The Island /Jurassic Park ff./

Égen járók

Paul Malik, ha nem a saját szemével látja, el sem hiszi.

Azt sejtette, hogy Rebecca Calder amúgy sem egy drámakirálynő, de ahogy minden félelem nélkül hátat fordított a dögnek, és véres arccal valamint ruhával kezdett felé araszolni, valahogy letisztázódott benne, kivel is van dolga.

Még ha pár méter után rohant is.

A férfi szívéről nagy kő esett le, hogy a lánynak nem esett baja. El sem tudta képzelni, mekkorát kapna Jose-tól, ha meghalt volna.

Becky meg sem állt Malikig, hogy aztán a kabátba kapaszkodva a férfi mögé kerüljön, és hevesen zihálva várta, mi lesz a folytatás.

A ceratosaurus szenvedett, hangjába beleremegtek a fák. Rebecca megszorította a kabátot, fejét Paul hátának nyomta. Közben a férfi felemelte a puskát, hogy használhassa, ha muszáj.

Eddig nem mert lőni. Félt, hogy véletlen a Calder-lányt találja el, és nem volt hajlandó kockáztatni.

Mikor a dinoszaurusz befejezte hisztijét vetett egy gyilkos pillantást a vadász irányába, majd elvánszorgott.

A tekintete nagy valószínűséggel örökre beleégett Paul agyába. Nem gondolta volna, hogy ezek a lények ennyire... intelligensek lennének.

Rebecca megremegett a férfi mögött.

Malik nagyot sóhajtott, majd leeresztve a fegyverét megfordult, hogy szembe nézhessen a lánnyal.

Ő maga sem tudta, mit mondhatna neki. Dicsérje talán meg, vagy szidja, amiért nem engedelmeskedett neki?

Végül mindkettőt elvetette.

Becky alig észrevehetően sírt.

- Miss Calder, megsérült? – keresett bárminemű karcolást a lányon Malik, azonban a ceratosaurus vérén kívül mást nem látott.

- Nem, uram – törölte le könnyeit Rebecca – Csak...

Paul értetlenül, választ várva nézett rá. Nem szokása nőket vigasztalni, és úgy gondolta, nem most akarja elkezdeni.

- Csak? – vonta fel a szemöldökét.

- Kibaszottul megijedtem! – fakadt ki, és a vadász köré fonva a karjait, alaposan a frászt hozta a férfire.

Malik próbálta összerakni, mi is folyik itt, de nem igazán akart sikerülni neki. Mindenesetre viszonozta az ölelést, reménykedve abban, ennyi elég lesz a lánynak.

Rebecca gyorsan észbekapott, és elhúzódott Paultól, mintha égetné a férfi érintése. Letörölte könnyeit, majd elvigyorodott.

- Elhagytam a kését, Malik.

- Pff, gondoltam – forgatta meg a szemét szórakozottan a vadász. Örült neki, hogy nem kellett semmit mondania. Nem a szavak embere ilyen téren.

- Becky?

A harmadik hang teljes mértékben ismeretlen volt Malik számára. Egy srác beszélhetett, talán a lány elveszett társaságából.

Több tippje nem volt.

- Brett?

Rebecca arca felvirágzott a vér és kosz alatt – Hol vagy? A többiek is ott vannak? Ugye nem haltatok meg?

A kérdésrohamtól Paulnak ösztönösen mosoly kúszott az ajkára. Összefonta karjait maga előtt.

- Többé-kevésbé élünk...

- Clint üzeni, hogy fojtsd meg magad... ja, és hogy nézzetek fel.

Becky felvonta a szemöldökét, majd felemelte a fejét.

Egészen sugárzott a boldogságtól.

A lány eltette a rádióját, egy magasabb, szőke srác pedig Paul mellett landolt. De nem érte el a célját, a vadász meg sem rezzent.

Malik feleslegesnek tartotta, hogy ő is bámészkodjon. Illedelmesen megvárta, amíg mind a négy egyén ott nem áll mellette. Vagyis majdnem mellette.

Rebecca Calder jobban foglalkoztatta őket, mint a férfi, amit annyira nem is bánt. Nem szeretett a figyelem középpontjában lenni.

Inkább azzal volt elfoglalva, hogy kitalálja, melyik gyerek, milyen kapcsolatban lehet Beckyvel.

Maga sem tudta, miért érdekli ez jobban, de nem is nagyon akart ezzel foglalkozni. Ha megszabadul a lánytól, csak kevesebb dolga lesz.

Az a szőke srác, amelyik terve volt a férfit megijeszteni, bizonytalan szemekkel méregette Malikot. A vadász felvonta a szemöldökét, mire a fiú elfordult.

Valahogy az az érzése támadt, vele lesznek még gondok. Ahogy a másik barna hajú lánnyal is. A másik két srác nem tűnt veszélyesnek.

Újabb üvöltés rázta meg a fák leveleit.

- Szerintem menjünk, Miss Calder, mielőtt visszajön... vagy megtalál valami más – tanácsolta Paul, magára vonva a négyes figyelmét.

Rebecca bólintott.

- Az utóbbi valószínűbbnek tűnik. Nagyobb, mint a ceratosaurus.

- Hivatalosan még nem értük el a spinosaurus területét, viszont a két rexnek a sziget másik felén van a fészkelő helye – vette ismét a kezébe puskáját Paul.

- Akkor talán... – kutatott a gondolatai között Becky, mikor újabb ordítás harsant – Carnotaurus...

- Reméljük, nem.

- Azta! – tátotta el a száját Drake, majd közelebb lépett Malikhoz – Ez egy második világháborús, egylövetű, hátultöltős PTRS M1941-es szovjet fegyver?!

- Majdnem, kölyök. TOZ 8-as – bólintott a vadász. Igyekezte nem kimutatni, mennyire meglepte a srác kijelentése. Nem gondolta volna, hogy a mai kölyköket még érdeklik az ilyenek.

- Nagyon menő!

- Ú, tényleg – csapta magát fejbe Becky, amiért utána a fogát szívta – Srácok, ez a férfi itt Paul Malik. Apám bérelte fel, hogy megvédje a szigeten.

- Apád is itt van? – ráncolta a szemöldökét a szöszke, melyre Becky bólintott.

- Malik, ők pedig Corin és Drake Fletcher, Brett Harvey és Clinton Aldren.

A három fiú kezet fogott Paullal. A vadász szórakozottan konstatálta, hogy Clint erőfitogtatás szempontjából megszorongatta a kezét. Persze, a barna bőrűnek ez meg sem kottyant.

- Miss Calder, az édesapjánál hagytam az utántöltést, szóval itt az ideje visszamenni. Már ha nem szeretné bevárni az újabb dinoszauruszt – indult el Malik abba az irányba, amerről még a ceratosaurusszal érkeztek.

Rebecca biztatóan mosolygott barátaira, és a férfi mellé szegődött, amin a vadász magában jót mosolygott.

- Sajnálom a kését, Paul, tényleg...

- Van másik – vonta meg a vállát – Legalább hasznos volt.

- Ha nem lett volna, valószínűleg meghaltam volna.

- Nem. Akkor megült volna abban a bokorban, amíg én lelövöm azt a dögöt. De magácska megint hősködni akart – csóválta a fejét.

- Hé, szerintem tök ügyes voltam, mit akar? – vigyorodott el Becky, mire a férfi ismét megrántotta a vállát.

- Hogy egyszer az életben azt tegye, amit mondok.

- Aztán meg maga legyen a hős megmentőm, mi? – horkant fel a lány, erre azonban Paulnak akaratlanul is eszébe jutottak a percekkel ezelőtt történtek. Akkor tényleg úgy érezte magát, mintha Rebecca benne látná a reményét.

Persze, most egyáltalán nem úgy tűnt, mintha annyira oda lenne a férfiért. De így volt helyes.