymást. De sikeresen elhagytam! – csapott mérgesen a combjára Becky.

- És bekapcsolva hagyta? – csillant remény a vadász szemében, azonban, mikor a lány nemlegesen megrázta a fejét, érdeklődése lelankadt.

- Ettől függetlenül még megtalálhatjuk – gondolkodott el Jose.

- Tudom, de nem láttam túl biztató nyomokat erre fele jövet - sóhajtotta gondterhelten Rebecca.

- Én pedig kilőttem az utolsó adag nyugtatónkat is, mikor megmentettem a lányát, Calder.

- Remek, akkor mi legyen?

- Mehetnénk éleslőszerrel is, de annak túl nagy a hangja – nézegette a kezében tartott puskát Malik.

- Kizárt – rázta a fejét hevesen Becky – Ezek az állatok csak élik az életüket, nincs joga végezni velük!

- Emlékeztetném, Miss Calder, hogy öt dög majdnem a magácska fejét is megette. Szerintem van jogom ahhoz, hogy lepuffantsak néhányat – kérte ki magának Paul.

- Nem számít, akkor se bánthatja őket! – tartott ki a maga igaza mellett Rebecca – Hammond nem azért hozta létre ezt a helyet, ezzel az ökoszisztémával, hogy aztán maga, meg a puskája kedvére gyilkolhasson. És nem szándékozom változtatni a véleményemen, pedig egy barátomat már megölték!

- Egy barátodat? – kerekedtek el Jose szemei.

- Kimet egy utahraptor vágta fel, mint egy kötözött sonkát...

- Tudja mit? – vigyorodott el Malik, melyre a lány felkapta a fejét – Éleslőszert használunk, ha megtámadnak minket, és nincs más lehetőség. Ez így megfelel?

- Csak akkor, ha nincs más út? – fonta össze a karját maga előtt, felvont szemöldökkel Rebecca.

- Csak akkor – bólintott Paul, tartva a jókedvét.

- Rendben. De csak egyszer hibázzon, és esküszöm, nem jut haza – vágott hátraarcot a férfinek, majd az apjához lépve ellenőrizte a kulacsot, mennyi víz van benne.

🍀🍀🍀

Paul Malik úgy volt vele, ad egy esélyt a lánynak, és még nem lövi le.

Habár rendkívül idegesítette a természete, tisztában volt vele, hogy a dínókkal talán ő jobban szimpatizál, mint amennyire Paul valaha is fog.

Viszont kellemesen csalódott is vele kapcsolatban. Calder úgy festette le előtte a lányát, mintha valamilyen törékeny virágszál lenne, holott ez korántsem volt igaz.

Rebecca úgy kezelte a helyzetet, amennyire tőle telt, és egy csepp félelmet sem mutatott, amikor öt dinoszaurusszal állt szemben.

Pedig Malik biztos volt benne, hogy a lánynak fogalma sem volt róla, ő is ott van, ráadásul fegyverrel.

De a gyíkoknak sem akaródzott megtámadni őt. És ezt furcsállta a viselkedésükben a legjobban.

Paul úgy döntött, inkább nem teszi szóvá a dolgot. Noha fogalma sem volt arról, Becky sejt-e valamit ezzel kapcsolatban, vagy akár már a választ is tudja, nem tett semmit.

Nem tudta, mennyi köze lehet hozzá, így inkább hanyagolta a dolgot. Neki annyi a feladata, hogy kivigye őket innen, aztán felvegye a fizetését, és leléceljen. Nagyban remélte, hogy most van itt utoljára.

Látott reményt a hajóban, de nem sokat. Ha az újonnan megkerült lánynak igaza van, akkor nagy valószínűséggel vagy egy állat, vagy hulla zárja el az utat, és Paulnak nem fűlött a lövöldözéshez a foga.

Vagy a takarításhoz.

Éppen csak, hogy hajnalodott, amikor felrázta a társaságot, azzal a céllal, hogy induljanak, amikor a távolból ismét üvöltés keltette fel a közeli fán tartózkodó madarakat.

- Valamelyik rex nagyon szeretne minket...– jegyezte meg Malik.

- Ez nem rex –rázta a fejét Rebecca, elnyomva egy ásítást.

- Akkor micsoda? – ráncolta a szemöldökét Jose, lánya válaszát várva.

- Hát... nem tudom biztosan, mert nem olvastam még a kikeltett állatok listáját... de ez nem rex.

- Akkor mi a tipp? – kanyarított a vállára a fegyverét Paul.

- Nem carnotaurus, az van olyan nagy, mint egy rex... Ez inkább ceratosaurus. Grant mesélte, hogy amikor itt járt, egy ilyen kapott rajtuk a telefonkeresés közben a spinotrágyában. Durván hét méter hosszú, és öt-hat méter magas. Van egy szarva az orrán. 900 kilogramm. Nem nagy cucc – vonta meg a vállát Rebecca.

- Nem nagy cucc egy majdnem egy tonnás lény, ami akkora, mint egy busz? – horkant fel a vadász, melyre a lány bólintott.

- Nézze, ősbiológusi szemmel nézve ez egyáltalán nem nagy. A brachiosaurus, na az már nagy, vagy a diplodocus. De egy ceratosaurus nem olyan eget rengető...

- Majd akkor mondd ezt, Becky, ha szemben állsz vele – legyintett Jose, Rebecca pedig megforgatta a szemét.

- Akkor is meg kell próbálnunk megszerezni azt a rádiót – nyújtózkodott Malik – Szóval induljunk. Merre van a hajó?

- Innen talán délre. De Corinnal könnyebb lenne, ő jobban ért a térképekhez...

- Megkeressük őket is, csak legyen meg a rádió – biztosította a lányt Paul, majd összeszedve maradék holmijukat elhagyták a fát, amelyen az éjszakát töltötték, és megindultak abba az irányba, amerről Rebecca érkezett.

Azzal viszont nem számoltak, hogy követik őket.