The Island /Jurassic Park ff./

Új nézőpontok

Brett Harvey mindig is furcsa gyerek volt.

Szülei egyetlen gyermekeként mindent megkapott, amire csak vágyott, és soha nem szenvedett hiányt semmiből. Mégis képes volt értékelni az életét, főleg, amikor egy nála sokkal magasabb, 65 millió éve kihalt állat akart a seggébe harapni.

Mindennek ellenére próbált higgadt maradni, már amennyire ez lehetséges volt egy barátod elvesztése és egy másik eltűnése után.

Mert Rebecca Caldert bizony elnyelte a föld, mióta látták leszaladni a hajóról. Clint pedig teljesen mértékben kiborult.

Ész nélkül csak magukra számíthattak, ezt Brett is nagyon jól tudta, elvégre Becky a szigetet is ismerte, valamelyest. Elvégre személyesen is találkozott Hammonddal és Granttel.

Dinoszaurusz imádatával pedig ki tudták kerülni a dögöket.

Harvey inkább bele sem gondolt, mekkora veszteség lenne a számukra. Nem beszélve arról, hogy Aldren rendkívül aggódik érte, emiatt pedig Corin is ideges.

Mert, mondjuk ki őszintén, a Fletcher-lánynak megtetszett Clinton. Viszont a fiú nem szentel neki annyi figyelmet, mint amennyit a primadonna elvárna.

Rebecca sokkal jobban leköti az érdeklődését.

Brett nem akarta még több barátját elveszíteni.

A hajót már jócskán elhagyták, és fogalmuk sem volt róla, hol lehetnek. A rádiókat nem kapcsolták be, csak amikor úgy érezték, biztonságos. Nem akarták megkísérelni, hogy egy zárlat miatt a sziget fél állatállományát magukhoz csábítsák.

- Akkor is meg kéne keresnünk... – dünnyögte az orra alatt Clint, azonban szavai nem találtak megértő hallgatóságra.

- Hogy aztán minket is felfaljanak? – horkant fel Corin. Egyáltalán nem titkolta ellenszenvét.

- Ne legyél ennyire biztos abban, hogy meghalt – rázta a fejét Drake – Talán csak ki van kapcsolva a rádiója...

- Szerintem meg... – torpant meg Brett –... jegeljük a témát, és koncentráljunk arra, hogy mi legyen a következő lépésünk.

- Találni kaját – simogatta korgó hasát Drake.

- Meg vizet és valami szállást éjszakára – bólintott Corin – Merthogy én nem fogok a szabad ég alatt, a földön fekve aludni, az is biztos.

- Primadonna... – dörmögte az orra alatt a Fletcher-fiú, mire nővére tarkón vágta.

- Ne most öljétek meg egymást – lépett el a páros mellett Clint – Arra itt vannak ezek a dögök.

- Egyet kell, hogy értsek – biccentett Harvey is rá a dologra, és elővéve a rádióját megpróbálkozott még egyszer Becky elérésével.

Azonban nem ment sokra.

- Mi lehet ezzel a lánnyal...

- Megették, az lehet!

- Fogd már be, Corin!

- Nyugodjatok már le! – csattant fel Brett, türelmét vesztve – Tojok rá, mennyire vagytok oda Beckyért, vagy mennyire nem, a barátunk, és ha módunk lesz rá, megkeressük, de amíg nincs fegyverünk, ugyanúgy meghalunk! Szóval mindenki befogja, és felmászik egy kibaszott fára, ahol aludni fog. Most!

- Diktátor...

Drake duzzogva tette, amit barátja mondd, Clint pedig egyenesen válaszra sem méltatta Harveyt, holott igaza volt. Corin sértetten elfordult, és a legközelebbi növény legtetejét vette célba.

Brett idegesen sóhajtva fordult egy vastag törzsű tölgyhöz. Hol vagy Becky?

🍀🍀🍀

Jose Calder szerette a meglepetéseket.

Imádta, amikor a hozott valamit, és mindig gyönyörrel a szemében nézte, hogy miként reagál Rebecca az apja által hozott ajándékokra.

Azonban amikor Malik visszatért, és valóban a tizenéves volt az oldalán, ráadásul megsérülve, valahogy nem volt kedve örülni.

Becky úgy festett, mintha végigcsúszott volna a sajtreszelőn.

Karcolások borították szép arcát, és az eddig hibátlan karját, a piros kockás ingje, melyet még a nevelőnője varrt a lány számára, szétszaggatva lógott.

- Rebecca – pislogott nagyokat Jose a lányára. Legvadabb álmaiban sem gondolta, hogy pont itt fogja viszont látni.

- Apa – vetette magát Becky a férfi karjai közé.

Calder ügyetlenül, de erősen szorította magához.

- A világért sem szakítanám félbe eme megható pillanatot – köszörülte meg a torkát Malik – de ezek a dögök vissza fognak jönni.

- Nem fognak – rázta meg a fejét Becky.

- Már meg ne haragudjon, kisasszony, de ezek vadállatok, és nálam jobban nemigen ismeri őket – rázta meg a fejét a vadász – Erre lettem kiképezve.

- Ha hazudik, tegye rendesen – lépett keresztbe font karokkal Rebecca a férfi elé.

- Vadász vagyok, kislány. Nem értheted jobban az itt folyó dolgokat, mint én.

- Azt hiszi? – vonta fel a szemöldökét a lány – Miből gondolja, hogy visszajönnek?

- Prédának tekintenek minket. Ezen kívül betolakodónak. Védeni fogják a területeiket, és vacsorának visznek, ha lesz rá alkalmuk – vágta zsebre a kezeit Malik.

- Lehet, egy oroszlánnál bejön ez a gondolkodásmód, vagy egy farkasnál. Viszont elfelejti, hogy ezeknek az állatoknak évmilliókkal hamarabb be voltak állítva a védekező és támadó protokolljai.

- Mire céloz?

Valahogy nem tetszett a férfinak, hogy egy kislány okítja. Azonban mégis értékelte benne, hogy nem az a legnagyobb baja, hogy letört a körme.

- Arra, hogy oda mennek, ahol a legnagyobb biztonságban érzik magukat. Tehát vissza a hajóra...

- Már akartam kérdezni, kincsem, te hogy kerülsz ide? – nézett aggódó, barna tekintetével lányára Jose.

- A hajó, amin tartották azt a bulit, itt kötött ki ma reggelre.

- Ez megmagyarázza, miért lépett le a rex, ahelyett, hogy megevett volna – biccentett a férfi felé Malik – Csak azt nem értem, hogy hallhatta meg, amikor mi nem.

- Szerintem nem lényeg – rázta meg a fejét Jose.

- Rebecca, azt mondta, egy hajóval jöttek ide, igaz? – kapott a nyúlfarknyi információ után Paul, melyre a lány bólintott – Esetleg vissza tud oda vezetni?

- Nem tudom, mi haszna lenne belőle. A felfelé tartó lépcsőt eltorlaszolta valami, és nincsenek túlélők. Emellett a hajó sokat károsodott, csoda, hogy még nem süllyedt el...

- De valami fegyver csak van, nem?

- De, de, mondom, hogy eltorlaszolták az ajtót. Meg amúgy is, még meg kell keresnem a barátaimat is. Nem fogok nélkülük elmenni! – rázta meg a fejét Becky.

Paul felsóhajtott. Már előre látta, hogy sok problémája lesz a lánnyal, ha sokáig össze lesznek zárva. És nagyon úgy tűnt, hogy így lesz.