The Island /Jurassic Park ff./

Korallkék és élénkvörös

Clinton Aldrent majd' megölte az ideg.

Úgy érezte, élete értelmét vesztheti akármelyik pillanatban.

Fogalma sem volt arról, hol lehet Rebecca, és ebbe majd' beleőrült. Nem tudhatta, hogy tulajdonképpen biztonságban van. Már amennyire egy ilyen helyen ez előfordulhat.

Kim Miltont elvesztették, nem akart még egyszer így járni.

Nem érdekelte Corin Fletcher hisztije, vagy Drake megvető pillantásai. Bízott abban, hogy Brett tudja, mit csinál, és tényleg megkeresik majd a lányt.

Már, ha van még kit keresni.

Tudta, hogy uralkodnia kell magán. Nem hagyhatja, hogy ilyen helyzetben az érzelmei átvegyék felette az irányítást.

Becky is mindig ezt mondta, amikor olyan helyzetbe keverte magát, amelyből alig tudott kimászni. És általában bejött.

Corinnal az oldalán lépkedtek az avarban. A száraz sár és félig emésztett levelek ropogtak a talpuk alatt.

A lány szüntelenül a kezében tartott rádiót szorongatta, Clint pedig nem szívesen kérdezett rá, miért teszi.

Csak annyit közölt vele, mikor lerázta a fáról, hogy Brett talált valamit, amit nekik is látniuk kell. Ennél többet nem tudott, és a tegnap esti vitát követően nem is szívesen szólt hozzá a Fletcher-lányhoz.

Valahogy nem akaródzott.

A távolban szüntelenül folyt, hol a madarak társalgása, hol a dinoszauruszok üvöltése. És egyik sem volt túlzottan megnyugtató.

Minden tisztás után Clint alaposan körbenézett, valami olyan fegyver után kutatva, amelyet gyorsan megszerezhet, és használhat, ha úgy adódna. Viszont mindig csalódnia kellett.

Szerencséje volt, amiért Brett és Drake nem voltak túl messze, és nem támadta meg őket semmi olyan, amelynek nem kellett volna.

A két fiú valami nagyot és roppant büdöset állt körbe. Clint ezt a szagot érezte már korábban is, azonban kilépve a bokrok közül egyenesen a hányinger kerülgette.

Égette belülről a légutait, és Aldren azt kívánta, bárcsak otthon lehetne, vanília illatú gyertyákkal körülvéve.

Azonban a vágya nem teljesült.

- Megdöglött – fogadta a párost Drake – Az éjszaka kerülhetett ide.

Clint felvont szemöldökkel lépett közelebb a tetemhez.

Szépen elintézték, annyi biztos volt.

Maga a lény olyan 8-9 méter hosszú lehetett, bőre (már amennyi még volt neki) zöldes-sárgásan fénylett.

- Az egyik mellső lábát letépték, a hasfalat felnyitották. Hiányzik a mája, a szíve és... talán a veséi is. A tüdeje szintén, négy bordája törött... – mérte végig az állatot Corin –... karcolások borítják a hátát, bal lábán mély vágás, a nyakát átharapták... Szerintem ezt nem egy állat csinálta, hanem több...

- Vagyis belőlünk is vacsi lesz, ha nem lépünk le innen – bólintott Drake, és nagyon úgy festett, hamarosan kidobja a taccsot.

- Itt nem ez az érdekes – csóválta a fejét Brett, a legyekkel borított állatra bökve – Nem sokkal arrébb találtam...

Clint úgy érezte, elpattan benne valami.

Szinte hallotta, ahogy annak a dolognak megrepedt az üvege, és összetörik. Érezte, ahogy a szilánkok egyre mélyebb és fájdalmasabb vágásokat ejtenek a mellkasában.